A Montpellier legyőzésével Európa legjobb négy férficsapata közé jutott az MKB Veszprém, amely a párharc szombati viszszavágóján Tatai Péter kapus vezérletével érte el a kiemelkedő eredményt. Pedig a másik kapuban is remekelt a világklasszis Thierry Omeyer.
Mirkó István
Tatai Péter alig tudott szabadulni a meccs után a boldog veszprémi szurkolók ölelésébôl
Mirkó István
Tatai Péter alig tudott szabadulni a meccs után a boldog veszprémi szurkolók ölelésébôl
– Edzője, Zdravko Zovko azt mondta a visszavágó után, hogy a Veszprém még nem lakott jól az elődöntőbe jutással. Mit gondol erről? – Nem titok, a fináléba jutást tűztük ki célként magunk elé, bármelyik együttes legyen is a vetélytársunk. – Melyik csapattal mérkőzne meg a legszívesebben? – Szinte mindegy, hiszen az európai elitben csak kiemelkedően erős gárdák vannak. Mégsem bánnám, ha olyannal sorsolnának össze bennünket, amelyikkel ebben az évadban még nem találkoztunk. – Vagyis? – A Ciudad Real a csoportmeccsek során járt már Veszprémben, ezért jobb lenne, ha a Flensburggal vagy a Pamplonával kerülnénk szembe. – A Montpellier elleni viszszavágó előtt tervezték-e, hogy a második félidőben pályára küldi önt Zdravko Zovko edző? – Nagyon készültem a meccsre, de nem beszéltük meg a beállásomat. A szünetben azonban kiderült, hogy Vlado Sola vádlija az első félidőben megsérült. A másodikat még elkezdte, de fájt a lába, ezért le kellett jönnie. – Ettől kezdve ön lett a csata egyik főszereplője. – Nem reméltem, hogy ilyen jól kijön a lépés. Mindenki igyekszik élni a lehetőséggel, amelyet az edzőjétől kap, nekem most minden szerencsésen öszszejött.
– Mi volt a legnehezebb a francia csapat ellen? – A kispadról beállva nem könnyű felvenni a mérkőzés ritmusát. Az első labdaérintésem azonban sikerült, ez megalapozta a folytatást, önbizalmat adott. – A kapuból kit látott a legjobbnak? – Főleg a védekezésünkre összpontosítottam, ebben Jevgenyij Lusnyikov, valamint Ivan Lapcsevics segített nekem a legtöbbet. Ugyanakkor a két szélsőnk, Gulyás Péter és Iváncsik Gergő is nagyon hatékonyan védekezett, semlegesítette a roppant veszélyes francia szélsőket. – Visszem Hmam kivételével a Montpellier belső támadói sem csillogtak. – Szenzációsak a francia átlövők, minden helyzetből tüzelnek. Ráadásul igen technikásak, erőszakosak, ezért nehéz volt ellenük a csata. De megnyertük, ez a fő.
Jelest érdemel a teljes csapat
Zdravko Zovko, a Veszprém edzője a meccs másnapján már higgadtan elemezte a visszavágó részleteit. „Szakmailag az a legnagyobb örömöm, hogy a megbeszélteket szinte mindenki maradéktalanul betartotta – mondta a horvát szakember. – Az utolsó sípszóig motiváltak voltak a játékosok, mert tudták, hogy a legjobb négy csatáira már mindenki odafigyel, s nekünk legutóbb kétezer-háromban sikerült közéjük kerülnünk. Ezúttal csapatként vizsgáztunk jelesre, hiszen az elején összeszedett háromgólos hátrányunkból fogcsikorgatva hoztuk vissza az esélyünket a remekül küzdő franciákkal szemben. Átlövőinket most is kegyetlenül meggyötörték, de Pérez és Lazarov is állta a csatát. Hogy kit szeretnénk következő ellenfélnek? Nos, a spanyol Ciudad Realnak most sem örülnék.”
Pontosabban lőttek a hazaiak
A veszprémi meccsen mindkét csapat 54 támadást vezetett, ám a hazaiak többször lôttek kapura (ami persze érthetô, hiszen hátrányból kezdték a találkozót). Sorsdöntô volt, hogy a házigazdák pontosabban céloztak, és kevesebb technikai hibájuk akadt.