Végül megtanul győzni a Fradi

A csapatok kicsivel korábban vonultak ki a pályára, mint azt a 15 órás kezdés indokolta volna, ennek az volt az oka, hogy köszöntötték Lipcsei Pétert, a Ferencváros egyik legrutinosabb labdarúgóját. A futballistának ez volt az ötszázadik mérkőzése a Ferencváros színeiben, ez szolgáltatta az alkalmat az ünneplésre. A kezdőkörben a szertárostól kezdve az ifik edzőjéig mindenki gratulált Lipcsei Péternek, a középpályás ajándékokat is kapott bőven, vagyis valóban ünnepire sikerült ez a néhány perc (azért azt jegyezzük meg, Furulyás János, a Ferencváros elnöke nem jött ki a pályára, hogy a többiekkel együtt megszorongassa a labdarúgó kezét…).

Ezt követően kezdődhetett a mérkőzés is, amelyet – ünneplés ide vagy oda – aktívabban kezdett a Sopron, ám a vendégek csak nagy helyzetig és lesgólig jutottak. Jó húsz perc kellett a Ferencvárosnak, mire magára talált. Lehet, a visszafogottabb kezdésnek az volt az oka, hogy Gellei Imre, a hazaiak vezetőedzője némi módosítást hajtott végre a korábban megszokott taktikán: Tőzsér Dániel nyugodtan elhagyhatta a bal oldalt, szabadon futballozhatott, behúzódhatott a pálya belső részére is. A bal szélt Laczkó Zsoltnak kellett bejátszania, és a fiatal futballista robotolt is lelkesen. A soproniak eleinte fegyelmezetten védekeztek, a hátsó alakzat munkájába rendre besegített Sifter Tamás is, ám az első félidőben – egy-egy soproni pontatlanság után – néhány alkalommal nagy ziccert alakíthatott ki a hazai együttes, igaz, a helyzetekből gól nem született, mert nem csupán a védők voltak olykor figyelmetlenek, hanem a ferencvárosi támadók is.

Nem mehetünk el szó nélkül a már említett Tőzsér Dániel játéka mellett. A ballábas labdarúgó kihagyott egy óriási helyzetet, és a mezőnyben is rendre rossz megoldást választott. Amikor hozzá került a labda, általában rossz helyre passzolt, vagy szerelni tudta valamelyik soproni játékos, így – az edzői tervvel ellentétben – a hazaiak középpályásjátéka nem volt elég hatékony. Mindenesetre az első félidő, ha nem is túl szép, mindenképpen hajtós futballt hozott, csak a nagy küzdelemben mindkét oldalon kimaradtak a helyzetek.

A soproniakhoz a folytatásra beállt az olasz sztár, Giuseppe Signori, ám nem a Sopron, hanem a hazaiak kezdték vehemensebben a második félidőt. Gyors akciókkal néhányszor a vendégek védelme mögé tudott kerülni a Ferencváros, de a valóban kecsegtető lehetőségek ekkor is kimaradtak. Az első félidőhöz képest annyiban változott a Ferencváros játéka, hogy sokkal bátrabban futballozott. A soproniakon látszott, akkor sem esnek kétségbe, ha 0–0-val ér véget ez a mérkőzés. A vendégek tördelték a játékot, minden lehetőséget kihasználtak az időhúzásra. Végül aztán nem sikerült kapott gól nélkül megúszniuk a találkozót, mert a hoszszabbítás pillanataiban némileg váratlanul Balog Zoltán jó ütemű fejesével a hazai együttes megszerezte a győzelmet, ami reményt adhat a Ferencvárosnak arra, hogy az ősznél sokkal szebb lesz a tavasz az Üllői úton – Gellei Imre irányításával ugyanis megtanult győzni a Fradi. A mai csapatnál ez nem kis szó… ---- M ---- &