„Harmincadik? Miről beszél?”

– Köszönöm a megemlékezést! – kezdte vidáman a bajnoknő. – Nagyon jó itt, San Diegóban, gyönyörű helyen vagyunk és szuper az ellátás. Az emberek segítőkészek, az időjárás is remek, verőfényes napsütés, húszfokos hőmérséklettel.

– Hogyan ünnepelte meg a harmincadikat?
– Még otthon kértem a családomat, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, tehát ünnepeljünk akkor, amikor már hazaértem. Itt, a tengerentúlon amúgy fél nappal hátrébb vagyunk, ráadásul február huszonkilencediki lévén, igazából nincs is napja a születésemnek… De ez nem is olyan rossz, mert így két napon keresztül kapom a jókívánságokat.

– Meglepték valamilyen különleges ajándékkal az idén?
– Nincsenek extra kívánságaim, szeretem a meglepetéseket, szerencsére ebben a szeretteim nagyon jók! Azt azért persze nagyon sajnálom, hogy nem lehetek velük és a barátaimmal ezen a jeles napon.

– Gondolom, már hozzászokott ahhoz, hogy sokat van távol. Máskor is ünnepelt már a szeretteitől külön?
– Két évvel ezelőtt sem voltam otthon, akkor éppen Dél-Afrikában edzőtáboroztunk. Mondanom sem kell, a csapat szépen meglepett, volt torta, pezsgő, megünnepeltek, ahogy kell!

– Nem nyomasztja, hogy betöltötte a harmincadikat?
– Harmincadik? Miről beszél? A naptár szerint legutóbb a hetediket ünnepeltem, semmi ok az aggodalomra.