Medence, gólok, pofonok

,,Da zdravsztvujut szovjetszkije fizkulturnyiki” – olvashatjuk az egyik óriásmolinón a Hajós Alfréd uszodában, a felirat felett a munkásöklöt és vasöklöt megtestesítő súlyemelőalak néz le ránk, a lelátó egyes részein cirill betűk (cektop). A filmforgatás utolsó medencés jelenete következik, ötszáz statiszta tölti meg a kakasülőt, a férfiak valamennyien sötét öltönyben, nyakkendőben, a nők (a kommunizmus egyenlősdijéhez híven) ugyancsak egyhangú ruházatban, egyikük kalapban, másikuk horgolt fejfedőben figyeli a segédrendezői utasításokat. A páratartalom közelít a száz százalékhoz, csoda, hogy bírják a szaunát idéző körülményeket. ,,Ne nagyon menjenek el!” – szól valaki az egyik kisszünetben a kiszivárgó statisztákra, mire egyikük szinte kétségbeesve felel: ,,Muszáj mennem...” Hiába, a szükség nagy úr, és azt se felejtsük el, hogy napi 12 órás munkaidővel dolgozik a stáb.

Az első hat napon, a Szőnyi úton idézték fel a melbourne-i olimpián 1956. december 6-án lejátszott magyar–szovjet pólótalálkozót (4–0), a Hajósban az 1956. október 19-i meccs van terítéken. Mielőtt valaki összehúzná a szemöldökét, gyorsan megjegyezzük: ilyen összecsapást nem őriznek az annalesek, ez fiktív mérkőzés, amelyet a forgatókönyv szerint a forradalom kitörése előtt négy nappal Moszkvában 3–2-re nyert meg a szbornaja. A filmbéli történések 2–2-nél kezdődnek, amikor Misurin (nem azonos a növénynemesítő Micsurinnal!) suta mozdulattal fölé lő. A sarló-kalapácsos center alakítójának, Kiss Gergelynek bizonyára nehezére esett (többször is) hibáznia – talán jobb is, hogy sem klubedzője, Kovács István, sem Kemény Dénes szövetségi kapitány nem látta. Végül az ő góljával nyernek a szovjetek, a statiszták kezében pedig megannyi pici vörös zászló leng, színezve a fekete-fehér összképet.

Akárcsak az október 19-i találkozó, a nevek is kitaláltak. Misurin a híres Msvenieradzét rejti, a magyar kapuban Boros Ottó helyett Veres Béla (Szécsi Zoltán) véd, Kárpáti György helyett Leményi János (Székely Bulcsú) tempózik a készülő filmben. A főhőst, Karcsit (a Melbourne-ben megütött, vérző Zádor Ervint) Fenyő Iván játssza (dublőre: Tóth Márton), barátját, Tibit napjaink felkapott színésze, Csányi Sándor (dublőre: Molnár Tamás).

A jelen pólóssztárjai közül Kiss, Szécsi és Székely meg is szólal a filmben, Kiss például oroszul beszél.

,,Olyanokat mondok, hogy gyerünk, gyerünk, meg hogy ne hagyjátok magatokat felpiszkálni a magyar szurkolók által. Ja, és kiszólok a közönségnek, hogy fogják be a pofájukat” – magyarázta a kétszeres olimpiai bajnok, akinek éppen az ötkarikás és világbajnoki aranyakra emlékeztető tetoválásait fújták le púderrel. (Furcsa is lett volna 1956-ban a 2000-es sydneyi elsőséggel dicsekedni...) Hogy miként hangzik oroszul a szöveg, nem tudjuk meg – a negatív figurát, a legyőzendő Góliátot játszó Kiss Gergely meglepetésnek szánja. Majd meghalljuk. A tetoválásokon kívül a szakállak, az erős borosták is eltűntek, Szécsi, valamint a szintén szovjet pólóst alakító Paján Viktor is frissen borotválva tapossa a vizet.

,,Ez már a harmadik olimpiám!” – dicsekszik vigyorogva Vári Attila, a dominós szereplőgárda másik tagja, utalva a melbourne-i részvételre. Aztán ecsetelni kezdi a hosszú, hat-hét órás vízben tartózkodás gyötrelmeit, különösen a Szőnyi uszoda hideg vizét nevezve vesét próbálónak.

Andy Vajnát, a film megálmodóját, az egyik producert is szóra bírjuk, és elsőként a pólóhoz való kötődését firtattuk: ,,Gyermekkoromban vízilabdáztam, de az csak amolyan hétvégi szórakozás volt. Igazából a Világliga Los Angeles-i tornáján és az athéni olimpián kerültem a sportág közelébe. Szerintem a hoki mellett a vízilabda a legdurvább sportág, embert próbáló feladat egyszerre a felszínen maradni, verekedni, lőni.”

Vajna kitartó, lelkes partnereknek ismerte meg Kiss Gergelyéket. ,,Az elejétől fogva érdekelte őket a film, a legnagyobb gondot az okozta, miképpen egyeztessük az időpontokat” – teszi hozzá a producer.

A vizes jeleneteknek immár vége, néhány öltözői snittet még rögzítenek, aztán a Műegyetemen, a Bem téren, a Magyar Rádió környékén és a Kossuth téren folytatódik az összesen kilenchetes forgatás. A bemutatót október 23-ra tervezik. ---- Csányi Sándor valósággal halmozza a filmszerepeket. A Kontroll című alkotásban ismertük meg, aztán jött a Csak szex és más semmi, a Rokonok és most a Szabadság, szerelem. A színész jobbára a lelátón pihent, zenét hallgatott, ezúttal ritkán csobbant vízbe.

,,Őszintén szólva csak az athéni olimpia kapcsán kerültem a vízilabda közelébe, ezt követte a nagy találkozás Benedek Tiborral és Fodor Rajmunddal, akik felkészítettek bennünket, színészeket a pólós jelenetekre – mondta Csányi Sándor. – Tibi és Rajmi rengeteget segített, főként a taposást és a labdakezelést gyakoroltuk sokat, másfél hónapon át. Noha a színészek csak a közeli képeken szerepelnek – a távoli lövéseket például messziről vette fel a kamera –, az alapfelkészültség mindenképpen szükséges, hiszen nagyon feltűnő, ha valaki teljesen béna.”

Csányi és a pólósok összebarátkoztak, már csereüzletet is kötöttek, a játékosok mérkőzésbelépőket szereznek, a színész pedig színházjegyeket.

„Ugyanúgy, mint a Csak szex és más semmi forgatása alatt, most is jó hangulatban dolgoztunk a rendezővel, Goda Krisztával. A medencés jelenetek inkább fizikailag tettek próbára, a sok vizes fellépés szokatlan volt számomra” – tette hozzá Csányi, aztán visszadugta a fejhallgatót a fülébe.
Benedek Tibor és Fodor Rajmund élvezte a színészek felkészítését.

„Tibi dolga volt a lexikális munka, a politikai és sportos háttér felderítése – mondta Fodor Rajmund. – Utánanézett az orosz neveknek, a szovjet csapatról gyűjtött be információkat, és megszerezte a melbourne-i olimpia ominózus magyar–szovjet összecsapásának felvételét. Ennek alapján tanulmányoztuk a mozgásokat, hogy minél élethűbbek legyenek a jelenetek. A színészek, bár nem lettek első osztályú játékosok, arculatot kaptak a vízben. Az uszodai felvételeket mi vezényeltük le szakmailag, nem volt egyszerű feladat.”

Fodor nem sajnálja, hogy játékosként nem láthatják az arcát a filmben, szívesen látta el a vízparti feladatokat: „Örülök, hogy a magam módján én is hozzájárultam a póló népszerűsítéséhez. Hasznunkra vált a közreműködés, hiszen igyekeztünk beleásni magunkat az ötvenhatos történelembe. És bár a legtöbben Zádor Ervin vérző arca miatt ismerik a melbourne-i magyar–szovjetet, ne feledjük, hogy a magyar válogatott a világon elsőként ott alkalmazta a zónavédekezést.” ---- A történet 1956 októberében-novemberében játszódik, párhuzamosan Budapesten és a melbourne-i olimpián. A főhős a vízilabdázó Karcsi (Fenyő Iván), aki szerelembe esik a műegyetemista Vikivel (Dobó Kata). A lány hatására barátja is aktívan részt vesz a forradalomban, de hamarosan el kell utaznia az olimpiára. Az alkotók célja érzelmi alapon bemutatni a múltat, emberi történeteket megeleveníteni úgy, hogy a film minden korosztályt megérintsen.