Storcz Botond és Horváth Gábor ad magának még egy évet

- A magyar kajak-kenu válogatott a poznani Európa-bajnokság után a zágrábi világbajnokságon is teljesítette a kitűzött célokat - kezdte értékelését Angyal Zoltán. - A vb-n, mint általában mindig, akadtak kellemes és kellemetlen meglepetések, amelyek szereplésünket már a helyszínen befolyásolták. Előbbi közé sorolható az 1000 méteres férfi kajakpáros győzelme, hiszen hiába állítottunk az elmúlt években, évtizedekben remek egységeket erre a számra, a második-harmadik helynél előrébb nem sikerült lépni. Huszonnyolc éven után született magyar aranyérem ebben a számban, amely minden elismerést megérdemel. Idén ült össze egy rutinos és egy tehetséges fiatal versenyző, amely azonban csak még tovább emeli sikerük értékét.


A Kovács Katalin, Janics Natasa páros olyat produkált, amelyet a sportág történetében még soha senki: meggyőző fölénnyel nyerték az Eb-t követően a vb-n is mindhárom párosszámukat. Izgalmas csatában nyert 200 méteren a férfi kajaknégyes, de nem szabad szó nélkül elmennünk a többi győztes, érmes, illetve pontszerző helyen végzett versenyzőnk teljesítménye mellett sem. Mind közül kiemelném két 1000 méteres kajakegyesünket, Benkő Zoltánt és Benedek Dalmát. Előbbi egy világsztárokkal teletűzdelt mezőnyben lett negyedik, utóbbi pedig ezüstérmet szerzett.

Az elkövetkezendő három év legnehezebb feladata

- A kellemes emlékek után jöjjenek a kellemetlenek, mind közül a leg: a kétszeres olimpiai bajnok férfi kajaknégyes leszereplése. Ki lehetett volna védeni ezt a blamát?
- Az érintett versenyzők, a válogatott, a sportág nevében én kérek elnézést a szurkolóktól, különösen azoktól, akik a helyszínen drukkoltak nekik, utaztak értük, a csalódást jelentő teljesítmény után. Nem kifeledve ebből jómagamat is, mint szövetségi kapitányt, hiszen ebben a felelősségem nekem is megvan. Sajnálatosnak tartom, hogy ennek a négyesnek így végződött a pályafutása. Szakmailag, emberileg azonban valahol érthető volt a fiúk magatartása. Sok kritikát kaptam, amikor nem adtam meg a védettséget az Athénban győztes négyesnek, de valahol ettől féltem, mint ami bekövetkezett. Azt szerettem volna elkerülni, hogy ne kerüljünk, ne kerüljenek ilyen helyzetben. Nem akartam én megbontani ezt a hajót, pedig sokan ezt is a szememre vetették, így amikor az első válogatón megfeleltek a szakmai elvárásoknak, szóltam nekik, hogy rendben van, mehetnek négyest. Utólag azt mondom, korai volt ezt kijelenteni. Három hét múlva is visszatérhettünk volna erre a kérdésre, hiszen plusz három hét munka után világosabban láttunk volna. Amikor az első négyesedzésen túlvoltunk Dunavarsányban és láttam, ők is érezték, hogy ez nagyon nem ment, azzal biztattam őket, hogy ezt az idei évet mindenképpen együtt csinálhatják meg. Sydney után az Eb-n hatodikok lettek olimpiai bajnokként, aztán a Vereckei-Kökény cserét követően a vb-n már ezüstérmet szereztek. Most is ebben bíztam, hogy összeállnak és a mostani Eb kudarca után ismételten kárpótolják magukat. Amire nem számíthattunk, hogy kevés lelkierő volt ehhez a fiúkban. De arra kell kérnem mindenkit: nézzék el nekik ezt a fiaskót, amelyet igencsak megszenvedett mind a négy fiú.


- Lesz még lehetőségük együtt szenvedni a jövőben?
- Az biztos, az elkövetkezendő három év legfontosabb feladata lesz, hogy a pekingi olimpiáig összeállítsunk egy ütőképes férfi kajaknégyest. Hogy aztán ez egy teljesen új, fiatalokból álló egység lesz-e, esetleg kiegészítjük rutinosabb versenyzőkkel, még nem tudni. Ezen munkálkodunk majd kollégáimmal együtt. Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy bár gazdag nemzet vagyunk kajak-kenuban és adott a kiváló háttérmunka szakmailag és van merítési lehetőségünk, azért olyan jól nem állunk, hogy 1000 méteren egyesben, párosban és négyesben is győzelmi esélyekkel induló hajót vessünk be. Specializálódik a sportág, a többség egy számra készül, egy számban versenyez. Benkő Zoltán a jövőben ismét egyesre koncentráló Vereckei Ákosnak komoly riválisa lehet. Kammerer Zoltánnak továbbra is határozott tervei vannak a négyesben, marad Storcz Botond és Horváth Gábor.

- Elképzelhetőnek tartja, hogy Pekingre gondolva ők ketten már a mostani eredménytelenség után inkább visszavonulás mellett döntenek? Horváth 37, Storcz 33 éves lesz 2008-ban.
- Athéni győzelmük után beszéltem velük erről, akkor az fogalmazódott meg bennük, hogy a 2006-s szegedi vb-ig mindenféleképpen a sportágban képzelik el magukat, de az ottani szereplés vízválasztó lehet. Ha jól sikerül nekik a vb, akkor már csak két év választja el őket Pekingig, meg lehet csinálni.

- Jelen állás szerint elképzelhető, hogy a tervezettnél egy évvel korábban kell vizet választaniuk?
- Akár… Rendkívül elbizonytalanította őket a mostani kudarcuk, de egyikük sem döntött úgy, hogy vége. Beszéltem velük erről, változatlanul szeretnék megpróbálni a jövő évet, adnak maguknak még esélyt.

- Ha nem ők, akkor kik? Az 1000 méteren győztes Kökény, Kucsera duó beválogatása a négyesbe szinte adja magát.
- Szakmailag igen, de végre olyan számban született vb-győzelmünk, amelyre annyit vártunk. A két srác is rendkívül lelkes, meglátásom szerint hagyni kell őket párosban, másban kell gondolkodnunk.

- Kikben?
- Nem lesz egyszerű feladat, de vannak tehetséges fiataljaink - Boros Gergő, hogy csak egy nevet említsek -, akikkel pótolhatjuk az esetlegesen távozókat. De sok munka vár ránk, ezt tudjuk.

Vajda a vélgére elfogyott

- Kevés szó esett a kenusokról, pedig a csapat a Kozmann György, Kolonics György alkotta párostól eltekintve nem alkotott maradandót, főként nem az olimpiai távokon. Nem várt többet a tavaly olimpiai bronzérmet szerző fiatal Vajda Attilától, aki mindkét olimpiai egyesben elindult, de egyikben sem ígért fel a dobogóra.
- Az olimpiai bronzérme után idén is érmet vártam tőle az Eb-n és a vb-n. Erősebb számában, 1000 méteren Poznanban alig maradt le a dobogóról, Zágrábban az elő- és a középfutamokban nagyon jól ment, aztán a végére elfogyott.

- Nem volt számára megterhelő az 500 és az 1000 egyest indulni?
- Nem hiszem. Szigorúan szakmailag értékelve nem tudom őt elmarasztalni összességben nézve az idei teljesítményét követően. Egy rendes, lelkiismeretes srác, aki ráadásul jó versenyzői alkat. A döntőbe is végrehajtotta a feladatát, de 1000-n az utolsó 250 métert nem bírta. Pedig a nagy dolgok akkor dőlnek el és olimpiai bronzát is annak köszönhetően szerezte, hogy ezt az utolsó egynegyed távot bírta erővel. Most nem, de emiatt nem vagyok elkeseredett. Mindenképpen érdemes Attilában gondolkodnunk, de vannak korosztályos kiválóságaink is, akik képesek lehetnek magunkat helyet követelni a közeljövőben a felnőtt válogatottba. Persze, aki nemzetközi szinten akar eredményt elérni, annak itthon le kell mosnia a riválisokat.