Tanítható a nyerés tudománya

A dán kézilabda főszereplői nem a széthúzásról közismertek, de még ennek tudatában is meglepő, mennyire egyetért a szakma az új női szövetségi kapitány, Brian Lyngholm kinevezésével. Az olimpiai bajnok, Eb-ezüstérmes, vb-negyedik helyezett dán női válogatott új kapitánya sosem titkolta, hogy számára a legfontosabb a család, ezért – szerettei döntése értelmében – a Virumnál eltöltött éveket követően, civil munkája mellett csak részfeladatokat vállalt a kézilabdában. Most viszont felesége, Anna-Marie és kislánya, a nyolcéves Cecilia is elfogadta a döntést, amelyre – Jan Pytlick kapitány visszalépését követően – a sportág sok dán híve áhítozott. Olyan szakember került a dán női válogatott élére, aki méltó a sikerhalmozó elődök – Ulrik Wilbek és Pytlick – munkájának folytatására.

– Miként alakult a pályafutása a kapitányi kinevezéséig?
– Huszonkét éves koromig az Avadörben kézilabdáztam, de már ekkor úgy éreztem, az edzői pálya közelebb áll hozzám – mondta Brian Lyngholm. – Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, hiszen amit eddig a kézilabdában elértem, azt jórészt ennek az elhatározásomnak köszönhetem.

– Magyarországon önt elsősorban a Slagelse másodedzőjeként ismerik a szurkolók, pedig úgy tudjuk, egyik legnagyobb sikerét éppen az egyik magyar klubcsapat ellen érte el.
– Örökké emlékezetes marad számomra, hogy a Viborggal 1994-ben hódítottuk el az EHF-kupát. A döntőben a remek Debrecent győztük le, amely aztán a következő két évben megnyerte ezt a sorozatot.

– Tudja már, mi lesz az első feladata a válogatott élén?
– A csapat jelenlegi programját még nem én állítottam össze, de tudom, hogy áprilisban mutatkozom be. A magyar vagy a holland csapat lehet az ellenfél.

– Egyik elődje, a most a dán férfikeretet dirigáló Ulrik Wilbek a szentpétervári világbajnoki döntő után kijelentette, hogy a dán női csapat hosszú ideig, úgy kétezer-tizenegyig nem szerez érmet világversenyen. Mi a véleménye a jóslatról?
– A dán szövetség elvárja csapatomtól, hogy a következő évek világversenyein a hatba kerüljön, ami persze a jobbhoz szokott közvéleménynek igen kevés lehet. Bevallom, én is többre vágyom.

– Elődei valóban magasra tették a mércét.
– Nekem más játékosokkal, más feladatokat kell megoldanom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy szövetségi kapitányként én is maradandót alkossak. Úgy tűnik, a közelmúlt kiemelkedő csapatai, a magyar, a norvég és a francia mellett egyre inkább számolni kell az orosz és a román együttessel, de Szerbia-Montenegró válogatottja is kemény dió lehet.

– Az erős mezőnyben Magyarország és Dánia megtarthatja pozícióját?
– Egyre nehezebb lesz, mert sok a képzett ellenfél, de sem Magyarországot, sem Dániát nem féltem. Itt is, ott is erős a bajnokság, rengeteg a tehetség, nagyon lelkiismeretes szakmai munka folyik, és jó az utánpótlásképzés. Szerintem mindkét ország megtartja pozícióját a világ élvonalában.

– Emlékszik arra a Dunaferr–Slagelse BL-mérkőzésre, amelyen már tíz góllal vezetett a Dunaferr, mégsem nyert nagy különbséggel?
– Roppant izgalmas csata volt.

– Igaz, hogy akkor Anja Andersen edző meccs közben telefonon felhívta önt?
– Így történt, utána pedig megváltozott a játék képe. A Dunaferr kiharcolta a győzelmet, előnye azonban kevésnek bizonyult a visszavágón. Valami miatt akkor nem utazhattam a csapattal, s otthon a tévé mellett szenvedtem végig a találkozót. Viszont a képernyő előtt ülve jobban észrevettem a hibákat, mint a száz fokon égő Anja az újvárosi csarnokban.

– Megtanítható a sikerorientáltság, a hit a győzelemben?
– Azért tudunk mi veszíteni is. Ezt legutóbb a magyarok ellen láthatta a világ a szentpétervári bronzmeccsen… Ugyanakkor nem titok, tudatosan, már gyerekkortól próbáljuk a játékosokba plántálni a győzni akarást. Filozófiám szerint a jó mentális felkészítés fontosabb, mint egy-egy délelőtti edzés.

– Dolgozott már magyar játékosokkal?
– Virumi edzősködésem idején Jeddi Mária kimondottan a kérésemre került a csapatba. Emlékeztem a játékára a Debrecen elleni találkozókról. Remek ember, nagyszerű játékos volt.

– Lenne helye a Dániában légióskodó magyar lányoknak az ön csapatában?
– Nálunk nem divat a honosítás, de tudtommal az itt játszó magyar lányok sem terveznek ilyesmit. Ezzel együtt a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Siti Eszternek vagy a jó formában védő Pálinger Katalinnak biztosan lenne helye a dán válogatottban.