Búcsúzó extraklasszis

A sors fintora, hogy Vlado Sola az MKB Veszprémen kívül csak ritkán védett igazi nagycsapatban. Mégis halmozta a sikereket: a horvát válogatottal olimpiai (2004) és világbajnoki (2003) győzelmet aratott. Összes edzője szerint extraklasszis kapus s emellett kiváló ember, igazi győztes típus. Veszprémi búcsúzásakor arra voltunk kíváncsiak, milyen élményekkel gazdagodva tér haza az RK Zagrebbe, amellyel kétéves szerződést kötött.
– Mindig a legmodernebb mobiltelefont használja?
– Nem kötődöm különösebben a tárgyakhoz – válaszolta Sola – , de haladni kell a korral, alkalmazni kell a technika vívmányait, hiszen az információáramlás, a kapcsolattartás elengedhetetlen. A nyári szünetet leszámítva szinte mindig úton vagyok, ezért nélkülözhetetlen a mobil, s ezzel talán nem csak én vagyok így.

A kudarcokból sokat lehet okulni

– Ahogy látom, az MP3-lejátszója is sokat tud. Kihallatszik belőle az AC/DC együttes kemény rockzenéje.
– Máskor viszont lágyabb dallamokat vagy éppen népzenét hallgatok. Mikor mi esik jól a lelkemnek. A művészetek minden ágát szeretem, a zenét is. Rengeteget olvasok, a festészet, a költészet is közel áll hozzám.
– Naprakész a világ történéseiből is?
– Nekem ez így természetes. Ha nem így tennék, sok mindenről lemaradnék, ami bántana.

– Mint például a Magyar Kupa-döntőben elszenvedett vereség. Ahogy a nyakába tették az ezüstérmet, azonnal levette.
– De előtte a szurkolók felé fordulva megcsókoltam, jelezve, hogy ezt is értékesnek tartom, mert alaposan megdolgoztunk érte a pályán. Persze hogy fáj a vereség. Főleg úgy, hogy a Veszprémmel én már nem tudok újabb aranyat nyerni. Üzenem a szurkolóknak és a srácoknak, hogy egy-egy kudarc arra is megtanít bennünket, hogy még jobban tudjuk értékelni, becsülni a sikert. Az elvesztett kupaarany új inspirációt és erőt adhat a Veszprémnek a folytatáshoz. Olykor a balsiker is ambicionálja az igazi sportembereket. S a klub ilyen emberekből áll.

– Szomorú, hogy nem hosszabbították meg a szerződését?
– Egyszer minden befejeződik. Veszprémben eddig tartott. Tudom, hogy Veszprémből egy-két kézilabdázó elégedetlenkedve igazolt máshová. Én nem ilyen vagyok. Megállapodtam a vezetőkkel, mert objektív, családi okok miatt távozom, s korrekt volt az együttműködésem a veszprémiekkel.

– Nagy tervekkel érkezett?
– Mondjuk úgy, valósakkal. Tudtam, hogy a világ egyik legjobb edzőjével és segítőjével dolgozhatom együtt, vagyis a kitűnő szakmai munka adva volt. Ismertem a klub eredményeit, amelyben mindig benne volt és van az állandó megújulás, a még jobb eredmények elérése utáni vágy.

Nem volt könnyű dolga Veszprémben

– Ön is sikerorientált.
– Csak a jó eredmény motivál. Tisztában voltam azzal is, hogy a szurkolók által rajongásig szeretett Sterbik Árpád – aki immár a világ legjobbja – örökét kell átvennem. Nem tűnt egyszerű feladatnak, s bevallom, két évig folyamatosan a szemem előtt lebegett, hogy megfeleljek a szurkolók várakozásának. Titkon reménykedtem benne, hogy a csapatból kijöhet az igazi, a nagy nemzetközi siker. Közel voltunk hozzá, de nem sikerült.

– Milyen különbségeket tapasztalt a német, a francia és a magyar csapatok, játékosok mentalitása között?
– Németországban rendezettek a viszonyok, szinte a mérkőzés után napirendre térnek a győzelem és a vereség fölött. Franciaországban a Chamberyvel hajdan bravúrt értünk el a Montpellier megelőzésével, ez nagy sikernek számított, ezért végig remek volt a hangulat. Veszprémben viszont állandósult a ránk nehezedő nyomás, az eredménykényszer. Észrevettem, hogy itt a szurkolókat sem tanították meg arra, hogy a sportban benne van a vereség lehetősége is, amit hasonló méltósággal kell viselni, mint a győzelmet. Örömmel tapasztaltam, hogy van esély a változásra, hiszen a Magyar Kupa-döntő végén megéljenezték a csapatunkat, s akkor is igazán szerették, amikor gyengébben ment a játék.

– Mit visz magával Veszprémből?
– Lehet, hogy furcsa, de a válaszhoz idő kell. Úgy is fogalmazhatnék, ehhez előbb el kell menni, csak utána lehet és érdemes visszanézni. Nincs egy meccs, nincs egy ember, nincs egy vezérfonal, amelyhez-amelyre ez a két év kapcsolható-felfűzhető. Sok kis mozaikból áll majd össze a kép. Ebben van jó és persze rossz is. A szurkolók elfogadtak, talán kicsit meg is szerettek, ez nekem mindennél többet jelent. Örömmel gondolok az itt eltöltött két évre, ez már most biztos, mielőtt letisztulnak bennem az események.

Nagy feladatok a híres RK Zagrebben

– Új kihívások várják Zágrábban?
– Igen, úgy látszik, minél idősebb leszek, annál veretesebb csapat kapujába állhatok. A horvát fővárosban merész álmokat szövögetnek, mert újra van pénz a sportágra, megint tudnak remek játékosokat igazolni. A klub vezetői szeretnék, ha visszatérnének a régi szép idők. A világelitbe kíván visszatérni a Zagreb, amiben nekem is szánnak feladatot, bíznak bennem. Ráadásul így újra többet lehetek a családommal, sőt egy üzleti partneremmel szeretnék éttermet nyitni a fővárosban. Mert ugyebár a kézilabda után is van élet… ---- A ---- &