Közutakon száguldanak

Montrealban a világbajnoki sorozat egyik városi pályáján mérkőznek meg egymással a Formula–1-es mezőny tagjai. Az idei versenynaptárban ugyan több helyszínt is városnévvel jelölnek meg, de Barcelona, Sanghaj, Indianapolis, Isztambul vagy a Hungaroring esetében Budapest nem azt jelenti, hogy a város utcáin zajlik a verseny, csak a külföldiek számára teszik könnyebbé a pálya helyének meghatározását.

Három esetben viszont valódi városi pályáról beszélhetünk, Monte-Carlóban, Melbourne-ben és Montrealban is olyan utakon zajlik a verseny, amelyeken az év nagyobbik részében közforgalom zajlik. Klasszikus városi pályának csak Monte-Carlo nevezhető, hiszen ott valóban kanyarról kanyarra a házak között vagy a tengerparton száguldanak a versenyzők.

A tágas park ideális helyszín

Melbourne és Montreal viszont inkább parkos környezetet választott ki a versenypálya helyszínéül. Csak itt lehet ugyanis biztosítani a jelenlegi FIA-előírások biztonságra vonatkozó, szigorú követelményeit, azaz a tágas menekülőzónákat és a lelátók kellő távolságát.

Kanadában a hatvanas és hetvenes években két versenypályán rendeztek Formula–1-es futamot, a Toronto melletti Mosport Parkban és a Quebec állambeli Mont-Tremblant-ban. Amikor Gilles Villeneuve berobbant az F1-be, és 1977-ben szerződést kötött a Ferrarival, a francia kanadaiak új pályát akartak, méghozzá nagyvárosuk, Montreal szívében, hogy testközelből figyelhessék hősüket – már 1978-ban.

Új pálya megépítésére pénz és idő sem volt, ezért az 1967-es montreali világkiállításra megépített Notre Dame-szigeten kétmillió dolláros költségvetésből összekötöttek néhány közutat. A két évvel korábbi olimpia evezősközpontjában 1978 októberében már Formula–1-es autók száguldoztak, és a közönség nagy örömére Villeneuve nyerte meg a futamot.

Gilles Villeneuve elhunyt, s névadó lett

1982-ben a gyász jegyében telt el a Kanadai GP, Villeneuve ugyanis hetekkel korábban a Belga Nagydíjon életét vesztette. A pályát ekkor nevezték el a versenyzőről, de az első futam Kanadában Villeneuve nélkül szintén tragédiával zárult: a fiatal Riccardo Paletti a rajtnál belerohant az állva maradó Didier Pironi autójába, és sérüléseibe a kórházba szállítást követően belehalt.

Észak-Amerikában máig szokványos a városi versenypályák alkalmazása, hiszen egyrészt olcsó az „előállításuk”, másfelől látványosak a házak tövében megrendezett viadalok. Az Egyesült Államokban Long Beach, Detroit és Phoenix is rendezett F1-es Grand Prix-t az utcáin, míg Las Vegasban a Caesar’s Palace hotel parkolója adott otthont két viadalnak. A tengerentúli sorozatokban, mint az IRL IndyCar és a Champ Car, rendszeresek az utcai versenyek. Bernie Ecclestone az elmúlt években sokat beszélt Las Vegas-i és londoni utcai Formula–1-es versenyről, de jelen állás szerint ezekből a tervekből egyik sem valósul meg.

Két egyenesből állt a berlini pálya

Ausztrália mindig is városi versenypályákon fogadta az F1-es mezőnyt, Melbourne előtt Adelaide is az utcáin látta vendégül a pilótákat. A leghíresebb utcai pályák egyike a berlini AVUS (Automobil-Verkehrs- und Übungs-Straße) volt, amely a város déli részén, egy többsávos út egyik és másik irányba vezető szakaszán haladt, a két végén pedig egy-egy 180 fokos, döntött kanyarral kötötték össze. Az eredetileg 19.5 kilométer hosszú pályát a második világháború után félbevágták, és a hossza 8.3 kilométerre csökkent.

A köztudatban tévesen az terjedt el, hogy a berlini fal vágta ketté a pályát, de az igazság az, hogy középen mindenképpen megfelezték volna a hosszú egyeneseket, amelyek már túlságosan unalmasak és korszerűtlenek lettek. Az egyetlen, 1959-es F1-es versenyen Jean Behra az északi kanyarban kirepült Porschéjával, és belehalt sérüléseibe. Többé nem tért vissza ide a Formula–1, de 1998-ig más sorozatok, például a német túraautó-bajnokság és a német Formula–3 rendezett itt versenyt. Az 1999-ben átadott Lausitzring hivatalosan az AVUS utódjaként jött létre.

Tv: RTL Klub, 22.55 ---- R ---- A