Kiköszörülték a csorbát

Egy évvel ezelőtt a Formula–1 történetének egyik legbotrányosabb hét- végéje volt Indianapolisban, ahol húsz helyett mindössze hat autó vett részt az Egyesült Államok Nagydíján. Az ok a Michelin alkalmatlan gumijaiban keresendő, a francia gyár ugyanis nem készült fel megfelelően az újraaszfaltozott pályára, és a vártnál jóval gyorsabban elkoptak az abroncsai.

Miután a versenyt egyetlen készlet gumival kellett volna teljesíteniük a pilótáknak, a hét michelines istálló csak abban az esetben látta értelmét az autók elindításának, ha épül egy sikán a pálya utolsó kanyarja elé. Ezt azonban az FIA vezetői biztonsági okokból nem engedték meg.

A két Toyota balesetével kezdődött

Az egész botrány a két Toyota pénteki balesetével kezdődött, Ricardo Zonta és Ralf Schumacher közül a német volt a balszerencsésebb, ő, akárcsak 2004-ben, az oválpályaszakaszon ütközött neki a falnak. Miután mindkettejük kicsúszását defekt okozta, a csapat és a Michelin azonnal vizsgálni kezdte a baleseteket.
Mivel az autón nem találtak hibát, más csapatok gumijait is átvizsgálták, és megállapították, hogy bár a Toyotáénál kisebb mértékben, de úgyszintén károsodtak. Péntek este a Michelin vezetői a clermont-ferrand-i központból azokat a gumikat rendelték Indianapolisba, amelyeket a Spanyol Nagydíjon, a szintén „gumizabáló” barcelonai pályán alkalmaztak. Csakhogy ezzel két hiba is volt, egyrész a hétvége folyamán nem szabad gumitípust váltani, másfelől a gumikészlet a gyárból kamionokon útban volt Valenciába, ahol a következő héten teszteltek a csapatok.

Szombatra nem maradt más választás, különböző nyomással használták a gumikat, amelyek azonban így is meghibásodtak. Az ok az volt, hogy az újraaszfaltozott indianapolisi oválpályán új rendszerű eljárást alkalmaztak, a pályával párhuzamos, úgynevezett gyémántcsíkozást, amely nagy sebességnél leforgácsolta a gumikat. A Bridgestone mégis meg tudta oldani, tehát a helyzetért csakis a Michelint lehetett hibáztatni.

Versenyt azonban rendezni kellett, és már előre látható volt, hogy az eredeti pályavezetésen ez nem oldható meg. Így két lehetőség adódott: mindenkinek a Bridgestone ad gumit, vagy tesznek egy sikánt a 13-as kanyar elé. Előbbi a mai Formula–1-ben megoldhatatlan, hiszen szigorú szerződések kötnek mindenkit a gumiszállítójához, ráadásul olyan kifinomult az F1-es technika, hogy az új gumikon balesetveszélyes lett volna a versenyzés.

A sikánt a tartózkodó Ferrari kivételével minden istálló támogatta, de az FIA nem adott zöld utat a megépítésére. A szervezők pedig mindent előkészítettek hozzá, és 15 perc alatt el tudták volna készíteni. Sokan azt gondolták, hogy az FIA politikai húzást vélt felfedezni a michelines csapatok viselkedésében. Akkor ugyanis nagyban folytak az ellensorozat előkészületei, és a legtöbb csapat – a Ferrarival ellentétben – nem akart csatlakozni a 2008-ban életbe lépő Concorde-szerződéshez, amely az F1 működésének alapjait foglalja magába.

A lassító sem lett volna jó megoldás

Ezzel szemben az FIA a biztonságra hivatkozott, és van is valami benne, hiszen a pilótáknak a verseny elején kellett volna megtalálniuk az ideális féktávot, ami egyrészt roppant balesetveszélyes lett volna, másfelől ha valaki elrontja a kanyart és belerohan a sikánba, újabb tíz percig tartott volna, míg összerakják. Ezzel lett volna jó néhány biztonsági időszak a versenyen, és így sem biztos, hogy a gumik a kigyorsításkor megőrizték volna minőségüket.
A verseny előtt szó szót követett, a csapatok és Ecclestone összefogtak, és versenyt akartak, az F1 gazdasági vezetője után Flavio Briatore Renault-főnök és Ron Dennis McLaren-igazgató is külön-külön beszélt telefonon Max Mosley FIA-elnökkel, de nem sikerült megoldást találniuk. Így nem maradt más lehetőség, mint hogy a michelines autók a felvezető kör után a boxba hajtottak, míg a hat bridge-
stone-os a rajtrácsról nekilódult a csonka versenynek.

A szurkolók dühödten nézték a csonka versenyt, egyesek sörös- és üdítősdobozokat dobáltak a pályára, mások, amint beletörődtek, hogy nem lesz új rajt, hazaindultak. Több tévétársaság menet közben félbeszakította közvetítését. A Ferrari megszerezte egyetlen tavalyi győzelmét (amelynek köszönhetően az év végén megelőzte a Toyotát az összetettben), a jordanes Tiago Monteiro pedig életében először a dobogóra állhatott.
A szurkolók visszakövetelték jegyeik árát, és elérték, hogy az idén bemehessenek a tavalyi belépőikkel. A közvélemény felváltva szidta a Michelint és az FIA-t, de idővel lecsillapodtak a kedélyek. Pierre Dupasquier, a Michelin azóta nyugdíjazott sportigazgatója elmondta, hogy tavaly még kétszer járt az Egyesült Államokban, ahol a szakemberek többsége elismeréssel beszélt a francia gyárról.



Utólag elismerték a franciák jó döntését

Az indianapolisi versenyt összehasonlították a tavalyi charlotte-i NASCAR-viadallal, amelynek edzésein és futamán összesen 14 karambol történt defekt miatt. Akárcsak a Speedway, a charlotte-i oválpálya is a gyémántos újraaszfaltozáson esett át, amire nem készült fel a Goodyear.
A Formula–1 már túltette magát a tavalyi fiaskón, az amerikai szurkolók viszont jól emlékeznek a hatautós futamra. Az idén mindenesetre már lehet kereket cserélni, és a Michelin is felkészült a kihívásra.

"Megértettük a probléma eredetét, és az idei gumikat már úgy készítettük el, hogy kizárjuk a hasonló esetek előfordulásának esélyét – mondta Nick Shorrock, a Michelin sportigazgatója. – Ezenkívül versenyképessé is kellett tenni a gumit, mert a Formula–1-ben nemcsak az a fontos, hogy az autó eljusson a célig, hanem a leggyorsabbnak is kell lenni. Pláne, ha a világbajnok márkáról van szó. Úgy véljük, hogy ha csak a mi abroncsainkat használó pilóták állnak fel a dobogóra, mindenki elfelejti és megbocsátja a tavalyi kisiklást.”

A gumik tekintetében, éppen a 13-as kanyar miatt, az indianapolisi pálya a legnehezebb a versenynaptárban. A döntött hajlatot ugyanis a tízhengeres motorral is teljes gázzal vették be a pilóták, a V8-asokkal pedig még kevésbé fogják vissza magukat.