Anderson Luis da Silva Luisao

nemzetisége:
brazil
36/2
születési hely:
Amparo
ideje:
1981.02.13.
pozíció:
középhátvéd, védekező középpályás
magassága:
192 cm
súlya:
81 kg
jelenlegi klubja:
Benfica
korábbi klubjai:
Juventude, Cruzeiro
sikerei:
Brazil Kupa-győztes (2000, 2003), Dél-Minas-kupa-győztes (2001, 2002), Minas Gerais állam bajnoka (2003) és Szuperkupa-győztese (2002), Portugál Kupa-győztes (2004), portugál bajnok (2005), portugál Szuperkupa-győztes (2005), vb-résztvevő (2006), Konföderációs-kupa-győztes (2005), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), Copa America-győztes (2004), Arany-kupa-ezüstérmes (2003), Copa America-résztvevő (2001), U-21-es vb-résztvevő (2001)

Luisao, alias Anderson Luis da Silva Luisao, a kiválóan fejelő és helyezkedő középhátvéd végigküzdötte a brazil válogatott 2006-os világbajnoki selejtezőit, és ha nem is mindig a kezdő tagja, stabil kerettagnak számít már 2003 óta. Ezért is fordulhat elő vele, hogy kétszer annyi tornán vett részt, mint amennyin pályára is lépett. A mindenkori légterek ura, akinek külseje gyakran készteti gúnyos kórusokra az ellen gonosz fanjait, jelenleg nem tudja kiszorítani Juant, Alexet vagy Lúciót a selecao védelmének közepéről, de ha egészséges, igen gyakran kap meghívót a nemzeti csapatba.

Anderson Luis da Silva a Sao Paulo-i Juventudéban kezdte el profi karrierjét, innen emelte ki őt a kiscsapat bravúros Brazil Kupa-győzelme után az azonos államban lévő Cruzeiro. A „kékeknél” az aláírás után kezdetét vette egy fantasztikus karrier: 2001-re hősünk beverekedte magát a kezdőbe, és azon a nyáron már tagja lehetett a Copa Americán levitézlett brazil válogatottnak is! Debütálását nem csak ő, de a szurkolók is sokáig emlékezetükben fogják tartani, ugyanis a selecao a Honduras elleni negyeddöntőben 2:0-s, arcpirító vereséget szenvedett…

A „keresztesekkel” mindemellett odahaza kétszer is elhódította az állami bajnoki címet (több újabb kupagyőzelem mellett), és világbajnok mesterük, Luiz Felipe Scolari kora egyik legjobb védelmével büszkélkedhetett. Tessék csak elgondolni egy olyan sort, ahol a válogatott Gomes állt a kapuban (később PSV, Tottenham), középen Luisao és Cris (később Lyon) alkotott duót, a jobb oldalon Maicon (később Monaco, Inter), a balon Juan Sorín (később PSG, Villarreal, Barcelona) segítette a támadásokat…

Bár Anderson válogatottbeli karrierje a nem éppen lendületes kezdet miatt kissé megtört, de a brazil bajnokság egyik legjobb középső védőjévé nőtte ki magát, aki ráadásul rendre eredményes tudott lenni szögleteknél, szabadrúgásoknál az ellen kapuja előtt, köszönhetően 192 cm-es magasságának és príma rugóinak. 2003-ban került vissza a válogatottba, hála az Arany-kupán nyújtott kiváló teljesítményének (a tornán az U-23-as csapat képviselte a nagyokat). Nem is maradt sokáig Dél-Amerikában: bár a Real Madrid is kacérkodott vele, a Cruzeiro vezetői mégis az SL Benfica 2.5 millió eurós ajánlatát fogadták el.

Portugáliában Luisao hamar megszolgálta vételárát: első évében egy kupaaranyhoz, a másodikban a már régóta áhított bajnoki címhez segítette a vörösöket kiváló védőmunkája. A kettő között a szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira legénységében alaptag volt a 2004-es Copa Americán, ahol a döntőben bevette az argentinok hálóját, természetesen fejesből. Ám „alanyesetben” Lúcio, Juan és Edmílson mögött állt a kapitányi középhátvéd-ranglistán, igaz, így is rendre behívót kapott a világbajnoki selejtezőkre, ám csak Uruguayban és Bolíviában lépett pályára.

Láthattuk őt a 2005-ös németországi Konföderációs Kupán is, ám csak akkor, ha a Parreira körüli kispadot pásztázta a kamera. 2004 nyarán újra érdeklődött a colos bekkért a királyi gárda, a Tottenham és Lúcio leigazolása előtt a Bayern München is, de végül is „Luis” maradt a „sasoknál”. Akkori edzője, Giovanni Trapattoni nagyon kedvelte őt, ugyanis egykori római játékosára, Aldairra emlékeztette az ősz mestert. „A védő (miután nem sokkal előtte a görög Jorgosz Karagunisszal vívott kellemes ökölpárbajt egy edzésen) februárban előszerződést írt alá az Interrel, 2006 nyarán lejáró szerződése után tehát Itáliába teszi át székhelyét, reményei szerint már világbajnokként.

Egyébként nem volt könnyű dolga abban sem, hogy egyáltalán a keretbe bekerüljön, ugyanis az utolsó csere posztjáért is kemény harcot kellett vívnia a Lyon kitűnőségével, Crisszel, 2005 legjobb Franciaországban játszó futballistájával és a PSV klasszisával, Alexszel. 2006 elején megmutatta ő is oroszlánkörmeit: a Liverpool elleni BL-párharcban otthol győztes gólt fejelt, idegenben pedig kihúzta kapott találat nélkül az általa vezérelt-vezényelt sasos védelem” – írtuk róla 2006 tavaszán, a vb előtt. A németországi gigatornán kerettag volt, de nem lépett pályára, és a Benficát sem hagyta el.

Ezek után többször is bajlódott sérülésekkel, bár formájára nem lehetett panasz. Négy vb-selejtezőn is bevetette őt Dunga kapitány, aki magával vitte a Konföderációs Kupára is a bekket, akinek 2011 nyarán jár le a szerződése a Benficával. Kivásárlási ára 25 millió euró.

Bármilyen fura a nevek alapján, de a hamburgi Alex Silva a testvére.