Velünk avatná az új Wembleyt

John Gregory egyelőre kevésbé ismert Magyarországon, ám Nagy-Britanniában annál többen csettintenek a neve hallatán. Az 52 éves szakember Angliában rendkívüli népszerűségnek örvend, amerre jár, megsüvegelik az emberek, hiszen mégiscsak hatszoros angol válogatott labdarúgóról van szó, aki később nem kisebb együttesek kispadján ült, mint az Aston Villa, a Derby County vagy éppen a Portsmouth. A manapság a Sky Sport televíziós társaság szakkommentátoraként dolgozó – egyébiránt a legmagasabb edzői végzettséggel büszkélkedő – trénert londoni otthonában telefonon értük utol.

– Elárulná, mi jut először eszébe a magyar labdarúgással kapcsolatban?
– Az a magyar–angol mérkőzés, amelyet 1983-ban játszottunk Budapesten – válaszolta John Gregory, aki nem véletlenül említette ezt a meccset, hiszen jobbhátvédként szerepelt a Népstadionban, olyan társakkal, mint a legendás kapus, Peter Shilton, továbbá Glenn Hoddle vagy Bryan Robson. – Még most is tisztán emlékszem arra a találkozóra, három nullára győztük le a magyarokat, nagyon jó mérkőzés volt.
– Legutóbb pedig tavaly októberben járt Budapesten, amikor a magyar–horvát világbajnoki selejtezőt követően a magyar futball vezetőivel vacsora keretében beszélgetett a jövőről.
– Nagyon kellemes találkozó volt. Nem titok, szó esett többek közöttarról is, miként képzelem el a jövőmet. A magyar futball elöljárói kíváncsiak voltak arra, hogy – ha úgy adódna… – lenne-e kedvem a magyar válogatott élén dolgozni.
– És mi volt a válasza?
– Hogy óriási megtiszteltetés lenne olyan ország válogatottját irányítani, amelynek a futballja mindig is a szívem csücske volt.
– Ezt hogy érti?
– Úgy, hogy gyerekkoromban a legendás Aranycsapatról sokat mesélt édesapám, azt a bizonyos londoni hat hármas mérkőzést pedig magam is rengetegszer megnéztem videofelvételről. Lenyűgöző volt, amilyen eleganciával futballoztak a magyarok, még most is kívülről fújom az Aranycsapat összeállítását. Számomra a valaha élt két legjobb futballista Puskás Ferenc és Diego Maradona.

– Október óta kereste önt magyar futball vezető?
– Néhányszor még beszéltünk, ám érdemi tárgyalás nem volt, és a magyarországi viszonyok miatt nem is lehetett. Elmondták, hogy a szövetségi kapitányi kérdésben legkorábban februárban születhet döntés.
– A régmúlt magyar futballjával nem lehet megfogni, lássuk, hogy a jelenről mennyit tud. Hány magyar játékost tudna felsorolni a maiak közül?
– Többet, mint gondolná. Az utóbbi években több magyar fiatal futballista is külföldre szerződött, ez pedig csak hasznára válhat a magyar labdarúgásnak. Gera Zoltán itt, Angliában például rendkívüli népszerűségnek örvend, és nem csak a West Bromwich Albion szurkolói között. Említhetném még Király Gábort, Buzsáky Ákost, Gyepes Gábort. S hogy ne csak Angliában futballozó játékosokat soroljak: rendkívüli tehetség Juhász Roland vagy éppen Huszti Szabolcs is. Úgy vélem, ezekkel a fiatalemberekkel remek eredményeket tudnék elérni.

– Mit szól az Európa-bajnoki selejtezőcsoportunk beosztásához?
– Ebből a csoportból tovább tudnánk jutni. Örülnék, ha segíthetnék álmaik megvalósításában, arról nem is beszélve, hogy a magyar csapattal hosszabb távon is tervezhetnék. Egyáltalán nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy kétezer-tizenkettőben Magyarország és Horvátország közösen rendezi az Európa-bajnokságot. Ennek érdekében angliai kapcsolataim révén már most elkezdtem a lobbizást. Higgye el, nem is nehéz, hiszen Angliában ma is nagy tisztelettel beszélnek az önök futballjáról.
– Pályafutása alatt több angol csapatot is irányított. Elég érettnek érzi magát ahhoz, hogy válogatottat dirigáljon?
– Együtteseimmel szép sikereket értem el, hiszen az Aston Villával például öt hónapon át vezettük a ligát, az UEFA-kupa negyeddöntőjéig meneteltünk, később megnyertük UEFA-Intertotó-kupát, sőt a Wembleyben játszott utolsó mérkőzésen is én ültem a kispadon, amikor a FA-kupa döntőjében a Chelsea-től egy nullára kikaptunk. Tudja, van egy nagy álmom…
– Mégpedig?
– Hogy a bezárása előtti utolsó meccset követően az elsőn, május harmincadikán is én üljek az újjáépített és remélhetőleg addig átadott Wembley egyik kispadján – immár, mint a magyar válogatott szövetségi kapitánya…

Arie Haan nem várt tovább

Egy kapitányjelölttel kevesebb.
A korábbi holland sztárfutballista, Arie Haan ugyanis a Voetbal International holland internetes szaklap szerint kedd délután másfél évre szóló megállapodást írt alá az iráni Piruzi nevű csapathoz.

Az iráni együttes jelenleg a bajnokság 9. helyén áll, a csapat milliárdos tulajdonosa pedig mindenképpen külföldi szakembert szeretett volna szerződtetni. Az ügy pikantériája, hogy a mecénás előzőleg Lothar Matthäust szerette volna együttese kispadján látni, ám miután a német világsztár Brazíliába szerződött, Arie Haan került képbe.

A holland tréner február elsejével áll munkába.
„Az Európában futballozó iráni játékosok remek példaképek lehetnek a fiatalok előtt – mondta Arie Haan a Voetbal Internationalnak. – Célom, hogy a bajnokságban minél előrébb végezzek a Piruzival, és persze az, hogy egységes csapatot építsek.”


A menedzser szereti a nehéz feladatokat

• 1989 januárjától a Portsmouth menedzsereként dolgozhatott
• 1991 júliusától a Leicester City pályaedzője, s a csapattal három év alatt a Division 1-ből az élvonalig jutott
• 1994 novemberétől az Aston Villa pályaedzője, Angol Ligakupa-győztes, a csapattal kivívta az UEFA-kupa-indulás jogát
• 1996 októberétől a harmadosztályú Wycombe Wanderers menedzsere
• 1998 februárjától az Aston Villa csapatánál dolgozott, a csapattal negyeddöntős volt az UEFA-kupában, 12 mérkőzésen át veretlenül teljesített az élvonalban
• 1999 potenciális jelöltként emlegették az angol válogatott szövetségi kapitányi posztjára
• 2000 FA-kupa-döntőt veszített (0–1) a Chelsea ellen
• 2002 februárjától a Derby County menedzsere volt, manapság a Sky Sport szakkommentátora