A pénz nem boldogítja

Ebben az esetben elképzelhető a csúcsbeállítás, azaz májusig megrúghatja a Lokinak bajnoki aranyat hozó évadban általa jegyzett 15 találat egyelőre hibádzó részét. Csakhogy az ankarai afférnak még nincs vége. Mivel a török gárda a nyáron vaskos euroköteget tett le az asztalra (a pontosság kedvéért: 370 ezret, majd' 100 millió forintot), hogy a korábbi hétszeres válogatott szerb támadót a soraiban tudja, bagóért aligha mond le a 31 éves kora ellenére sokak által a honosításra is érdemesnek tartott, ám Törökországban visszavonhatatlanul parkolópályára tett futballistáról, aki néhány napja újvidéki otthonában várja sorsa jobbra fordulását.

"Nagyjából azzal egy időben, hogy aláírtam a szerződést a Genclerbirliginél, Ziya Dogan felállt a kispadról, márpedig az nem jó jel, ha távozik a klubtól az az edző, aki téged választott ki a játékospiacon – elevenítette fel első kellemetlen élményét Igor Bogdanovics. – Ettől függetlenül eleinte nem volt gond: a premieremen pontot érő gólt szereztem, a következő fordulóban szintén kezdő voltam, legközelebb azonban már csak csere, aztán az sem… Illetve, néhány héttel később, a Manisaspor ellen újból lehetőséget kaptam. Megrúgtam a második törökországi gólomat, de a helyzetem mit sem változott. Az ősszel csupán négyszer neveztek a meccsre készülő keretbe – ez pedig kevés."

Igor Bogdanovics ugyanakkor tisztában van vele, hogy miért rekedt körön kívül, s a kiváltó okkal kapcsolatban nem köntörfalazik.
"Törökországban a csapatok zöme egyetlen támadóval játszik, ehhez azonban nagydarab, verekedő típusú csatár kell, márpedig ez nem az én karakterem. Képtelen vagyok rá, hogy elöl állva vagy jobbra-balra elmozogva labdára várjak. Én inkább visszalépek érte, bekapcsolódom a játékba, mert futó-mozgó ék vagyok, aki a szervezésből is kiveszi a maga részét. Az új tréner – Ziya Dogannal ellentétben – az egyemberes "támadósort" favorizálja, ezt utóbb kulturáltan meg is beszéltük, tiszta helyzetet teremtettünk. Neki ilyen típusú labdarúgóra van szüksége, nekem pedig a játékra. Nagyon jó feltételekkel kötöttem szerződést, s noha a pénz fontos tényező, önmagában nem boldogít. Debrecenben jól éreztem magam, a Lokihoz örömmel mennék vissza, hiszen ragyogó közösségnek lehettem a tagja, és a szurkolók is megkedveltek. Noha más egyesületeknél is szóba került a nevem, ha rajtam múlik, a tavaszszal újra a DVSC-ben futballozom. A jövő héten Debrecenbe utazom, talán már akkor pont kerül a történet végére."

Mindamellett a döntés, illetve a megoldás legkevésbé Igor Bogdanovics, sokkal inkább a két klubelnök kezében van. A hajdúsági klubvezető, Szima Gábor helyzetét aligha könnyíti meg, hogy a korábbi közönségkedvenc elvileg másfél évig még a félholdasok kötelékének a tagja. Ugyanakkor Debrecenben némi bizonytalanságra adhat okot a pillanatnyilag nyitott kérdés is: ugyanaz lesz a futballcéget működtető rt. többségi tulajdonosa januárban is, aki jelenleg? Ahogy a szerb támadó ügyében, úgy erre a felvetésre is csak a következő héten születhet válasz.

---- A ---- &