Zakóban ünnepelt rekord

Roger Federer is ott folytatta, ahol hétfőn abbahagyta. A fiatal, 20 éves francia Richard Gasquet (annak ellenére, hogy nagyon jó formában érkezett Angliába, hisz Nottinghamben tornát nyert a múlt héten) nehezen boldogult Federer ütéseivel, nem tudott méltó partnere lenni a professzornak, így a svájci világelsőre kíváncsi angolok (és a szülei) joggal örülhettek győzelme láttán. A kifogástalan eleganciával, hófehér szerelésben pályára lépő Federer játéka is makulátlan volt, kedvére váltott ritmust, amikor úgy látta jónak, és rövidítéseire sem volt ellenszere francia ellenfelének. Háromszettes sikere után Federer magára kapta fehér „ünneplő” zakóját, abban örült a füvön aratott 42. egymás utáni győzelmének, amelylyel rekordot döntött, Björn Borg 1976 és 1981 között felállított csúcsát adva át a múltnak. André Agassinak annál jobban meg kellett dolgoznia a győzelemért. Főleg azután, hogy az első játszmája elment, mégpedig elég simán. Szerb ellenfele az idén kezdett el rendszeresen feltűnni a Grand Slam-tornákon, ennek ellenére nem mozog idegenül a legjobbak között, és nem illetődött meg a wimbledoni centerpályán sem. Ausztráliában a második, Franciaországban az első körig jutott, Angliában pedig Agassit is megszorongatta, de az első szett megnyerése után engedte felállni a búcsúra készülő „nagy öreget”.Ászai révén Agassi visszacsempészett valamit a régi idők játékából, pótolta a lábmunkájában jelentkező hiányosságokat, igazolva a tézist: öreg ember nem vénember.A hazai kedvenc, Tim Henman is Agassihoz hasonlóan kezdett, ő is elvesztette az első szettet, és neki is sikerült megfordítania a csatát. A svéd Söderling nem játszott rosszul, de ennél többet kellett volna mutatnia a továbblépésért. Henman saját közönsége előtt oroszlánként küzdött, ám a következő körben még ez is kevés lehet, hiszen Federer keresztezi az útját.Anyagi csőd az első nap

Az első napon egy mérkőzést sem tudtak lejátszani. A szabály úgy rendelkezik, ha a játékidő nem éri el az 59 percet, vissza kell fizetni a teljes vételárat, azaz a nézők újra sorba állhatnak pénztárnál, és visszakaphatják a belépő árát. Ha két óránál kevesebb a „látványosság”, a jegyek árának a felét kell visszafizetni. Ebből a szempontból teljes anyagi csődként könyvelhető el az első nap, hisz hivatalosan 44 percnyi játékidő került a jegyzőkönyvekbe. A 32 272 néző tehát ingyen láthatta a világelső Federert, ahogy megnyeri az első szettet.

Rohan az idő…

„Agassi idei idénye rettenetes, sérülése – ezért már a visszavonulását is bejelentette – miatt csupán négy versenyen indult, s mindöszsze kilenc mérkőzést játszott. Látszott rajta a meccshiány. Beszéltem az edzőjével, és ő is elmondta, hogy André csípője már nem tökéletes. A füves szezon felkészülési tornáján, Queen’sben az első fordulóban találkozott egymással Henman és Agassi, akkor az amerikai pocsékul játszott. Azóta sem javult, de most legalább nyert, bár az első szettben sokat hibázott. Egy-két zseniális megmozduláson kívül nem sokat mutatott. Ha igazi klasszis teniszezővel játszik, korán búcsúzott volna a tornától. Így viszont játékba lendülhet, mert Pasanszki nem használt ki egyet sem a kínálkozó lehetőségekből. Ha a következő ellenfelén túljut, a Nadal elleni meccse következhet, szerintem az méltó befejezése lehetne wimbledoni pályafutásának – mert azon már biztos nem jutna tovább. Az is jellemző, hogy Agassinak csúcsformájában a legnagyobb erőssége a ritörnök voltak, általában tízből kilencet ponttal fejezett be, most viszont minden másodikat elrontotta.”

Ahol sorban állni is jó

A sorban állás pont úgy hozzátartozik a wimbledoni bajnoksághoz, mint a fű, az eper vagy az elegancia. Ha valaki metróval érkezik, akkor leszállhat a végállomásnál, Wimbledonnál vagy már kettővel előtte, Southfieldsnél. Gyalog az utóbbitól közelebb van az All England Club, de a többség mindkét helyen taxiba ül, vagy emeletes buszra száll. Bármelyiket is választja a szurkoló, az ár két font személyenként, és sorba kell állni. Aztán jön az újabb araszolás. Aki szerencsés, és jeggyel érkezett, egész gyorsan bejut, de naponta körülbelül ötszáz belépőt a center-, az egyes és a kettes pályára, valamint még hatezer úgynevezett sétálójegyet érkezési sorrendben értékesítenek.

Ezekért kilométeres sor kígyózik a Church Roadon. Az élvezet fokozható! Békésen, türelmesen, mosolyogva sorban álló tömeggel a kerítésen belül is találkozhatunk. Az ok egyszerű: akiknek idő előtt távozniuk kell a centerpályáról, bedobhatják a belépőjüket egy dobozba, amit aztán újra értékesítenek. Az így befolyt összeg egyébként nem a klub profitját növeli, ezt jótékony célra fordítják.

A sorban állás mellett a királyi páholy is fontos „kelléke” a bajnokságnak. A 75 személyes lelátórészbe a királyi család tagjait, a nemzetközi teniszélet hírességeit, kivételezettjeit hívják meg. Az első napon innen nézhette volna a gyermek tündöklését a Federer házaspár, de mint tudjuk, csak 35 percig tartott hétfőn a világelső svájci találkozója a francia Gasquet ellen. Az viszont senkit nem érdekelt, hogy Federerék esetleg a keddi folytatásra is kíváncsiak lettek volna. Erre a napra már nem szólt a meghívó, így nem a királyi páholyból figyelhették, amint büszkeségük oktatja a gallt.

Nehéz volt eldönteni kedden, hogy melyik pályára induljon az ember. A hétfői eső miatt alaposan besűrűsödött a program – erre szokták mondani, igazi sztárparádé. Talán az járt a legjobban, aki a BBC közvetítését választotta, és időnként kiült a center-, az egyes vagy akár a kettes pálya lelátójára. Az angolok nem mulasztották el Hingist és Federert emlékeztetni arra, hogy hétfő este ők is rúghatták volna a tizenegyest az ukránok ellen, de az igazi hírt az jelentette, hogy az új reménységnek, Andy Murraynek az angol teniszszövetség a világ egyik legjobb és legdrágább edzőjét szerződteti. A Wimbledonban az ESPN kommentátoraként dolgozó Brad Gilbert, aki korábban André Agassit és Andy Roddickot is edzette, nem erősítette meg az információt, pedig a jól értesült angolok már azt is tudni vélik, hogy évi ötszázezer font lesz az amerikai mester díjazása.