Neki komponál a spanyol sztár

– Nagyon jól sikerült a landskronai edzőtáborozás, nyugodt körülmények között, csak a korcsolyázásra koncentrálva dolgozhattam. Nem véletlen, hogy évek óta itt készülök föl a világversenyekre – mondja Európa-bajnokunk. – Ez alatt a tíz nap alatt az új programjaimban minden a helyére került, most már teljesen magaménak érzem mindkettőt.

– A korábbi évekhez képest sok új elemet építettek be?
– Ahhoz, hogy valaki ott legyen a legjobbak között, erősítenie kell a programokat, ami az ugrásokon kívül a forgásokkal, lépéssorokkal tehető meg. Nálam is ez volt a legfőbb változás, a köztes elemek lettek lényegesen nehezebbek. Vagyis két ugrás között már nincs lehetőség pihenésre, ami nagyobb kondíciót igényel, és ezt eleinte nem volt könnyű megszokni, de már nem vesz ki belőlem annyit.

– Az ugrások közül még mindig a Lutz a kedvence, amelyet sokak véleménye szerint talán a legszebben csinál a női mezőnyből?
– Igen, még mindig a Lutz a legkedvesebb, de most már a többit is szívesen ugrom.

– Eszerint nem volt ez mindig így?
– Régebben a Rittbergert nem szíveltem különösebben. Persze általában egy versenyző számára mindig az az elem áll az utolsó helyen, amely nem megy neki jól…

A magyar muzsika szárnyakat ad

– Az új kűrjét Brahms Magyar táncainak egyvelegére futja. Az ön ötlete volt, hogy az olimpia évében hangsúlyozza a nemzetiségét?
– Valójában a koreográfusom, Nyikolaj Morozov javasolta, hogy magyar zenére kellene korcsolyáznom, én pedig nem sokat gondolkoztam rajta. Eszembe jutott ugyanis, hogy amikor 2000-ben a bécsi Európa-bajnokságon a Monti csárdásra futottam, milyen sikert arattam, Malmőben meg egyenesen bronzérmet hoztak a hazai dallamok. Szóval amellett, hogy jól áll nekem ez a stílus, eddig eredményes is volt. Remélem, most sem lesz másként…

– Ezek után kíváncsi vagyok, hogy a rövid program alatt hallható Maxime Rodriguez-opust milyen megfontolásból választották.
– Ennek érdekes története van, ugyanis tavaly egy bemutatósorozat alkalmával találkoztam a szerzővel, aki megajándékozott a legújabb CD-jével, sőt, felajánlotta, hogy ha gondolom, szívesen komponál nekem egy dalt. Amikor meghallgattam a lemezt, egyből megtetszett az egyik latinos szám, és megkérdeztem tőle, használhatom-e, ő pedig nemhogy belement, még egy kicsit át is alakította a kedvemért.

Lyonban a férfiak kezdenek előbb

– Jól értettem, az a Maxime Rodriguez akar Sebestyén Júliának zenét írni, aki nyolc éve Philippe Candeloro D'Artagnan- kűrjének kirobbanó sikeréhez is hozzájárult?
– Tényleg ez történt, ráadásul decemberben megerősítette az ígéretét, amikor meghívást kaptam egy francia bemutatóra.

– A jövő heti lyoni Európa-bajnokságon kivételesen nem a férfiak, hanem önök kezdenek előbb. Van ennek valami oka?
– Van, méghozzá az, hogy a francia férfikorcsolyázás nagyon erős, így érthetően az ő kűrjüket szeretnék a szombati záró számnak.

Tizenkét esélyes a torinói olimpián

– Nem kerülhetjük ki az ön számára nemszeretem kérdést: milyen eredménnyel lenne elégedett?
– Mint mindig, most is az a válaszom, hogy hibátlanul akarom lefutni mindkét programomat. Ha ez sikerül, akkor van rá esélyem, hogy a legjobbak között végezzek, és ismét felálljak a dobogóra. Mert ez a célom.

– Na és a februári torinói olimpián?
– Ott az az elsődleges, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Jelenleg ugyanis annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy tíz-tizenkét versenyző közül bárki ott lehet az első háromban. Ráadásul az olimpia teljesen másként működik, mint a többi nagy verseny, elég csak az utóbbi kettőre gondolni, amikor a favoritokat szinte az ismeretlenségből előlépve győzte le előbb Tara Lipinski, majd Sarah Hughes.