Federer most sem bírt Nadallal

Nem úgy ért véget a Roland Garros, ahogy két hete elkezdődött. Az esőszünetekkel és helyenként a játékot zavaró kavargó széllel tarkított napok után rekkenő hőség, több mint 30 fok fogadta a gigászokat a Philippe Chatrier Arénában. Nem túlzás a jelző, hisz a világranglista első két helyezettje játszott egymással. Hetek óta mindenki az álomdöntő létrejöttében reménykedett, s amikor végre kialakult a finálé párosítása, a közönség óriási várakozással és izgalommal tekintett elé. A szenzáció pedig garantált volt, hiszen tudták: vagy a világelső feje hullik a porba, vagy egy több mint egy éve tartó sorozat ér véget. Ennek ellenére a felek az első két szettben csak fárasztották egymást. Kezdetben Rafael Nadal játszott rengeteg hibával, majd a második szettben Roger Federerről volt elmondható ugyanez. A spanyolt a címvédés motiválta, és kedvező előjel volt a számára, hogy az idén mindhárom egymás elleni döntőjükben elverte a svájcit, aki a másik 44 meccsén nem talált legyőzőre. Federert pedig az hajtotta a leginkább, hogy pályafutása során hatból mindössze egyszer tudta csak elkapni a fiatal spanyolt.A harmadik szettben tehát kezdődhetett minden elölről, 2:2-ig mindenki képes volt koncentrálni a saját játékára és szerváira, de ekkor már kirajzolódtak az erőviszonyok. Federer újra szembesült a salakzseni tehetségével, azzal, hogy ellene bizony nemcsak a meleg miatt izzad majd meg. Hiába készült kettőzött erővel arra, hogy leküzdje Nadal-fóbiáját és elverje végre a salakkirályt, rengeteg hibája, hosszú ütései miatt kezdte elveszíteni a türelmét. Bár néha a hihetetlenül hosszú labdamenetek során Federer hagyta, hogy visszanyesett labdái után megtámadja ütéseit a spanyol, utólag kiderült, nagyon rosszul tette, mert hihetetlenül pontos keresztütéseire nem tudott válaszolni. Igaz, Nadal nem várt az engedélyére, mégis furcsa volt látni, hogy általában az ellenfél ütéseit megtámadó Federer milyen passzív az egyes labdameneteken belül.Nadal pedig nem kért, és nem is adott kegyelmet. Az első szettben produkált hibáit teljesen száműzte, Federer pedig egyszerűen nem tudott mit kezdeni a minden pontért alázatosan megküzdő, a végsőkig eltökélt spanyollal. Szinte minden hiábavaló volt. Nadal mindenhová odaért, úgy tűnt, bármeddig játszhatnak, ő csak szökőévente hibázik majd.Az utolsó játszmában a rövidítésig húzták. Pedig Nadal adogathatott is a győzelemért, ám azt a szervajátékot elbukta. Mint kiderült, ennek nem volt túlzott jelentősége, ha csak az nem, hogy így tíz perccel tovább porolt a francia salakon. Nyugodtan tehette, hiszen végig otthon érezte magát Párizsban. Megvédte címét, egyúttal igazi „nagyvadat” elejtve a fináléban. Ez a bravúr még senkinek sem sikerült, Roger Federert Grand Slam-torna döntőjében még nem verték meg, bár Mark Philippoussis, Marat Szafin, Andy Roddick, Lleyton Hewitt, Andre Agassi és Markosz Bagdatisz is szerencsét próbálhatott. Nadalnak – igaz, salakon – elsőre sikerült...

A győztes pont után azonnal a földre vetette magát, nem törődve senkivel és semmivel, aztán ifjonti hévvel indult a lelátóra – irány a család, illetve az edző.
A 20 esztendős Nadal 2005 áprilisa óta íródó rekordsorozata most egy újabb fejezettel bővült, már ami a salakpályán egyhuzamban megnyert meccseket illeti. Csak tippelni lehet, hogy meddig nyújtja még az elképesztő szériát. Azt azonban mindenkiben tudatosította a Roland Garros napjai alatt, hogy nagy összegben ne fogadjanak ellene. ---- C ----