Ivantól rettegnek a szlovákok

Akárhogy is nézzük, már a döntő előtt kalapot emelhetünk a két főszereplő, a házigazda Szlovákia, illetve Horvátország válogatottja előtt, hiszen egyik gárda sem kiemeltként jutott el a fináléig, a szlovákok például mindjárt az első körben legyőzték a címvédő spanyolokat. Igaz, a horvátok is büszkék lehetnek magukra, sőt: amíg hét végi riválisuk az idén mindegyik összecsapását odahaza vívta meg, nekik az első fordulóban az Andre Agassival és Andy Roddickkal felálló amerikaiakon Los Angelesben kellett túljutniuk – és itt meg is érkeztünk a pozsonyi hétvége kulcsfigurájához, Ivan Ljubicichoz.

A horvát teniszező mind a kilenc DK-mérkőzését megnyerte az idén, és a szeptember elején befejeződő US Open óta ellenállhatatlanul teniszezik fedett pályán: tornagyőzelem Metzben, rögtön utána Bécsben, majd két elveszített mestertorna-döntő (Madrid, Párizs), no meg világbajnoki szereplés Sanghajban. Ha a szlovák fővárosban háromszor lép fel, és háromszor győztesen vonul le, makulátlan, 12/12-es mérleggel zárja a Davis-kupa-idényt, amivel beállítaná John McEnroe 1982-ből származó rekordját.

"Ha nem nyer a csapat, fabatkát sem érnek az egyéni győzelmeim, úgyhogy azt mondom: verjenek ripityára, csak nyerjük meg a kupát" – mondta Ivan Ljubicic.
Hogy három bevetése lesz-e, nem tudni, akad ugyanis egy ember, aki mindenképpen szeretne játszani, még egyszer, utoljára: Goran Ivanisevic. A népszerű horvát csillag tavaly bejelentette visszavonulását, az idén már a válogatott segítője volt, mígnem az oroszok felett aratott elődöntőbeli diadalt követően kibökte: szeretne tevékenyen hozzájárulni Horvátország első Davis-kupa-diadalához.

"Ha nyerünk, egyrészt indítványozom majd, hogy kereszteljék át a sorozatot Ljubicic-kupára, másrészt olyan boldog lennék, mint még soha. Az egész ország szorít értünk, mi meg a hazánkért küzdünk. Ez több mint egyszerű Davis-kupa-döntő – magyarázta az 1992-ben Barcelonában olimpiai bronzérmet szerző, 2001-ben wimbledoni bajnokságot nyerő 34 éves klasszis. Aki arra a kérdésre, játszik-e a döntőben, kérdéssel felelt: – Különben miért én lennék a negyedik ember?"
Ami a szlovákokat illeti, Miloslav Mecir szövetségi kapitány elsősorban Dominik Hrbatyban bízik (dacára annak, hogy 0–5-re áll Ljubicic ellen…), és persze a szerencsében. Konkrétan abban, hogy a rajtra felépül a térdsérüléssel bajlódó, rendkívül tehetséges Karol Beck – akire egyébként is óriási terhet rakott a média azzal, hogy megszellőztette: az argentinok elleni elődöntő után fennakadt a doppingvizsgálaton. "Egy szó sem igaz az egészből. Miért nem annak örülünk, hogy miután nyerünk, egy évig őrizhetjük a kupát?" – mondta magabiztosan Karol Beck.

S minthogy a horvát oldalon Mario Ancic nemes egyszerűséggel "…sokkal jobbak vagyunk ezeknél, és kész" mondattal zárta le az esélylatolgatást, bátran kijelenthetjük: az előttük álló három nap valóban több lesz egyszerű Davis-kupa-döntőnél.

SZLOVÁKIA
Dominik Hrbaty
Karol Beck
Michal Mertinák
Karol Kucera

Szövetségi kapitány: Miloslav Mecir

HORVÁTORSZÁG
Ivan Ljubicic
Mario Ancic
Ivo Karlovic
Goran Ivanisevic

Szövetségi kapitány: Niki Pilic

Péntek (kezdés: 14 óra): Beck–Ljubicic; Hrbaty–Ancic. Szombat (15): Beck, Mertinák–Ancic, Ljubicic. Vasárnap (14): Hrbaty–Ljubicic; Beck–Ancic

Út a fináléig
1. forduló: Szlovákia–Spanyolország 4–1; Egyesült Államok–Horvátország 2–3. Negyeddöntő: Szlovákia–Hollandia 4–1; Horvátország–Románia 4–1. Elődöntő: Szlovákia–Argentína 4–1; Horvátország–Oroszország 3–2

A legutóbbi tíz Davis-kupa-döntő
1995, Moszkva:
Oroszország–Egyesült Államok 2–3
1996, Malmö:
Svédország–Franciaország 2–3
1997, Göteborg:
Svédország–Egyesült Államok 5–0
1998, Milánó:
Olaszország–Svédország 1–4
1999, Nizza:
Franciaország–Ausztrália 2–3
2000, Barcelona:
Spanyolország–Ausztrália 3–1
2001, Melbourne:
Ausztrália–Franciaország 2–3
2002, Párizs:
Franciaország–Oroszország 2–3
2003, Melbourne:
Ausztrália–Spanyolország 3–1
2004, Sevilla:
Spanyolország–Egyesült Államok 3–2