Görögország lázban ég: vasárnap, a tavaszi szezon első fordulójában a listavezető Olympiakosz a harmadik helyen álló Panathinaikoszt fogadja. Úgy tűnik, a rangadót ezúttal is Torghelle Sándor nélkül rendezik meg.
Jó a lapjárása
Torghelle Sándornak a válogatottban sokkal nagyobb az önbizalma, mint a Panathinaikoszban: a görög klubban még sem bajnoki, sem BL-meccsen nem rúgott gólt, ugyanakkor – vagy a vehemenciája kisebb, vagy a görög bírók elnézőbbek – lapot is jóval kevesebbet kapott, mint a nemzeti csapatban.
A válogatottban: 18 mérkőzés, 6 gól, 2 piros lap, 4 sárga lap A görög bajnokságban: 8 mérkőzés, 1 sárga lap A Bajnokok Ligájában: 5 mérkőzés, 2 sárga lap
Jó a lapjárása
Torghelle Sándornak a válogatottban sokkal nagyobb az önbizalma, mint a Panathinaikoszban: a görög klubban még sem bajnoki, sem BL-meccsen nem rúgott gólt, ugyanakkor – vagy a vehemenciája kisebb, vagy a görög bírók elnézőbbek – lapot is jóval kevesebbet kapott, mint a nemzeti csapatban.
A válogatottban: 18 mérkőzés, 6 gól, 2 piros lap, 4 sárga lap A görög bajnokságban: 8 mérkőzés, 1 sárga lap A Bajnokok Ligájában: 5 mérkőzés, 2 sárga lap
– Lát némi esélyt arra, hogy legalább a kispadról beugorjon az Olympiakosz ellen? – Bevallom őszintén, nem sokat – vágta rá Torghelle Sándor, aki egy hónapnyi kihagyás után szerdán edzett először. – Titkon reménykedem benne, hogy a kispadra azért leülhetek… Az elrepedt lábujjam már nem fáj, de négy hét kihagyás mégiscsak sok. Valahogy nincs szerencsém az Olympiakosz elleni meccsekkel, az első fordulóban a játékengedélyemhez szükséges néhány papír hiánya miatt nem játszhattam, most pedig a sérülésem hozott nehéz helyzetbe.
– Más szempontból azért valamit javult a pozíciója, hiszen egyik vetélytársa, a lengyel válogatott Emmanuel Olisadebe a Portsmouthhoz szerződött. – Így öt válogatott támadó helyett már csak négyen vagyunk a keretben. Ugye, mennyivel jobb a helyzetem?! A viccet félretéve, ettől még ugyanúgy meg kell küzdenem a csapatba kerülésért, a négy csatárból kettőnek, de néha háromnak is csak a kispadon jut hely. Remélem, nekem minél kevesebbszer kell majd ott gubbasztanom az edzőm mellett.
Reuters
Torghelle Sándort megpróbálják fülön csípni a védôk, és ezt a viselkedést bizony nehezen viseli el higgadtan a magyar légiós
– Az edzéseken lehetett érzékelni, hogy vasárnap a fő rivális, az Olympiakosz elleni mérkőzés következik? – Ha valamilyen csoda folytán nem tudtam volna, hogy a hét végén az Olympiakosz ellen játszunk, akkor az edzéseken biztosan észrevettem volna: az elmúlt napokban a szokásosnál sokkal keményebben tréningeztünk, szinte végig eksztázisban végeztük a gyakorlatokat, és úgy fanatizáltuk egymást, hogy a vereség még véletlenül se jusson eszünkbe.
– Nem lesz könnyű dolguk, hiszen idegenben játszanak. – Nincs mese, vasárnap az Olympiakosz stadionjában kell győznünk. Nagyjából tudom, milyen mérkőzés vár ránk, hiszen bár az első fordulóban nem játszhattam, a lelátóról láttam, milyen iramban zajlik ez a derbi. Akkor nyolcvanezer fanatikus szurkoló volt a lelátókon, s most sem lesz sokkal kevesebb.
– Jelenleg hét pont az Olympiakosz előnye. Lesz belőle négy? – Lesz. Ez az utolsó esélyünk, hogy életben tartsuk bajnoki reményeinket. Emellett a lélektani előny is nálunk lenne, és remek tavaszt produkálva a nyárra már görög bajnoknak mondhatnám magam. De szép is lenne! Ám ne szaladjunk ennyire előre.
– Ne is. Inkább kérdeznék valami mást… – …Ne is folytassa, gondolom, Lothar Matthäus a téma.
– Igen. – Sajnálom, hogy távoznia kellett. Nem szégyen, rengeteget köszönhetek neki, nála lettem válogatott játékos, és a nemzeti csapatnál nyújtott produkciómnak köszönhetően igazolt a Panathinaikosz. Csak jókat tudok róla mondani, örültem, hogy ilyen világsztárral dolgozhattam együtt. Ez nem "púder" a részemről: sok sikert kívánok neki Brazíliában!