Hozzánk repül a holland

Bicskei Bertalan egyike azoknak a magyar trénereknek, aki az edzői pályafutása során többször is vállalt munkát külföldi klubnál, mi több, megfelelő eredményeket ért el. Az egykori magyar szövetségi kapitány az 1992–93-as bajnokságban a svájci Luzern szakmai munkáját irányította, így személyesen győződhetett meg arról, hogy a rivális Grashoppers mestere, Leo Beenhakker milyen nézeteket vall a labdarúgásról.
Tizenhárom éve annak, hogy a Bicskei Bertalan által edzett Luzern kétszer is meccselt Leo Beenhakker akkori csapatával, majd a két szakember kis híján Szaúd-Arábiában is találkozott a labdarúgás jóvoltából.

„A holland szakember a kilencvenes évek elején a válogatott futballistákkal teli Grashopperst irányította, ennek ellenére – nagy meglepetésre – csapatával a rájátszásban nem a bajnoki címért, hanem csak a bentmaradásért küzdhetett – elevenítette fel az emlékeit Bicskei Bertalan. – Csapatának egyik riválisa éppen az általam felkészített Luzern volt, ugyanis hiába végeztünk a B-osztály élén, mindez nem jelentett automatikus feljutást az élvonalba. A rájátszásban tizenkét együttes volt érdekelt, és a versengés végén a Luzern és a Grashoppers mondhatta el magáról, hogy a következő bajnoki évben a legjobbak között szerepelhet. Idegenben vereséget szenvedtünk Leo Beenhakker csapatától, hazai pályán azonban legyőztük a Grashopperst, ráadásul éppen azon a meccsen biztosítottuk be élvonalbeli tagságunkat.”

Valamivel később Leo Beenhakker Szaúd-Arábia szövetségi kapitánya lett, és posztjáról éppen akkor menesztették, amikor Bicskei Bertalan egy ottani klubcsapatnál vállalt munkát.

„Megmondom őszintén, nemigen értettem a szaúdi vezetők akkori döntését – folytatta Bicskei Bertalan. – A Kolumbia elleni válogatott találkozó előtt megsérült az együttes centerhalfja, Beenhakker pedig az egyik védekező középpályását állította a helyére. A futballista nagyszerűen helytállt, a találkozó egy egyre végződött, az elöljárók mégis megköszönték az edző munkáját. Persze, aki már dolgozott abban a környezetben, az tudja, Ázsiában borzasztó nehéz talpon maradni. A svájci és a szaúdi szerepvállalása nem hozott sikert Leo Beenhakkernek, de a szakember ettől függetlenül jó edző. Elvonatkoztatva attól, hogy magyar vagy külföldi edző kezébe kellene-e adni a válogatott irányítását, az a véleményem, hogy a nemzeti együttessel eddig kapcsolatba hozott külhoni trénerek közül ő feltétlenül a jó edzők közé sorolható.”

Leo Beenhakker személyében adott tehát egy sokak által ismert, mi több, elismert szakvezető, aki a németországi világbajnokságon Trinidad és Tobago gárdáját irányítja. Nagy kérdés, hogy érdemes-e a szerződése lejártáig rá várni, és hogy valóban a holland szakember lenne a legmegfelelőbb megoldás a magyar szövetségi kapitány posztjára. Bicskei Bertalan véleménye ezzel kapcsolatban sommás: „Szerencsésebb lenne mielőbb megtalálni a megfelelő megoldást.”

Fischer Pál igazán büszke lehet rá, hogy Varga Zoltánon kívül ő az egyetlen magyar, aki a világhírű Ajax Amsterdam szerelésében rúghatta a labdát. A 19-szeres magyar válogatott labdarúgó 1990–91-ben futballozott a holland bajnokság élvonalában szereplő Ajaxban, s az edzője Leo Beenhakker volt.

„Sokat köszönhetek Leo Beenhakkernek – emlékezett vissza Fischer Pál, a Ferencváros egykori középcsatára. – Eljött 1989-ben a Magyar Kupa-döntőre és a Honvéd elleni vesztes mérkőzés után azonnal tárgyaltunk. Mint mondta, megtetszett neki a játékom, és szeretné, ha az Ajaxban folytatnám. Három nappal később már ott díszelgett a nevem a szerződésen. Fél éven át majd' minden meccsen játszottam, de aztán Beenhakker a svéd Petterssont favorizálta. Ennek ellenére jó szívvel gondolok vissza a holland mesterre, keménykezű, munkamániás edzőnek tartom. Nem tűrte a linkséget az edzésen, kőkemény ember volt, aki kiválóan értett a taktika kidolgozásához, begyakorlásához. Edzés után mégis szinte barátként kezelte a labdarúgóit. Ha ő nincs, most nem mondhatnám el magamról, hogy az Ajax játékosa lehettem.”

Fischer Pál természetesen hallott róla, hogy Leo Beenhakker lehet a magyar válogatott kapitánya, ám a volt labdarúgó kétkedve fogadta a hírt: „Követhetetlenek az események. Nekem megfelelt Lothar Matthäus is, ám most nagy az összevisszaság, röpködnek a nevek, ettől függetlenül nehéz elképzelni, hogy Leo Beenhakker szerepet vállalna a magyar labdarúgásban. Ha ez mégis bekövetkezne, úgy természetesen üdvözölném, mert mint mondtam, rendkívül jó szakember a holland mester.” ---- Mifelénk, ha annyit mondanak, Don Leo, félő, a kevésbé avatottak Francis Ford Coppola mozijából az egymással vetekedő famíliák egyik családfőjét képzelik maguk elé. Ha spanyol földön hangzik el a név, a futballőrült hispán – főként a Real Madrid- vagy Zaragoza-hívő – azonnal a helyes választ mondja: ó, hát hogyne, ez Leo Beenhakker!

A Mester, az edzőfejedelmek sorát adó németalföldi futball egyik szaktekintélye amúgy maga a megtestesült „bolygó hollandi”. Afrikában, Ausztráliában és az Antarktiszon eddig nem dolgozott, mindamellett a jövőbeli munkavállalás az előbbi kettőn nem elképzelhetetlen. Leghangosabb sikerei szülőhazájához (Ajax, Feyenoord) és második otthonához (Real Madrid) köthetők bajnoki címek és kupagyőzelmek formájában, ám szövetségi kapitányként sincs éppen oka pironkodásra: Szaúd-Arábia (1994), illetve Trinidad és Tobago nemzeti csapatát (2006) is ő vezette ki először a világbajnokságra, csakhogy amíg Dwight Yorke-ot és társait feltehetőleg gardírozhatja is a nyáron Németországban, az amerikai seregszemlén ez nem sikerült az arabokkal, tudniillik a torna előtt kirúgták.

Karrierje során megesett még vele néhányszor eme csúfság, közülük minden bizonnyal az oranje éléről való menesztés a legkeservesebb emlék, 1990-ből. A vb-csoportból még továbbküszködte magát a – többek között – Ruud Gullittal, Marco van Bastennel és Ronald Koemannal felálló Eb-címvédő együttes, ám a később győztes, örök rivális németekkel való találkozó holland részről sírásba torkollott a San Siróban (1–2).

Don Leo hat évig nem is vállalt munkát Hollandiában, mígnem 1996 nyarán elfogadta a Vitesse hívását, s legendás szivargyűjteményével egyetemben hazaköltözött Mexikóból. Mint tudjuk, nem végleg. ---- Hétfői találkozójukon a klubtulajdonosok további bizalmukról biztosították Kisteleki Istvánt, a Magyar Labdarúgóliga – és a Magyar Labdarúgó-szövetség – elnökét.
„Nagyon jó és hasznos beszélgetést folytattunk a klubok képviselőivel – mondta Kisteleki István. – Megállapodtunk abban, hogy március végére elkészítjük a liga mérlegét, ezt követően pedig a tagság javaslatot tesz majd arra, hogy legyen-e változás a vezetőségben vagy sem. Elképzelhető továbbá, hogy a jövőben a közvetlen utánpótlás az NB III-as bajnokságban vesz majd részt. Döntöttünk arról is, hogy felveszem a kapcsolatot a rendőrség képviselőivel és egyeztetést kezdeményezek a stadionbezárásokkal kapcsolatban. Szeretnék olyan megoldást találni, amely jó a magyar labdarúgásnak.”