Megmaradt az edző lába

A túra mindazonáltal kifejezetten hasznos volt, vallja az együttes pályaedzője és csatára, Borgulya István.

„Meleg volt, jó pályákon edzhettünk, és igen harcos, kemény mecscseket játszottunk – mondta Borgulya. – Természetesen a körülmények nem olyanok voltak, mintha Cipruson vagy Törökországban edzőtáboroztunk volna: Szudán nagyon szegény ország, de a helyiek mindig, mindenben a maximumot nyújtották. Nem volt ellenünk tüntetés, mint ahogy az Magyarországon elterjedt, nem hangzott el egyetlen rossz szó sem, Puskás Ferenc nevétől pedig egyenesen megőrültek a szudániak. Beszéltem egy idősebb úrral, aki azt mondta: annak idején választhatott, hogy Franciaországba vagy Magyarországra menjen-e tanulni, és ő Budapestre utazott, hogy testközelből láthassa Öcsi bácsit…”

A kispestiek persze tapasztaltak néhány furcsaságot is: előfordult, hogy a konditerembe nem mehettek be, mert azt aznap kizárólag nők látogathatták, sőt néhány játékost egyszer az őrszobára is bekísértek, majd ott udvariasan lebeszélték őket arról, hogy a jövőben akár csak véletlenül is szudáni nőt fényképezzenek. Ettől eltekintve nem volt semmi baj, az újságírók és a tévések mindig a csapat körül voltak, hiszen a szudániakat érdekelte a hazájukban edzőtáborozó, számukra még mindig világhírű magyar együttes.

Mi több, még Budapestről is bekukkantott egy stáb, amelynek tagjaival annyira összehaverkodtak a kispestiek, hogy némi mókát is kieszeltek: a nílusi hajókázás során, miután elhangzott néhány szó a folyó veszélyes állatállományáról, és az operatőr ellazulva pihentette kezét a Nílusban, a mögéje lopakodó Borgulya a vízbe nyúlva akkorát rántott rajta, hogy szegény ember azzal a lendülettel kiugrott a szárazföldre…

A vidámság mellett persze mégiscsak a szakmáé volt a főszerep, ám Aldo Dolcetti ebben sem lelt kivetnivalót.

„Másfajta futballt játszó ország három együttesén mérhettük le, mit is tudunk – mondta a vezetőedző. – Igaz, az utolsó meccset már könynyedebben vettük, beálltam én is, pályára lépett az erőnléti edző, mi több, még a csapattal tartó szurkoló is focizott. Egyszer csúnyán rá is csúsztak a lábamra, hát a fiúk majdnem meglincselték a bűnöst…”