Agassi elköszönt Európától

A várakozásoknak megfelelően a rutin és a lendület csatáját hozta a Nadal–Agassi mérkőzés – a remélt színvonalon. Az elején Nadal sokkal frissebben mozgott, érződött rajta, hogy ezen a napon is a „mindent labdát befutok” szemlélettel lépett pályára. Agassin – noha fizikailag egyáltalán nincs lemaradva a spanyoltól – látszott, hogy a szeme előtt már ott lebeg a búcsú gondolata, ám ettől függetlenül erre az összecsapásra nagyon összekapta magát. Végig magabiztosan hozták adogatójátékukat a felek, Nadal könnyedén (néha semmire), Agassi kicsit nehezebben. Nadal kétszer is brékelhette volna az amerikait, ráadásul szettlabdánál, de egyik lehetőséget sem tudta kihasználni. A rövidítésben Agassi – 5:2-es vezetésénél – nagyon könnyű labdát rontott el, ami után okkal volt feltűnően mérges magára. Hiába állt még mindig közelebb az első játszma megnyeréséhez, leblokkolt, erre pedig ráment a szett, sorozatban öt pontot húzott be a spanyol. Látványos bicepszfeszítéssel adhatta hívei tudtára, hogy nála az előny.

Mentálisan hullámvölgybe került az amerikai, amiből egyenesen következett, hogy Nadal kihasználja a számára kedvező helyzetet. Így is történt, egyből elvette Agassi szerváját (nem is egyszer), de nem volt nehéz dolga, mert mindent befutott, míg ellenfelének ez nem mindig sikerült. Nadal keresztütéseire nem ért oda Agassi, így mindössze két játékot nyerve 2:0-s hátrányba került. Nadal egy bombaerősen beütött ásznak köszönhetően nyerte meg a szettet – a világ egykoron legjobban fogadó játékosa ellen.

Agassinak tehát a harmadik játszmát hoznia kellett az életben maradáshoz. Hiába tett azonban apró lépéseket a sikerért, Nadal megint kivárásra alapozott, és a legdrámaibb, legfontosabb pillanatokban kapcsolt egy sebességgel magasabb fokozatba. Nem úgy indult a meccs, hogy ilyen hamar vége lesz, de talán Agassi sem bánta, hogy nem volt hoszszabb, a vége felé szembetűnő volt nála a meccshiányból fakadó fáradtsága.

Ahogy az igazi nagy bajnokokat szokták, őt is elbúcsúztatták Wimbledontól, ahol az 1992-es verseny hőse volt Goran Ivanisevic felett aratott győzelme után. Veresége ellenére mosolyogni is tudott, de a végén azért – érthetően – eleredtek a könnyei. Nem kétséges, imádják őt ma is a wimbledoni szentélyben és máshol is, szerte a világban. Ezzel együtt nemet mond a folytatásra, és ha nehezen is, de kimondja: eljött a búcsú ideje. Hazai pályán, az augusztus végén kezdődő US Openen indul utoljára, utána pedig a családjának él, felesége, Steffi Graf legnagyobb örömére. A most is a lelátón szurkoló egykori teniszcsillag büszke férjére a döntése és a mérkőzés végén mutatott magatartása miatt. Ezzel együtt gyanítható, hogy Amerikában nem lesz ilyen „könnyű” a búcsúja...

ANGOL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, WIMBLEDON (18 680 466 dollár, fű).
Férfiak. Egyes. 3. forduló: Nadal (spanyol, 2. kiemelt)–Agassi (amerikai, 25.) 7:6, 6:2, 6:4; Murray (brit)–Roddick (amerikai, 3.) 7:6, 6:4, 6:4; Turszunov (orosz, 27.)–Ljubicic (horvát, 5.) 5:7, 4:6, 6:1, 7:6, 6:2; Hewitt (ausztrál, 6.)–O. Rochus (belga, 26.) 6:1, 6:4, 6:4; Ancic (horvát, 7.)–Wawrinka (svájci) 7:6, 6:7, 6:1, 6:3; Bagdatisz (ciprusi, 18.)–Grosjean (francia, 15.) 4:6, 6:4, 6:4, 6:1; Ferrer (spanyol, 23.)–González (chilei, 10.) 4:6, 2:6, 6:2, 6:3, 6:4; J. Nieminen (finn, 22.)–Kohlschreiber (német) 1:6, 6:2, 6:3, 7:6; Labadze (grúz)–Fish (amerikai) 6:2, feladta.

Páros. 2. forduló: B. Bryan, M. Bryan (amerikai, 1.)–Mertinák, Pala (szlovák, cseh) 6:1, 6:4, 6:4; Björkman, Mirnij (svéd, fehérorosz, 2.)–Kubot, Zib (lengyel, cseh) 6:3, 6:2, 6:2; Erlich, Ram (izraeli, 5.)–Arthurs, Gimelstob (ausztrál, amerikai) 7:5, 6:3, 3:6, 7:6; Santoro, Zimonjics (francia, szerb, 6.)–Goodall, Hutchins (brit) 6:7, 6:4, 6:4, 6:4; Damm, Paes (cseh, indiai, 7.)–Hernych, Skoch (cseh) 6:4, 6:4, 6:3; Huss, Moodie (ausztrál, dél-afrikai, 9.)–Peya, Phau (osztrák, német) 7:5, 6:7, 3:6, 7:5, 6:3; Dlouhy, Vízner (cseh, 11.)–Burgsmüller, Marach (német, osztrák) 4:6, 6:2, 7:6, 7:6; García, Prieto (argentin, 15.)–Bracciali, Djokovics (olasz, szerb) 6:4, 7:6, 6:4; Fisher, Reynolds (ausztrál, amerikai)–Niemeyer, Weiner (kanadai, amerikai) 3:6, 6:3, 6:2, 6:2; Auckland, Delgado (brit)–Starace, Zovko (olasz, horvát) 7:6, 6:1, 7:5; Labadze, Vemics (grúz, szerb)–Philips, Wassen (amerikai, holland) 4:6, 4:6, 6:3, 7:5, 6:4, Suk, Vik (cseh)–Petzschner, O. Rochus (német, belga) 4:6, 6:3, 6:4, 6:2.

Nők. Egyes. 3. forduló: Mauresmo (francia, 1.)–Pratt (ausztrál) 6:1, 6:2; Sarapova (orosz, 4.)–Frazier (amerikai) 6:3, 6:2; Jankovics (szerb, 26.)–V. Williams (amerikai, 6.) 7:6, 4:6, 6:4; Gyementyjeva (orosz, 7.)–Lihovceva (orosz, 25.) 7:5, 6:3; Miszkina (orosz, 9.)–Medina Garrigues (spanyol, 23.) 6:3, 6:4; Ivanovics (szerb, 19.)–Szafina (orosz, 14.) 3:6, 7:6, 6:1; Pennetta (olasz, 16.)–Peng Suaj (kínai) 6:2, 6:3; Perry (amerikai)–Bammer (osztrák) 7:5, 6:3.

Páros. 2. forduló: Raymond, Stosur (amerikai, ausztrál, 1.)–Drake, Vaidisová (kanadai, cseh) 6:4, 6:2; Jan Csi, Cseng Csie (kínai, 4.)–Husarová, Zvonarjova (szlovák, orosz) 6:0, 7:6; Grönefeld, Shaughnessy (német, amerikai, 5.)–Díaz-Oliva, Grandin (argentin, dél-afrikai) 6:2, 7:6; Lihovceva, Miszkina (orosz, 11.)–Gullickson, Stewart (amerikai, ausztrál) 6:4, 6:3; Ruano Pascual, Suárez (spanyol, argentin)–Bartoli, Peer (francia, izraeli, 17.) 6:4, 6:1; Camerin, Garbin (olasz)–Dominguez-Lino, Sánchez-Lorenzo (spanyol) 6:3, 6:3; Cohen Aloro, Martínez-Sánchez (francia, spanyol)–Mattek, Washington (amerikai) 6:3, 7:5; Fedak, Perebijnisz (ukrán)–Ani, Tu (észt, amerikai) 4:6, 6:4, 6:2; Jugic-Salkic, Laine (bosnyák, finn)–Gagliardi, Santangelo (svájci, olasz) 6:2, 6:7, 6:4; Gajdosová, Harkleroad (szlovák, amerikai)–Benesová, Strycová (cseh) 7:5, 6:4.

Vegyes páros. 1. forduló: Haggard, Daniilidu (dél-afrikai, görög)–Levinsky, Csakvetadze (cseh, orosz) 6:4, 7:6; Dlouhy, Birnerová (cseh)–Arthurs, Molik (ausztrál) 3:6, 7:6, 6:4; Vizner, Mirza (cseh, indiai)–Verdasco, Medina-Garrigues (spanyol) 6:2, 7:5; 2. forduló: Björkman, Raymond (svéd, amerikai, 1.)–Auckland, Curran (brit) 6:3, 6:2; Knowles, M. Navratilova (bahamai, amerikai, 8.)–Gimelstob, Shaughnessy (amerikai) 6:2, 7:6; Damm, Peschke (cseh, 10.)–Fyrstenberg, Craybas (lengyel, amerikai) 6:3, 7:6; Prieto, Pennetta (argentin, olasz)–Erlich, Szafina (izraeli, orosz, 14.) 1:6, 6:4, 6:3;

NŐI TORNA
ITF-FUTURE-TORNA, ANIF (10 000 dollár, salak). Egyes. Elődöntő: Marosi Katalin (magyar, 4.)–Burjacsok (ukrán, 2.) 6:2, 7:5 ---- Július elseje tenisztörténeti napnak ígérkezett Wimbledonban. Egy élő legenda utolsó fellépése lehetett az All England Clubban. Ott, ahol először 1987-ben lépett pályára, de a gyors vereség után – Henry Leconte verte a kettesen – három évig nem indult a bajnokságon. Amikor 1991-ben visszatért, a negyeddöntőig jutott (David Wheatontól kapott ki úgy, hogy 2:6, 6:0, 6:3, 4:1-re vezetett), és a fejét verte a falba a kihagyott évekért. Három elvesztett Grand Slam-döntőt (1990, 1991: Roland Garros, 1990: US Open) követően 1992-ben füvön ért fel a csúcsra. Wimbledonban összesen 58 egyéni mérkőzést játszott szombatig, 46-ot megnyert. Az elmúlt két évben nem indult sérülés miatt, de nem akarta úgy befejezni a játékot, hogy ne adjon magának még egy esélyt. Az idén kihagyta az Australian Opent és a teljes salakos szezont, mert folyamatosan kiújuló hátsérülése miatt nem mert kockáztatni. Két nappal a rajt előtt bejelentette, hogy ez lesz az utolsó wimbledoni versenye, sőt szeptemberben a US Open után visszavonul. A nyilatkozat óta a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapott, mindenki róla, a pályájáról, az eredményeiről, az utánozhatatlan és pótolhatatlan egyéniségéről beszélt, no meg arról, mennyire fog hiányozni, mit köszönhet neki a tenisz.

Andre Agassi az első két fordulón viszonylag simán jutott túl, de hátrébb csúszott a ranglistán, ezért a harminckettő között öszszekerült a második kiemelt Rafael Nadallal. Nem tűnt esélytelennek, mert a salakkirály spanyol két napja szenvedett a selejtezőből érkező Robert Kendrick ellen. Tavaly Montrealban legyőzte ugyan a Las Vegas-it a mesterállomás döntőjében, (6:3, 4:6, 6:2), de ez fű, ahol még nem alkotott maradandót a mallorcai, egyszer a harmadik fordulóig küzdötte magát. Az angolok gyorsan szuperszombatnak kiáltották ki a bajnokság hatodik napját, aminek volt is némi alapja, mert a centeren Agassiék után jött Sarapova, majd a két Andy, a britek utolsó reménysége, Murray és a kétszeres finalista Roddick.

Kiderült, az All England Club illetékesei, ha kell, képesek rugalmasan kezelni a szabályokat – ez korábban nem jellemezte őket. Péntek este sötétedés miatt 7:6, 6:7-nél félbeszakadt Mario Ancic és Stanislas Wawrinka mérkőzése a centeren. Ilyenkor ugyanazon a pályán kell folytatniuk a következő nap, az első meccs után. De a műsor így is zsúfoltnak tűnt az arénában, nem lehetett kockáztatni, hogy valamelyik harmadik fordulós egyéni mérkőzés hétfőre maradjon. Ancicék mehettek az egyesre, de nem ez volt az egyetlen esemény szombaton, amikor a tradíció másodlagossá vált.

Agassi úgy bukta el a rangadót, hogy a csata folyamán egyetlen bréklabdához sem jutott. Nadal minden szett végére egy ászadogatással tett pontot. Az amerikai küzdött az utolsó töltényig, a telt házas publikum minden megmozdulását érezhető szeretettel, ovációval fogadta, és a kánikula meg a közelgő Anglia–Portugália vb-meccs ellenére boldogan nézte volna kedvencét még órákig. A nézők felállva ünnepelték, búcsúztatták Andre Agassit, akit – ismét szakítva a hagyománnyal, mely szerint csak a döntő után szokás – a pályán kérdezett Sue Barker, a BBC vezető moderátora. Az elérzékenyült bajnok emelt fővel távozott a szentélyből. „Ez az a hely, amely megtanított a sport tiszteletére. Az emberek fognak hiányozni a legjobban, akik képesek éjszakákat sorban állni az utcán, akár szakadó esőben is, hogy nézhessenek egy kis teniszt” – mondta többek között utolsó hivatalos wimbledoni interjújában Andre Agassi.

Tenisztörténeti nap 2006. július 1.: az All England Club elbúcsúzott egy élő legendától.

Siklós Erik (Magyar Rádió, Wimbledon) ---- Taróczy Balázs, wimbledoni bajnok

„A szombat az ünneplésé volt Wimbledonban. Jacques Rogge NOB-elnök jelenlétében azt ünnepelték, hogy a 2012-es londoni olimpia teniszmeccseinek Wimbledon ad otthont, és a folytatás is ünnepi volt, méltó Agassi búcsújához. Rafael Nadal meghatottan mondta, mekkora megtiszteltetés, hogy az amerikai éppen ellene játszotta európai búcsúmeccsét. Ezzel együtt érezhető volt, hogy minél tovább tart a mérkőzés, Agassinak annál kevesebb az esélye a győzelemre. Az első szett rövidítésében még nagyon jó erőben volt az amerikai, de amikor megpróbálta gyorsítani a játékot, igyekezete kapkodásnak tűnt. Egész kicsivel, de összességében lassúbb volt ellenfelénél, ez vezetett a vereséghez, ebből látszik, hogy kissé eljárt felette az idő. Nemcsak a kora, hanem a meccshiány is meglátszott a teljesítményén. Az idén egy kezemen meg tudnám számolni, hány meccset játszott, ráadásul az egész salakos szezont kihagyta, így nehezen juthatott a harmadik körnél tovább. Nadal egyébként csak a testre ütött labdák ellenszerét nem találta meg, az viszont egyértelműen látszott, hogy füvön is egyre inkább érzi a játékot.” ---- Szombaton is hullottak a csillagok Wimbledon egéről. A horvát Ivan Ljubicic 2:0-ás előnyből szenvedett vereséget a 27. helyen kiemelt orosz Dimitrij Turszunov ellen. Nem minden orosz van hasonló passzban: a hölgyeknél a fiatal Dinara Szafina kiesett, őt a szerbek még ifjabb szeme fénye, Ana Ivanovics győzte le. A legnagyobb szenzációt azonban két amerikai esti búcsúja jelentette: a nőknél a címvédő Venus Williams Jelena Jankovicstól kapott ki három szettben, míg a férfiaknál az elmúlt két évben a döntőig jutó Andy Roddick a britek új kedvencétől, a skót Andy Murray ellen veszített három szettben. ---- Sokak kedvenceként búcsúzott az angol füves szentélytől minden idők egyik legkiválóbb teniszcsillaga, Andre Agassi. Az amerikai 1987-ben mutatkozott be a wimbledoni viadalon, harmadik indulásakor nyerte meg a bajnokságot: 1992-ben a horvát Goran Ivanisevic legyőzésével jutott föl a csúcsra. Büszke lehet rá, hogy mind a négy Grand Slam tornán (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) volt győztes páratlan karrierje folyamán.
Andre Wimbledonban évről évre