Csarnokot avattak szerdán Szombathelyen, a hivatalos szóhasználat szerint multifunkcionálisat. A protokolláris aktus után az igazi nyitány vasárnap lesz – a Falco kosarasai a nagy ellenfél Körmendet fogadják. Az esélyek egyenlőek, mindkét csapatnak új lesz a környezet.
Unger Tamás
Furcsa a nagy, tágas tér
Unger Tamás
Furcsa a nagy, tágas tér
A nyolcvanas évek elején két szombathelyi csapat is az NB II-ben vegetált, amikor néhány fanatikus kosárrajongó Fakombinát néven csapatot indított a megyei bajnokságban, amely a Safrankó úti, 1400 nézőt befogadó tornateremben játszotta mérkőzéseit. 1987-ben a Fakombinát megemelte a csapat költségvetését, és a Falco – nem bonyolultak a névválasztás összefüggései – 1989/90-ben az élvonal tagja lett. Sőt. Két esztendővel később Földi Sándor irányításával följutott az A-csoportba, azóta az elit tagja.
1993-tól a csapat vezéregyénisége egy filigrán körmendi fiatalember, Kálmán László. Minden szombathelyi „Lacikája” azóta sem hagyta el a vasi megyeszékhely reprezentáns csapatát, így nem véletlen, hogy ő szerezte a Safrankó – most már Sugár – úti régi csarnokban a legtöbb kosarat. A Falco az ősi rivális Körmendet vasárnap már a szerdán átadott vadonatúj, a régi tőszomszédságában álló, 3500 főt befogadni képes multifunkcionális csarnokban fogadja.
– Szerettük volna, ha az idei évadot még a régi helyen játszhatja le a csapat, de egészen biztos, hogy jó lesz az újban mérkőzni. Főként jövőre, mert addigra megismerjük, és belakjuk – mondta az idén a 34. születésnapját ünneplő Kálmán László. – Vasárnap eléggé szokatlan lesz a szituáció, hiszen ugyanúgy első alkalommal lépünk pályára az új helyen, mint a Körmend. Persze erre a szomszéd vári rangadóra nem kell semmilyen pluszmotiváció, nem számít, ki milyen formában van, hogy mi elvesztettük az utolsó két meccsünket, a Körmend ellenben nyert szerdán a bajnok Paks otthonában, itt az a lényeg, hogy ki tud hideg fejjel dönteni a legforróbb szituációkban, ki lesz az, aki nem izgulja el a kulcslabdákat.
– Edzeni már edzettek az új csarnokban. Milyenek a benyomásaik? – Egyelőre szokatlan a nagy tér. A régiben mindenki évtizedek óta tudta, melyik néző hol ül, tudta, honnan, milyen ívben kell elengedni a labdát, hogy bemenjen. Igazi hazai pálya volt a régi, mindegyikünk nagyon szeretett ott játszani.
– Talán még becézgették is... – Nem, nem. Leginkább a vendégszurkolók becézgették. Nem valami finoman istállónak titulálták.
– Az istállóban – maradjunk ennél a kifejezésnél – elég sok babér termett a Körmendnek is. – Igen. Az egyik legszörnyűbb emlékem, amikor az első szombathelyi szezonomban ötvenhat vagy ötvenhét ponttal kikaptunk, annak ellenére, hogy tizennégy pontot szereztem, ráadásul sokszorosan be akartam bizonyítani, hogy kár volt engem Körmendről elengedni. Azóta már nem annyira különleges érzés, ha a földijeim ellen kell szerepelni. Igaz, abban a körmendi csapatban játszott Halm Roli, Czigler Laci, Zsebe Feri – ők és a többiek is igazi spílerek voltak.
Unger Tamás
Kálmán László számára még szokatlan az új csarnok
– Melyik a legkellemesebb emléke a régi csarnokból? – Amikor bemutatkoztam. Csak három pontot dobtam a Pécsnek, de olyan volt az atmoszféra, amelyhez hasonlót azóta sem tapasztaltam. Vagy egy másik eset. Kétezerben százhat százra győztünk ellenük, szinte eksztázisban kosárlabdáztam, negyven pontot szereztem, nyolcvanöt százalékkal dobtam, szinte minden bement, amit ráemeltem.
– Nincs önben hiányérzet, amiért a Falco csupán a bajnoki dobogó második fokáig jutott? – Nincs. Az a baj, hogy amikor igazán nagy csapat lehetett volna belőlünk, elfogyott a pénz, és el kellett engedni olyan játékosokat, mint DuJuan Wylie, Braniszlav Dzunics, Dragoljub Krivacsevics vagy Walke Karcsi.
– Talán majd az új helyszín meghozza a bajnoki címet is. – Egyelőre azért küzdünk, hogy bekerüljünk a legjobb nyolc közé… Egyébként nem búcsúzom én a régi csarnoktól, szerintem fogunk mi még ott játszani. Azt hallottam, hogy komoly pénzt kellene fizetni a győri tulajdonosnak, ha ott is edzenénk, márpedig a hazai pályát a hazai edzéseken lehet a legjobban belőni...
Szavazás
---- 2003. július 9-én jelentette be, akkor még sportminiszteri hatáskörében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy 2,8 milliárd forintos költségvetéssel – amelyből a kormány 1 milliárdot vállal magára – új multifunkcionális csarnok épül Szombathelyen – a régi tőszomszédságában. 2003. szeptember 4-én megtörtént a csarnok alapkőletétele. 2004. július 19-én Ipkovich György polgármester beült a munkagépek egyikébe, és markolónyi földet tett át egy teherautó platójára – jelezve a munkálatok megkezdését. Egyben kijelentette, hogy a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola 2005-ös tanévnyitóját már a csarnokban rendezik meg. Az építkezés azonban csúszott – politikai és műszaki okok miatt. A költségek időközben három és fél milliárd forintra nőttek. A csarnokot szerdán átadták a protokoll szerint, az igazi avatást azonban a Falco–Körmend kosárrangadó jelenti.
Falco–Körmend számokban
A két csapat bajnoki mérkőzéseinek eredményei 2000 és 2006 között. A bajnoki elődöntőben (2001/2002) két nyert mérkőzésig zajlott a küzdelem.
Szombathelyen
Körmenden
2000–2001
99–75
106–100 (Falco)
2001–2002
97–68
83– 89
A bajnoki elődöntőben
76–71
113– 99/112–82
2002–2003
72–63
77– 86
2003–2004
100–99
85– 96
2004–2005
79–63
92– 88 (Falco)
2005–2006
82–79
Az utóbbi hat szezonban tehát 12 körmendi és 2 szombathelyi győzelem született. ---- „Előny, hogy sem mi, sem ők nem ismerik az új csarnokot, igaz, ők már edzettek benne. Valahogy úgy érzem magam, mint amikor először játszottunk a debreceni Főnix-csarnokban, azt se tudtuk eleinte, hol vagyunk, akkora volt a tér. Ellenben a háromszor nagyobb befogadóképesség miatt legalább ezer körmendi szurkoló elkísérhet bennünket. A szombathelyiek által ígért háromszázhatvanhárom belépő már csütörtök délelőtt elfogyott, úgy, hogy még kézhez sem vették a szurkolóink, csak fölírásos alapon. De tudom, hogy Szombathelyen is vásárolnak a körmendiek, sokan tízesével, húszasával, úgyhogy biztatásban nem lesz hiány – mondta Sabáli Balázs, a Lami-Véd-Körmend edzője.