Rafael Nadal fordított, és nyert

Amerikai álom. Robert Kendrick, a tengerentúli fiatalember úgy kezdte a Rafael Nadal elleni meccset, ahogy általában a spanyol szokta. Sok nyerő ütés és a rengeteg ász, így Nadalnak nem termett babér, ezért talán legszívesebben el is felejtené a meccset. A győzelem ténye viszont biztosan mély nyomokat hagy majd benne.
Ebből a mérkőzésből is világosan kiderült, hogy Nadal zseni, de zsenialitása szinte kizárólag salakon érvényesül. Kendrick a klasszikus szerva-röpte játékkal lenullázta a spanyolt az első másfél órában, akinek két hosszú játszmára volt szüksége ahhoz, hogy felvegye a mérkőzés ritmusát.

Az amerikai megmutatta, mit és hogyan is kell csinálni füvön, játékát ráadásul óriási ászaival tette még ellenállhatatlanabbá, Nadal sokszor csak pislogott, amikor az amerikai átvette a játék irányítását – gyakran az ő adogatójátékaiban is. Amikor Kendrick elindult a hálóhoz, érezhető volt a spanyol esélytelensége, képtelen volt elütni mellette vagy átütni felette a labdát. Nadalon látszott, hogy nem a fűre született, nem volt képes kezelni ellenfele szerváit, volt rá példa, hogy egy játékon belül kétszer is összecsuklott a testre érkező adogatások fogadása helyett. Jellemző volt, hogy lábbal sem tudta kimozogni a bivalyerős szervákat, ez pedig hosszú távon megboszszulhatta volna magát, ha Kendrick rutinosabb, ám Grand Slam-tapasztalata gyakorlatilag a nullával egyenlő. Nadalban pedig ekkor felébredt a „gyilkos ösztön”.

A harmadik szettben érezhető volt, a spanyol belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba. A részsikeréhez kellett Kendrick időnként flegma játéka is (egy-egy átemelt labdát fél kézzel próbált „megölni”, de hálóba vert labdái csak olajfröccsök voltak Nadal felerősödő önbizalmának tüzére). A hosszabbítás már a spa-nyolé volt.
A folytatásban a harcos, az utolsó leheletéig küzdő Nadal volt a pályán, de Kendrick szimpatikus játékával, nyílttá tette a meccset egészen a „célegyenesig”. A spanyol fiatalember ekkor viszont a teljesen összetört Kendricktől elvett adogatójáték után óriási bravúrt végrehajtva győzött, amivel elnyerte méltó jutalmát: Agassi ellen meccselhet. Élmény lesz – és nem csak nekünk…

Szupersebességű fű

A profi tenisz már csak ilyen: sosincs idő az ünneplésre. Czink Melinda szerda késő délután még boldogan beszélt arról, mennyire jól érzi magát füvön, ausztrál edzőjének sikerült elhitetnie vele, hogy képes jól játszani a zöld gyepen. Csütörtök délben azonban, alig tizennyolc órával élete első wimbledoni sikere után újra pályára kellett lépnie. Úgy gondolta, nem esélytelen a 33 éves amerikai Amy Frazier ellen. De ha a teniszben gyorsan fordul a kocka, akkor a füvön szuperszonikus sebességgel változhat a helyzet.

A világranglistán egykor a 13. helyen állt, a matematikatanárnak készülő, szőke göndör michigani, aki azonban mára túl van a sportolói pályája csúcsán. Az idén például februártól négy hónapon át egyetlenegy mérkőzést sem nyert meg, sorozatban hat versenyen kapott ki az első fordulóban. De Wimbledon, az más! Szinte hihetetlen, hogy 1988 óta csak egyszer hiányzott az All England Club bajnokságáról. Két éve jobbnak bizonyult az aktuális Roland Garros-győztes Anasztaszija Miszkinánál, és csak a későbbi bajnok, Marija Sarapova tudta megállítani. Frazier csütörtökön viszonylag simán nyert Czink Melinda ellen (6:2, 6:3). Nem is akartam zavarni a magyar lányt a vereség után, de a játékosok pihenőjében rátaláltam, a számítógép előtt ült.

Repülőjegyet keresett magának az interneten. Óvatosan kérdeztem, mi történt. ,,Túl nagy terhet raktam a vállamra, nagyon akartam nyerni, és kicsit lebecsültem Frazier-t. Párosban már teniszeztem ellene, de akkor nem adogatott ennyire jól. Pontosan tudta, mit kell játszania” – magyarázta higgadtan az első számú magyar teniszező, aki az esti meccsen párosban is elbú-csúzott a tornától, így a jövő heti hazai csapatbajnokságra készülhet.

A pillanat varázsáról, a villámváltozásról csütörtökön is sokan mesélhettek volna. A nap kérdése az volt: összejön-e szombatra Rafael Nadal és André Agassi csúcstalálkozója. A salakkirály spanyol a centeren szenvedett, az ismeretlen amerikai Robert Kendrick ellen, és két pontra volt az idő előtti búcsútól. Agassi eközben az egyesen az olasz Andreas Seppivel csatázott. A fiatal itáliai az első játszmában 3:3-nál, a Las Vegas-i szervájánál 40:15-re vezetett, és egy tiszta nyerőt ütött. A bíró azonban kint látta a labdát, a visszajátszáson egyértelműen látszott, hogy a labda telibe találta a vonalat. De a pont Agassié lett, aki így megúszta a breaket, és visszakapaszkodott a gödörből. Nem állítom, hogy a bírói tévedés miatt nyert az amerikai, de egy pillanat alatt lett 3:5 helyett, 6:4 neki – ez az a bizonyos szuperszonikus sebességű változás a füvön. Az interjúszobában elárulta, a szurkolók folyamatosan mondogatják neki, ne vonuljon vissza. „Én pedig azt válaszolom, beszéljetek a családommal és a szervezetemmel” – replikázott Agassi, akit láthatóan nagyon meghat az angolok rajongása.


NS-bennfentes: Taróczy Balázs wimbledoni bajnok

Nadal az alapról verhetetlen

„Azt hiszem, ez a meccs, bár Nadal volt az egyik küzdő fél, igazából az amerikai fiúról marad emlékezetes. Robert Kendrick 237. a világranglistán, de ezen a mérkőzésen egyáltalán nem látszott ez a különbség a két játékos között. Elképesztő meccs volt, amelyen a férfitenisz minden mélysége meglátszott. Kendrick már a kvalifikáció során végig magas színvonalon játszott, és most is csak a rosszabb kondíciója miatt kapott ki. Az amerikai szinte tökéletesen játszotta a szerva-röpte játékot, kezdetben még az alapvonalról is jól bírta, de Nadal túl erősnek bizonyult. A következő körben Agassi győzelmét csak úgy tudom elképzelni, ha ő is hasonló játékkal rukkol ki. Nadalt ugyanis az alapvonalról játszva nem lehet megverni.”