Ütni kell a vasat!

- Kedden végre eljutottam a Szigetre. Nagyon jó volt Good Charlotte-ot és Koós Jánost hallgatni. Kikapcsolt.

- Gondolom, jól jött a pihenés, hiszen a világbajnokságot megelőzően őrületes tempóban készült. Néha már komolyan aggódtunk önért.
- Én viszont tudtam, mit csinálok. A külső szemlélő szemszögéből nézve talán tényleg soknak tűnhetett a három tízpróbaviadal Helsinki előtt.

- Főként a götzisi viadalt egy héttel követő arles-i…
- Csakhogy én Götzisben úgy álltam rajthoz, hogy már tudtam, egy héttel később nekem újra hoznom kell a tudásom legjavát. Éppen ezért nagyon odafigyeltem minden részlere. A négyszáz és az ezerötszáz métert követően gyorsan talpra álltam, és levezető futással igyekeztem regenerálódni, ahelyett, hogy a földön hevertem volna, mint a többiek.

- Nem is maradt el az eredménye, újfent remekelt.
- Kétségtelen, hogy nagy sikerként éltem meg a 8480 pontos első viadalt követő 8320 pontot egy héttel később.

- No, de még akkor sem vett vissza a rohanásból, hanem elment Roman Sebrle hárompróba-viadalára Ostravába.
- Kerestem némi "aprópénzt". Azok az eredmények már legfeljebb egy közepesen sikerült edzésnek feleltek meg. De ha az ember lendületben van, igyekszik addig ütni a vasat, amíg forró.


- Ha már Sebrlénél tartunk: folytatják az idén megkezdett együttműködésüket?
- Én mindenképpen szeretnék a jövőben is vele készülni, de még nem ültünk le erről tárgyalni. Erre a jövő héten pénteken lesz módunk, amikor mindketten rajthoz állunk Ausztriában egy százperces tízpróbán.

- Hiszen, mint tudjuk, addig kell ütni a vasat, amíg forró…
- Érdekes kísérlet lesz, az biztos. Habár ez a villámtízpróbázás könynyebb változata. Az igazán durva az egyórás. Azt nem szívesen próbálnám ki, az egész egyetlen nagy rohanás egyik szám helyszínéről a másikra. De száz perc alatt nyolc számban esély van tisztességesebb eredmények elérésére is. A 400-at, és a végén az 1500-at csak túl kell élni, de a többiben lehet alkotni.

- A műtött Achilles-ína hogy bírja ezt a tempót?
- Kicsit ugyan fájdogál, de idejében kezelésbe vettem. Helsinkiben már az első nap végén találtam a szállodában egy, a célnak megfelelő szemetesvödröt, teleraktam jéggel, és áztattam benne a lábamat. A világbajnokság előtt három héttel volt három napunk, amelyen Sebrlével napi négyet edzettünk. Na, az már egy kicsit sok volt neki. Viszont utána volt időm a pihenésre. Ez volt az egyik legnagyobb nyeresége a vele való együttműködésnek. Új ingerek értek. Mivel az edzője azt mondta, csak az ő tervei szerint dolgozhatok, követtem az útmutatásait. Helsinki előtt három hétig pihentünk.

- Ezért bírta ilyen jól a gyűrődést az embertelen időjárásban?
- No meg a közönség fantasztikus volt! A magasugrás során, a nagy eső után szinte már csak én voltam a stadionban, és a nézők a borzalmas idő ellenére kitartottak. Nem csoda, hogy szinte eksztázisban ugrottam. Ezek egyszeri, megismételhetetlen pillanatok az életben.

- Lehet önből abszolút főszereplő?
- Azon dolgozom - nézegeti elmélyülten édesapja mexikóvárosi aranyérmét. - Persze, ha csak egy bronz jönne össze Pekingben, akkor sem dőlne össze a világ. Legalább teljes lenne a családi olimpiai éremkollekció.

- Nem nyomasztja édesapja sportmúltja?
- Nem, egyáltalán nem, hiszen más korszakról van szó, és más versenyszámról is. Bauer Rudolf 1904-es 36.04 méterrel megnyert diszkoszvető aranyérmét sem lehet öszszevetni Kiss Balázs atlantai 81.24 méteres győztes kalapácsvetésével. De ne szaladjunk ennyire előre az időben. Nekem mindig a következő feladatra kell összpontosítanom. Előbb a jövő heti villámtízpróbára, majd a szeptember közepén megrendezésre kerülő talance-i tízpróbára. Aztán ott lesz a jövő évi moszkvai fedett pályás világbajnokság, amelyre, remélem, meghívnak. Egyszóval, bőven van tennivalóm. ---- K ---- A