Csak egy ugrás a final four

Most minden eldől.
Aki nyer, bekerül a négyes döntőbe – ahol már ott van a soproniakat búcsúztató francia US Valenciennes Orchies, valamint a Dinamo Moszkvát kétszer legyőző Volgaburmas Szamara (a Bourges és a Brno szintén ki-ki meccset játszik szerda este).
Telt ház várja a két csapatot Pécsett, ahogy megszokhattuk a fontos meccseken a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Nem véletlen, hogy a magyar bajnokcsapat játékosai egybehangzóan szajkózzák edzőjük, Rátgéber László lassan közhellyé nemesedő mondatát, hogy: „Egész évben azért küzdöttünk, hogy ezt az összecsapást a saját otthonunkban vívhassuk meg.”

Így van ezzel Béres Tímea is. A center az eddigi két összecsapáson egyenletesen, jól teljesített, a hazai találkozón 14, a vilniusin 13 pontot dobott, miközben a védekezésére sem lehetett panasz. Pedig volt gondja elegendő. „A derekam már sosem lesz igazán jó, de a megfázásom már a múlté, egyébként nem kell majd a nyavalyákkal foglalkozni, ha beköszönt a tavasz, akkor megszűnik minden nyűg” – intézte el Béres Tímea egy szuszra a hogyléte felől érdeklődő kérdést.

A játékos utolsó szavai átvitt értelemben is érvényesek a szerdai negyeddöntőre. A 192 centire nőtt kosaras nem gondol a vereségre. „Itthon játszunk, és legalább ötezer szurkolónk támogatására számíthatunk, másrészt vereség után sokkal jobban fel lehet készülni a következő mérkőzésre, mint győztes találkozó után. Ösztönöz bennünket az is, hogy a videózás közben fehéren-feketén kiderült, kint is győzhettünk volna, ha nem követünk el bizonyos hibákat, míg az itthoni találkozónkon, bár csak a végjátékban mutatkozott meg a fölényünk, egy percig sem éreztem, hogy kikaphatunk.”

Ha már a videózás kapcsán szóba került a szakma, Béres Tímea nem állja meg, hogy ne sorolja azokat a tényezőket, amelyek megalapozzák a pécsiek továbbjutási reményeit. „Apró részleteken múlhat a siker, hiszen a két csapat egyre jobban ismeri egymást. Ezzel együtt az első két mérkőzésen nem éreztem, hogy nehezen lehetne a litvánok palánkja közelébe kerülni. Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy támadásban »olvassuk a védekezésüket«, míg a saját palánkunk alatt feltétlenül meg kell akadályoznunk, hogy a rossz elmozgásainkból könnyű kosarakat szerezhessenek, és megnőjön tőle az önbizalmuk.”

A pénteki összecsapáson a magyar csapat centersorából Béres Tímea volt az egyetlen, aki igazán jól játszott, a mellette lehetőséget kapó játékosok kevesebbet tettek a közös kosárba. A vilniusiak magas emberei közül ellenben az első meccsen csupán két pontig jutó Irena Baranauskaité 14-et szerzett – köztük két demoralizáló triplát –, Jurgita Streimikyté pedig az utolsó negyedben hét pontot tett hozzá az addig 30 perc alatt dobott 8 pontjához.

„Ezek azok a szituációk, amelyekről beszéltem. Sejtettük, hogy Baranauskaité több labdát dob el Vilniusban, mint ahányszor Pécsett kísérletezett, és két pontot szerzett, viszont nem védtük ki a hármasait. Éppen ezért rá akkor is oda kell figyelni most, ha kilép a hárompontos vonalon kívülre. Akárcsak Streimikyté esetében, aki Litvániában szintén messzebbről talált be a végén, mint ahogy számítottunk rá” – hangzott Béres Tímea személyre szabott értékelése, majd jött az összegzés: „Eddig hoztuk a kötelezőt, most bravúr kell!”

Vitathatatlan megállapítás.



---- A ---- A