Csak a zsebükre figyelnek

Pécsett a második félidőben különösen szétesően játszott a csapat, de a szembetűnő hanyatlás okai messzire vezetnek.
– Amikor az ősszel visszatértem a válogatott Eb-pótselejtezői után Kecskemétre, azt tapasztaltam, hogy egy-két játékos nem olyan állapotban érkezett meg a nyári szabadságáról, amilyenben illett volna – kezdett a visszaesés elemzésébe Meszlényi Róbert, az Univer edzője. – Chad McClendon felmérési eredményei például harminc százalékkal rosszabbak voltak, mint a tavaly. Márpedig az amerikai center csapatunk kulcsembere. És az ő esete csupán kiragadott példa. Akkor azt javasoltam, hogy két játékost cseréljünk le, de a vezetőink azt mondták, legyek türelemmel.

– Az őszi eredmények azt sugallják, igazuk lett.
– Igen. Összeállt a csapat játéka, és nem maradtak el az eredmények sem. Igaz, kissé csalóka a kép, mert a jó sorsolásunknak köszönhetően sokat játszhattunk itthon. Most ennek is isszuk a levét, mert sorozatban léptünk pályára idegenben, a legutóbbi nyolc találkozónkból hatszor utaztunk, ötször olyan ellenfélhez, amelytől a papírforma szerint kikaphatunk. De nem úgy, ahogy kikaptunk. Szombathelyen már kicsit jobban játszottunk, ezért még inkább fájó a pécsi produkciónk. Pedig jól kezdtünk, de aztán a hazaiaknak minden behullott.

– Ez még nem magyarázat arra, hogy a második félidőben a kecskeméti játékosok semmit sem tettek azért, hogy szorosabb legyen a meccs.
– Hozzáállásbeli gondokat tapasztalok. Amikor az ellenfél vezet tizenöt ponttal, akkor a játékosok – főként a külföldi légiósok – föladják a meccset, nem csapatként játszunk, mindenki az egyéni statisztikája javításával van elfoglalva. Mindenkivel külön-külön többször elbeszélgettünk, majd úgy is, hogy mindenki jelen volt, és elmondhatta búját-baját – de senki sem említette, hogy gondja lenne a társával. Ugyanakkor a mérkőzéseken feltűnik, hogy Cory Bradford és Szrdjan Jovanovics nem passzol egymásnak. Emiatt felbomlik a csapatjátékunk, aki a pályán van, örül, hogy labdához jut, és eldobja. Az előkészítetlen dobások miatt sok indításgólt kapunk. Így az ellenfél pillanatok alatt nagy előnyhöz jut, játékosaim pedig föladják a küzdelmet. Ez eddig nem volt jellemző ránk.

– Mit lehet ilyenkor tenni a kispadról?
– Időt kérni, és megpróbálni felrázni a játékosokat. Ugyanakkor bent, a pályán Rytis Vaisvila sérülése óta nincs igazi vezéregyéniség. Bradfordnak kellene kézbe vennie az irányítást, ő a csapatkapitány, de inkább hisztizik, reklamál, pedig többször kapott már büntetést a fegyelmezetlenségért. Az az érzésem, néhányan csak arra figyelnek, hogy mindig kézhez kapják a pénzüket, jussanak túl a szezonon, aztán jövőre odébbállnak. Arról nem beszélve, hogy nem csupán Vaisvila sérült meg, hanem hosszabb-rövidebb időre Tomasz Celej, Mérész Csaba és Bojan Lapov is kiesett a munkából. Kevés hadra fogható játékos maradt, ilyen körülmények között nehéz idegenbeli sorozatot teljesíteni. A vereségek hatására elillant az önbizalom is, úgyhogy még nehezebb átalakítani a csapatjátékot.

– Kevesebb gonddal is mondott már le edző.
– Nem hiszem, hogy távoznom kellene. Én ismerem a legjobban az együttest. Az pedig valószínűtlen, hogy egy hónap alatt elfelejtettem a szakmát, vagy hogy a játékosok kevesebbet tudnának a kosárlabdából, mint az idény elején. Megpróbálunk kissé másképp edzeni, mint eddig, új gyakorlatokat kitalálni. Ki kell jönnünk a gödörből, mégpedig közösen. Semmi sincs veszve, oda kell érnünk a legjobb négy közé.



Most már büntetnek is
„Január óta folyamatosan sérülések sújtanak bennünket, és azóta nem sikerült rendet tenni a csapatban. Emellett rossz a sorsolásunk, hiszen sorozatban játszottuk a nehéz idegenbeli mecscseket. Körmenden, Szombathelyen vagy Pécsett ki lehet kapni, amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, ahogy elszenvedtük ezeket a vereségeket. A szponzori kör pluszpénzt fektetett a csapatba, amikor idény közben szerződtettük a lengyel Tomasz Celejt, majd a múlt héten a román válogatott Paul Helcioiut. Céljaink változatlanok, a bajnokságban be kell kerülnünk a legjobb négy közé. A hét végi forduló előtt megpróbáltuk ösztönözni a játékosokat azzal, hogy olyan pénzt ajánlottunk fel nekik, amely nem szerepel a szerződésükben, ehhez azonban nyernünk kellett volna Pécsett és majd szombaton otthon az Albacomppal szemben. Ez már nem teljesülhet, és legutóbb néhány kosaras hozzállásával is gondok voltak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a házirendünknek megfelelően a csapatra kivetítve milliós nagyságú pénzbüntetést szabunk ki. Arról nincs szó, hogy bárkitől megválnánk, de a pénzbüntetést havonta megismételhetjük. Ám ha az idény végén a legjobb négybe kerülünk, a büntetéspénzt visszakaphatják a játékosok. Meszlényi Róbert iránt töretlen a bizalmunk, az edzőváltás fel sem vetődött.”
Molitórisz Károly, az Univer-KSE szakosztályelnöke ---- A ----