Benoît Pédretti

Benoît Pédretti, alias Big Ben egyike a legtehetségesebb fiatal francia védekező középpályásoknak, akit sokan a legesélyesebbnek tartanak arra, hogy Vieira mellett gyökeret verjen a nemzeti csapatban. 2004-ben, amikor a balul sikerült portugáliai kontinenstorna után a veteránok visszavonultak, eljött a fiatalok s annak ideje, hogy Pedretti Didier Deschamps örökébe lépjen.

Benoit az FC Sochaux-Montbéliard labdarúgó-akadémiáján tanulta meg a sportág alapjait s 1999-ben mutatkozott be a nagyok között, majd a következő idényben már alapember a Ligue 2-t megnyerő sárgáknál. A legjobbak között a Monaco elleni idegenbeli 1:0-s váratlan siker alkalmával esett át a tűzkeresztségen, s a bajnok legyőzése után is kirobbanthatatlan volt a kezdőcsapatból, sőt, 22 évesen már a gárda csapatkapitánya lett Guy Lacombe felfedezettje! Természetesen végigjárta az összes francia utánpótlás-válogatottat, akikkel legnagyobb sikere egy U-21-es Európa-bajnoki ezüstérem volt 2002-ből. A tornáról visszatérve a következő szezonban végleg befutott: novemberben a felnőttek között is bemutatkozhatott a jugoszlávok elleni hazai mérkőzésen (természetesen Vieira sérülése miatt), majd 2004-ben helyet kapott az Év válogatottjában és két góljával az ötödik helyhez és a Ligakupa megnyeréséhez segítette nevelőegyesületét, az Internazionale UEFA-kupabeli legyőzésével pedig Európának is megmutatta oroszlánkörmeit a Pedretti-Frau-Oruma-Santos-Isabey-Richert-Zairi-féle alakulat.

A Málta elleni EB-selejtezőt végigjátszva, majd Izrael ellen is pályára lépve ott volt a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon, azonban Makeléle cseréjeként csupán 14 perccel vette ki részét a kudarcból. Domenech alatt viszont alapember lett a szintén nem sok sikert hozó VB-selejtezőkön, ekkor már a Marseille játékosaként: a kikötővárosiak 4.5 millió eurót fizettek érte. Talán nem kellett volna: Big Ben az egész bajnokság folyamán szörnyen rosszul érezte magát, a gyepen mutatott teljesítményét fedje jótékony homály, s már ősszel azt nyilatkozta hogy azonnal el szeretne igazolni egy másik egyesülethez. Ennek ellenére meglehetősen sok szerepet kapott Ed Costa, Hemdani, Delfím, Olembe és N'Diaye mellett, nyáron azonban távoznia kellett. Az OM duplán jól járt: egyrészt hősünk nem örvendett éppen közimádatnak az öltözőben, másrészt 7 millió eurót fizetett érte a bajnok Olympique Lyon. "Fantasztikus egy ilyen csapathoz igazolni, aki történelmet írt a francia futballban 2002 és 2005 között. Egy nagy kaland részese leszek. De Marseille-ben sem vesztegettem az időmet, jobb játékos, érettebb személyiség lettem és megtanultam, hogyan kezeljem a nagy nyomást." - örvendezett és bölcselkedett első sajtótájékoztatóján menedzsere, Jean-Pierre Bernés oldalán.

Egyébként előző évben hívta őt a Juventus, 2005-ben a Real Madrid is, ám Pedretti nem merte felvállalni a kockázatot és az erős konkurenciát. Igaz, ez utóbbiban Lyonban sem hiány, elég csak az előző szezon legjobb játékosára, Michael Essienre vagy a roppant hasznosan futballozó Diarrára gondolni. Bár a bajnokcsapat vezetőit is meg lehet érteni, hiszen Essient a Real Madrid és a Chelsea is szeretné leigazolni, míg Diarra kapcsán az Inter, az Arsenal és a Liverpool nevét emlegetik, mint türelmetlen kérőkét.

A francia média 2002-től kezdve egyre türelmetlenebbül várta már az 1998-as világbajnoki keret nyugdíjazását, ám 2005-ben kiderült, hogy a Mexés-Rothen-Cisse-Pedretti-Mavuba (Meriem-Diarra-Malouda)-féle középpályássoral esetleg még Németországig sem lehet eljutni (a selejtezőcsoportban a negyedik helyen álltak!), ezért 2005 nyarán sikerült rávenni Zidane-t és Makelelét a visszatérésre, azaz Pedrettinek még várnia kell gall kakasos örökségének átvételre, legalábbis 2006 nyaráig biztosan.