Javier Alejandro Mascherano

nemzetisége:
argentin-olasz
45/2
születési hely:
San Lorenzo
ideje:
1984.06.08.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
178 cm
súlya:
77 kg
korábbi klubjai:
San Lorenzo, Renato Cesarini, River Plate, Corinthians, WHU
sikerei:
argentin bajnok (2003, 2004), brazil bajnok (2005), Copa Sudamericana-döntős (2004), BL-döntős (2007), U-17-es Copa America-ezüstérmes (2001), U-17-es vb-résztvevő (2001), U-21-es vb-bronzérmes (2003), olimpiai bajnok (2004, 2008), Copa America-ezüstérmes (2004, 2007), Konföderációs-kupa-ezüstérmes (2005), vb-résztvevő (2006), Dél-Amerika ezüstlabdása (2004), az év csapatának tagja Dél-Amerikában (2004, 2005)

Javier az interes Cambiasso mellett a legjobb argentin labdagyűjtögető középpályás, kinek tudását mi sem jellemzi jobban (lásd még kapitalista szemlélet), hogy Brazília Chelsea-je, a Corinthians több mint 10 millió dollárt fizetett érte. "Az egyike a legjobb fiataloknak, akiket mostanában láttam, nagy dolgokat fog még véghez vinni" - mondta róla minden gaucho kisistene, Diego Armando Maradona.

Javier a San Lorenzo-i Alliance nevű klubban tanulta meg a sportág alapjait, ahonnan 11 éves korában emelte ki a fővárosi River Plate. Nagyon fiatalon bekerült a futball vérkeringésébe, amikor az U-17-es válogatottal Dél-Amerika bajnoka lett (többek között Tévez oldalán), majd szerepelt a FIFA világbajnokságán is. Az U-21-es nemzeti csapatba is állandó bérlete volt (már jóval fiatalabb kora óta ott kapott szerepet), ám a Milliomosoknál sokáig nem vettek róla tudomást a nagycsapat edzői, ami igencsak rosszul esett a fiatal tehetségnek, hiszen többször is elpanaszolta, hogy egykori ifibeli társai már mind a felnőttek között szerepelnek, ő pedig maximum a kispadig jut. 2003-ra köz- és önkívánatra már alapember az éppen generációváltáson áteső Rivernél, két bajnoki címben is főszerepet kapott (arrafelé az Apertura és a Clausura, a Nyitás és a Zárás két külön versengésnek számít), s első bajnoki idényének végén szinte példa nélküli módon máris Dél-Amerika második legjobb játékosává választotta őt a tekintélyes uruguayi napilap, az El País! A piros-fehéreknél egyébként olyan remek középpályán töltötte be a védekező ember szerepkörét, ahol Marcelo Gallardo irányított mellette-előtte, a széleken Lucho Gonzales és Claudio Husaín száguldott, elől pedig Cavenaghi, Salas és Maxi Lopez termelte a gólokat.

A chilei Manuel Pellegrini volt az az edző, aki meglátta Javierben a tehetség szikráját, s döntésének helyességét jelzi, hogy abban az esztendőben a szorgalmas futballista már a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, sőt, Battaglia, Verón és Cambiasso sérülése miatt jászhatott Brazília és Paraguay ellen is, majd részt vett az olimpiai kvalifikációs tornán, ahol a második helyet szerezték meg. Ezidőtájt kapta meg becenevét, a Jefecitót (Kisfőnök), ami találóan fejezi ki pályán betöltött szerepét - Bielsa magával is vitte őt a perui Copa Americára, ahol a középpályás remekül futballozott, beválasztották a torna álomtizenegyébe is! Az európai megfigyelőknek ekkor tűnt fel a korához képest meglepően éretten és rutinosan szervező Mascherano, de edzőjét és Riverbeli elődjét, Leo Astradát nem döbbentette meg beosztottja kiugrása: "Amit ő a Copán tett, nem meglepetés számomra. Ő egy igazi fenomén és nemsokára a futballvilág nagy sztárja lesz". "Nagyon technikás, erőnléte remek s kiváló személyiség is. Úgy dolgozik a gyepen, mint egy fáradhatatlan rabszolga, emellett igazi vezéregyéniség, aki kiválóan olvassa a játékot" - dicsérte agyon Javiert Sergio Batista, az 1986-ban Mexikóban világbajnoki címet szerző egykori játékos.

A középpálya dinamóját az európai Davidshez és Vieirához hasonlították sokan, s mint Hugo Tocalli, egykori serdülő-válogatottbeli edzője (később Pekeman segítője a nagyválogatottnál) hozzátette: "Amikor először behívtuk az U-15-ös válogatottba, már láttuk hogy nagy jövő előtt áll. A fiú tudott szerelni, ütközni, szervezte a játékot és hatékonyan kommunikált". Masche befutása után nem is maradt sokáig az argentin gazdasági válsággal megharcoló River Plate-ben, a (z egykori) Milliomosoknál, hiszen 15 millió dollárért megvásárolta őt Dél-Amerika Chelseaje, a Corinthians. Azért is meglepő a futballista döntése, mert Európában néhány újság már kész tényként közölte, hogy hatmillió euróért aláírt a Real Madridhoz, de komolyan érdeklődött iránta az Arsenal, a Depor, a Milan, a Manchester United és az Inter is. Ha hinni lehet a pletykáknak, heti 70 000 dollárt vihet haza a vízhordó a családi kasszába ötéves szerződése alatt, s kivásárlási ára a 150 milliós csillagos eget is eléri, háromszorosa mint például Robinhónak volt a Santosnál!

Javier így újra együtt játszhatott a Corban régi barátjával, Tévezzel, akivel még az U-17-es válogatottban ismerkedett meg. Mascherano nagy reményeket fűzött brazíliai szerepléséhez: "Nem vagyok favágó, és ezt itt bizonyítani fogom. Hiszem, hogy meg tudom változtatni a rólam kialakult képet a futballommal. Ahogyan felénk mondják, a lapokat már kiosztották - mindent megteszek a Corinthiansért". A Cor mestere, Márcio Bittencourt sem fukarkodott az optimizmussal: "Ő az a futballista, aki tudja, hogyan kell tökéletesen játszania pozíciójában, időben szabadul a labdától és kiválóan irányít. Biztos vagyok benne hogy sikeres lesz!". Azonban 2005 nyarán a labdarúgó súlyosan megsérült, emiatt több hónapra kiesett a játékból. Mint Flávio Fallopa, a Cor orvosa elmondta: a játékos bal lábát műteni kell és a gyógyulási folyamat 2005-ben biztosan nem ér véget. Így aztán Jefecito mindössze 13 mérkőzéssel részesült klubja bajnoki címéből, valamint hét selejtezővel a világbajnokságra való kijutásból, ám némi kárpótlást nyújthatott számára az, hogy a Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szervezete (FIFPro) jelölte őt az Év fiatalkorú játékosának címére.

"2006 nyarán, Németországban, az őt már hét év óta jól ismerő José Pekerman szövetségi kapitány egyik kedvenceként és bizalmi embereként klubtársával, Tévezzel együtt átlépheti azt a lépcsőt, ami a sztárságot elválasztja a klasszisságtól - s akkor ősztől már biztosan Európában lép pályára hétről-hétre! Pekerman számára Javier Mascherano jobban szem előtt van, mint vetélytársai, hiszen a brazil Corinthians alkalmazottja Tévezzel együtt, s egyáltalán nem rosszabb játékos Cambiassónál, ezért játszhatott hét selejtezőn - ellene szól viszont az, hogy nem ismeri annyira az Európában játszó sztárokat, mint a Serie A-ban és a La Ligában is megfordult Esteban, ráadásul ősszel nagyon súlyosan megsérült, legkorábban csak tavasszal térhet vissza" - írtuk róla a vb előtt. A kapitány végül is egymás mellett szerepeltette őt Cambiassóval (ketten védekeztek Riquelme mögött/helyett) s az összes mérkőzésen pályára lépett. Elefántcsontpart ellen hasznosan szűrt, a szerbek ellen a mezőny egyik legjobbja volt, de a hollandok elleni mélységesen és felháborítóan barátságos mérkőzésen ő is csúnyán alibizett. Mexikó ellen nem is tudott felpörögni, a hazaiak elleni kiesés alkalmával is szürkécskén futballozott.

Azt mindenki tudta, hogy a torna után is marad Európában, de bizony hatalmas összeget nyerhettünk volna, ha megfogadjuk új állomáshelyét, a West Ham Unitedet! Ráadásul klubtársával, Carlos Tévezzel együtt került Angliába, kölcsönbe, de az ügylet mögött sokan a két játékos jogait birtokló cég, az MSI gyanús mahinációját sejtették. Fura módon Masche egyáltalán nem tudta felvenni a Premiership ritmusát, a kezdeti botladozások után október és január vége között kemény hat percet töltött pályán. Még érdekesebb, hogy így is két gigász, a Juventus és a Liverpool vívott érte ádáz csatát a januári átigazolási szezonban. Az olaszok 2,7 millió fontot ígértek másfél éves kölcsönvételéért, majd 5,8-at ennek lejártakor, a vörösök valamivel kevesebbet ajánlottak, de így is övék lett a klasszis. Előtte a FIFÁ-nak kellett felülvizsgálnia saját törvényeit (egy játékos nem szerepelhet egy éven belül három klubban is), de végül is úgy döntöttek a szervezet vezetői, hogy a törvényt legjobban a kivételek erősítik. Liverpoolhoz kerülése sem volt hétköznapi: hivatalosan másfél évre került ide, kölcsönbe, de a Daily Mail úgy tudja, hogy a vörösök 10 millió fontot utaltak át érte az MSI számlájára.

Masche az a futballista, aki imád játszani: amikor a 2003-as bajnokság közben el kellett utaznia az Egyesült Arab Emirátusokba a FIFA ifjúsági világbajnokságára, ahol sárga lapjai miatt ki kellett hagynia a Kolumbia elleni kisdöntőt, nem ült fel a lelátóra, hanem azonnal hazautazott klubja Copa Sudamericana-mérkőzésére, amin természetesen a kezdőben kapott helyet! 2004-ben, amikor az U-23-asok olimpiai selejtezői és a végigrobotolt Copa America után hazatért Buenos Airesbe, a River vezetői egy hét szünetet ajánlottak fel neki, ő visszautasította ezt, mondván hogy rengeteg befektetett munka után csak nemrégiben lett alapember a klubnál, így egyetlen mérkőzést sem hajlandó mulasztani.