Kékségtől a szivárványig

Negyed tíz. Busz- és luxusautó-karaván kanyarodik a Budapest Kongresszusi Központ elé, fedélzetükön a 30. UEFA-kongresszusra Budapestre érkező labdarúgó-szövetségi delegáltakkal. Fertályóra, és kezdetét veszi az összeurópai futballtalálkozó, ám a kezdő „sípszó” előtt még akad egy hivatalos program. A 2012-es Eb rendezési jogáért versenyben maradó öt ország (Magyarország Horvátországgal, Ukrajna Lengyelországgal karöltve, Olaszország viszont egyedül pályázik) három prezentációs standja közül a miénk már szerdán megnyitott, az olasz és a lengyel-ukrán pódium viszont csütörtökön debütál. Joseph Blatter, a FIFA svájci elnöke is ott áll az ünneplők sorában, Lennart Johanssont viszont hiába kutatjuk, nem találjuk. Utóbb mégis, a svéd UEFA-főnök magányosan álldogál a konferenciának otthont adó hangversenyterem színpadán.

Kisvártatva már több száz figyelő szempár szegeződik rá, a tolmácsok elfoglalják a helyüket, fülesek a fejen, záródnak az ajtók – kongresszus kezdődik.
Kiosonunk, a bókokra, a beszámolókra és a módosításokra kevésbé vagyunk kíváncsiak, mint 2012-es riválisaink portékáira, azaz a lengyel-ukrán és az olasz „felépítményre”.

Az utóbbi a mellbevágóbb, egyszerűségénél fogva. Semmi ciráda, az azúrkék az úr, mediterrán hölgyek állnak a szerényen dizájnos pult mögött, ajándékkal és információval szolgálva, ha a projektoron futó moziból, vagy a komputerből bármilyen felvetődő kérdésünkre nem kapnánk választ. Bénázunk, így tőlük tudjuk meg, hogy a pavilon padlózatára felfestett geometriai ábrával Michelangelo is „belépett” az olasz kampánystábba. (Az eredeti műalkotás egyébként a római Piazza del Campidoglión található.) „Let’s meet in Italy!”, azaz „Találkozzunk Olaszországban!”, búcsúznak a projekt jelmondatával, amire jólneveltségünk okán sem mondunk nemet, mindamellett kikötjük: csakis abban az esetben, ha 2012 nyarán viszonozzák a látogatást.

Három lépés, és a „Nagy kékségből” a szivárványba csöppenünk. Vagy inkább a 80-as évek SAT1-es show-műsorainak stúdiójába? Lengyel-ukrán színorgia. „Let’s play together!”, „Játsszunk együtt!” „Let’s win together!”, „Nyerjünk együtt!” – olvassuk a brosúrákon. De ilyen színkombinációval? Mindamellett a pódium jelentősen javít a látogatottságán, idővel ugyanis jelentősen erősödik a pult kínálata: paprikás gorilkával. A „tűzzel” fűszerezett ukrán vodka megteszi a hatását, a korábban hűvösnek talált urak olvadoznak, a „söntésnél” kísérőként eléjük tett magyar boroktól szintúgy...

Szergej Bubka három kupicát is lehúzat Blatterrel, mielőtt átengedné a mieinknek. Talán a dózisnak is betudható, hogy az újságírókat addig elegánsan kikerülő svájci nem fogja menekülőre Gyárfás Tamás metamorfózisát látván. A magyar pályázati bizottság feje előbb ebbéli minőségében megannyi illetékessel áll a fényképezőgépek elé, majd maga ragad mikrofont, s meginterjúvolja a FIFA első emberét. Bennfentes, na. Kevéssel korábban alighanem ő is a nagyteremben tapsolt, amidőn Johansson keblére ölelte a világszervezet elnökét, egységfrontot alakítva a FIFA-val a következő időszak jogi háborújára. (A Charleroi kártérítési igénnyel fordult a bírósághoz, mert marokkói légiósa egy barátságos válogatott meccsen súlyos sérülést szenvedett. A belgákat a legtehetősebb klubokat tömörítő G14 nevű csoport támogatja, a FIFA mellett az UEFA is alperes.)

Apropó, Johansson. A svéd a hivatalos program záró aktusaként azért csak végigjárja a prezentációs tereket, s Hajdú B. István kommentálása mellett a magyar stand legnépszerűbb csodáját, a büntetőrúgás-szimulátort is kipróbálja. Az általunk kiírt háziversenyt a horvát Zoran Crvk nyeri meg. Kilenc sikeres kísérlet után a gép mondja be az unalmast. Talán még most is ott kuksolnánk, holott fél kettőre kifullad az esemény.
Csak a lengyel-ukrán stand hangos. ---- Az UEFA kongresszusa öt paragrafust érintően módosította a szövetség alapszabályát, amely szerint a jövőben a labdarúgással kapcsolatos jogvitákban nem polgári peres bíróságok döntenek. A nemzeti szövetségek elfogadják, és magukra nézve kötelezőnek tekintik a svájci székhelyű nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) határozatait. Az adott országon belüli futballviták eldöntésére a szövetségeknek saját, független döntőbíróságot kell felállítaniuk, nemzetek közötti perpatvarban a CAS tesz igazságot.

Lengyel bírálat
A lengyelek kampányát vezető Piotr Gawron szerint a magyar vendéglátók, ha nem is jelentősen, de túllépték a sportszerűség határait az Európai Labdarúgó-szövetség budapesti kongresszusán. „A horvátok olyan sajtótájékoztatót is rendezhettek, amelyre – a korábbi megállapodás alapján – nem lett volna lehetőségük. A magyarok sportszerűtlenek voltak ezzel” – mondta Piotr Gawron a Gazeta Wyborcza című varsói napilapnak adott nyilatkozatában. A lengyelek már hónapok óta dolgoznak a végső pályázati anyagon, amely csaknem 2000 oldalas lesz, s az Eb-mérkőzést rendező hat város – Chorzów, Gdansk, Krakkó, Poznan, Varsó és Wroclaw – polgármesterei és szakemberei is dolgoznak az anyagon. „Az ukránok is nagyon elszántak és motiváltak. Az ország lakosai tudják, hogy az Európa-bajnokság létfontosságú segítséget nyújthat a gazdasági fejlődéshez. Viktor Juscsenko államfő sokat tett az újonan épülő kijevi stadionért”– jelentette ki Piotr Gawron. ---- A Budapest Kongresszusi Központban az UEFA-kongresszuson részt vevő küldöttek a 2012-es kontinensbajnokságot megrendezni szándékozó három pályázó hírverő standját is megnézhették. Természetesen a magyar-horvát, a lengyel-ukrán és az olasz standnál is nagy volt a forgalom, miközben mi az érintetteket kérdezgettük arról, hogy szerintük miként sikerült a bemutatkozásuk.

Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke: „Óriási sikert aratott a standunk, egyértelmű, hogy a miénk volt a legjobb. A visszajelzések sokkal pozitívabbak voltak, mint amire számítottunk, és ez rendkívül jó érzés. Többek között Lennart Johanssonnal is beszélgettem, aki elmondta, hogy ha ma kellene dönteni, akkor a mostani bemutatkozás alapján biztos, hogy ránk szavazna. A standon felállított labda telitalálat volt, ez is bebizonyította, hogy a felnőttek is ugyanúgy szeretnek játszani, mint a gyerekek...”

Szepesi György: „Mind a három pályázó nagyszerű standot állított fel, de azt hiszem, a magyar-horvát magasan kiemelkedett közülük. Ha ezen múlna a 2012-es Európa-bajnokság rendezésének a joga, akkor máris kezdhetnénk ünnepelni, és teljes gőzzel készülődhetnénk a kontinensviadalra. Az előjelek jók, remélem a folytatás is hasonló lesz.”

Luigi Ludovici, az olasz pályázat koordinátora: „A magyar-horvát pályázók valóban remekül felépítették a standjukat, kitűnő ötletekkel dobták fel a bemutatkozásukat. Tisztában vagyunk vele, hogy az UEFA számára rendkívül fontos az első benyomás, de ugyanakkor azzal is, hogy a döntéshozatalig még rengeteg idő van. Hogy mit hoz a jövő? Majd meglátjuk, eddig – szerintem – egyenlőek az esélyek.”

Ivan Fedorenko, a lengyel-ukrán pályázat ukrán vezetője: „Szerintem remekül sikerült a bemutatkozásunk, elégedettek lehetünk magunkal. A modern stílusú standunkkal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy mi kizárólag a jövő felé tekintünk, és hogy az UEFA akkor döntene a legjobban, ha a mi pályázatunkat hozná ki győztesnek. A konkurenciáról nem szívesen beszélek, hiszen helyettük inkább magunkat dicsérem.” ---- Pártatlan szemlélőként – már amennyire ez lehetséges – azt mondanám: a hazai pálya előnyét kihasználva, ezt a bemutatót mi nyertük meg a kongresszusi központban. A látogatottsági mutatók, ha a valóban minden apróságra figyelmet fordító szervezők gyors statisztikát készítettek volna, feltétlenül a horvát-magyar stand sikerét bizonyítanák. Látványosabb, életszerűbb volt az olvadó hó képi izgalmát visszaadó olasz pavilonnál, viszont visszafogottabb az ukrán-lengyel kooperációban készült rikító építménynél. Kérdés, mindez mit ér valójában. Mennyit kóstál a magyar pályázati főnök, Gyárfás Tamás által emlegetett ötmillió eurós ukrán-lengyel projekttámogatással, s az ebből a summából beindított kommunikációs és marketing hadigépezettel szemben, tudva, hogy a magyar-horvát tandem sem ül majd ölbe tett kézzel a hátralévő időben. Az olaszokról nem is beszélve. A Kongresszusi Központ itáliai sarkában csend honolt. A gyáva hallgat. Meg aki biztos a dolgában. Az olaszok helyében, a tények ismeretében én is az lennék. Még ha ezt a „csetepatét” el is bukták.
Lipcsei Árpád