Reménytelen harc az elemekkel

Rossz idő ide vagy oda, a somoskői vár lábánál fekvő pályához vezető út utolsó métereit kocsival is csak lépésben lehetett megtenni, az utat elfoglalták a versenyre tartó gyalogosok. A hegyre felkapaszkodó lelkes nézőknek meg is lett a jutalmuk, a gála megnyitójára elállt az eső, és a gyönyörű vár is kibukkant a felhők közül. Ugyanakkor Besenyei Péter bemutatóját nem láthatták, a műrepülő világbajnok a rossz idő miatt nem kapott felszállási engedélyt.

A kubai sztárvendég légi bemutatót tartott

A nézők csak rövid ideig bánkódtak emiatt, mert "lent" közben 235 centiméterre került a léc. Erre persze még nem ugrott senki, csak az idei verseny sztárvendégét, Víctor Moyát és menedzserét, Javier Sotomayort fényképezték a fotósok a magasság előtt. Moyának éppen ennyi az egyéni csúcsa, Sotomayor meg ezzel tartja a pályarekordot. A két kubai nevetve mutatott a lécre, s derekasan állta a fotósok és a fényképező nézők rohamát, egészen addig, míg a fiatal ugró nem jelezte: elgémberedett a karja. Ekkor már dübörgött a zene is. Ezen a versenyen ugyanis mindenki a maga választotta zeneszámra ugrik, s a közönség hamar megtanulja, kit milyen ritmusban, hogyan kell biztatni.

A férfiaknál a 215 centiméter volt az a magasság, amelyen már mindenki beszállt a versenybe. Volt, aki verte a lécet, volt, aki érintve jutott át felette, volt, aki levegősen vitte - és volt Moya. Ô szinte ülve, különösebb erőfeszítés nélkül, magasan röppent át felette. A közönség el volt ragadtatva. Pedig ez csak a kezdet volt. A monte-carlói világdöntő győztese 220-on is bemutatót tartott, ezt a magasságot rajta kívül elsőre csak az olasz Giulio Ciotti vitte. Pedig a mezőnyben még öt 230-as ugró volt. Igaz, valószínűleg egyikük sem 12 fokos időben érte el a rekordját. Végül egy másik olasz, Andrea Bettinelli és az orosz Andrej Tyereszin is versenyben maradt.

A hideg már túl nagy ellenfélnek bizonyult

A küzdelem 224-en folytatódott, ekkor azonban már Moyán is érződött, a hidegben nehéz az izmait melegen tartania. Bár ezt a magasságot is elsőre vitte, a lábával érintette a lécet. Ellenfeleinek a sikerhez több kísérletre volt szüksége. A levegő egyre csak hűlt, sötétebbnél sötétebb felhők érkeztek, a jókedv azonban maradt. Olyannyira, hogy amikor 227-en Ciotti csak a léc alatt szaltózott egyet, mégis lábra pattant, s a szivacsból csókokat dobált a kitűnően szórakozó közönségnek. Többet ezen a magasságon nem is ugrott, legközelebb 230-on próbálkozott. És Moya is elkövette az első hibáját, a sarkával pattintotta le a lécet. Aztán másodszorra is rontott, és akkor úgy döntött, a harmadik kísérletét ő is feljebb teszi meg. Tyereszin és Bettinelli búcsúzott, s a nézők izgatottan várták, átjut-e valaki a következő, a 230-as magasságon. Először az olasz ugrott, de rontott. Aztán Moya következett. Látszott, hogy nagyon össze akarja szedni magát, hosszasan koncentrált, jól futott neki, s még egyszer az egekbe szállt. Ám a sarkáról megfeledkezett, ismét verte a lécet. Ciotti sem volt sikeres, ami azt jelentette, hogy Moyáé lett az első hely.

Laláková 188-ig jutott a hölgyek versenyében

Mire a nők elkezdték a versenyüket, tíz fokot sem mutatott a hőmérő, s bizony a nézők közül is többen a meleg szobába menekültek. A cseh Barbora Laláková ennek ellenére kitett magáért. 185 centiméterig mindent elsőre vitt, s másodikra a 188-on is túljutott. A 190-en is volt biztató ugrása, s miután kiesett a versenyből, azután sem öltözködött. A cseh Romana Dubnovával jobbnál jobb kísérleteket tettek ezen a magasságon, s bemutatójuknak csak az eredményhirdetés vetett véget. ---- 5 ---- &