Federer zsenialitásának diadala

A nyilatkozataikból már sejthető volt, hogy nagyon várják az egymás elleni csatát, hiszen számukra több volt ez „egyszerű” wimbledoni döntőnél. Roger Federer és 20 éves ellenfele, a spanyol Rafael Nadal a világ jelenlegi két legjobb teniszezője, és természetesen hihetetlen rivalizálás folyik közöttük. Egymás elleni mérlegüket tekintve a spanyol titán 6:1-re vezetett a döntő előtt, de az ő játéka leginkább a salakon érvényesül, most pedig füvön csaptak össze.
Az idén eddig négyszer találkoztak egymással, és mindegyik fináléban Nadal bizonyult jobbnak – háromszor salakon. A svájci először és utoljára tavaly Miamiban tudta legyőzni a spanyolt, de füvön még nem találkoztak – egészen eddig.

Ezért Nadal próbálta ellenfelére áthárítani az esélyesség terhét, mondván, Federer a háromszoros bajnok, ő a világelső, és az ő kedvenc borításán találkoznak, így neki tulajdonképpen nincs is veszítenivalója. Ebben volt is némi igaza, már ha a presztízst és a kicsivel több mint 300 ezer fontot nem tekinti veszteségnek.
Ilyen előjelek után Federer villámrajtja kissé meglepő volt, huszonnégy pec alatt állva hagyta Nadalt. Legutóbb tizenhét éve kezdődött ilyen sima játszmával a wimbledoni döntő, akkor Boris Becker és Stefan Edberg varázsolt a pázsiton. A második szett viszont – hasonlóan Beckerék hajdani meccséhez – csak rövidítésben dőlt el. Kezdésnek a spanyol csente el ellenfele adogatását, és a maratoni, negyedik játékban felváltva kerültek előnybe, de hiába tehette volna nyílttá a csatát Federer, végül Nadalnál maradt az előnyt. Amikor a spanyol már a játszma megnyerésért szerválhatott, Federer visszavette a bréket. A rövidítés rég nem látott izgalmakat hozott, Federer 1:3-nál sorozatban öt pontot nyert, és 6:3 után már nyugodtan várhatta be Nadalt, a végén azonban megnyugtató előnnyel ülhetett le pihenni.

Annak ellenére, hogy korábban minden fűspecialista a szerva-röpte játékot helyezte előtérbe, érdekes volt látni, hogy nemhogy a háló, de még az alapvonal közelébe is ritkán merészkedtek. A mészcsíkon kívülről ütögettek, és a legritkább esetben óvakodtak fel a T vonal közelébe.
Nadal – természetesen – nem akarta feladni a küzdelmet a szent gyepen, így változtatnia kellett a játékán. A habitusából adódó nagy elánnal kezdett, és megnyert pontjait látványosan ünnepelte, Federert azonban nem olyan fából faragták, aki megijed egy izmosabb felkartól, ettől függetlenül elvesztette a rövidítést, bár ehhez kellett Nadal megújuló játéka. Először ekkor jött fel egyből az adogatását követően, ami után ponttal sikerült befejeznie akcióját, és a nézők sem reklamálhattak, hogy csak háromszettnyi játékot kaptak a pénzükért.

A spanyol valójában akkor veszítette el végképp a reményét arra, hogy tovább javítsa imponáló mérlegét Federer ellen, amikor 2:1-nél a svájci elvette a szervajátékát. A világelső a kavargó szél ellenére zsinórban húzta be a játékokat, de amikor a trófeáért szervált, az ő adogatásai sem voltak már olyan ellenállhatatlanok. A küszöbön megtorpant, de 5:2-es vezetése birtokában még így sem kellett sokat idegeskednie, és végül négy szettben sikerült is legyőznie a világranglista másodikját, a Roland Garros bajnokát.

Federeren egyébként végig érződött a hatalmas bizonyítási vágy, és amikor Nadal szélesre ütötte az utolsó labdát, előkerült az a bizonyos, nevével ellátott, törtfehér bajnoki zakó. Mark Philippoussis és Andy Roddick után tehát újabb játékos, Nadal hódolt be a teniszkirálynak.
Federer persze nemcsak a wimbledoni trófea emelgetésében profi, nyilatkozatai is azok. A döntő végén kijelentette, hogy jövőre bizonyosan visszatér, és célba veszi az ötödik elsőséget. Győzelmével egyébként tovább javította világcsúcsát, mert 48. füves pályás mérkőzését is megnyerte. Arra a kérdésre pedig, hogy miként gondol a Nadallal való rivalizálásra, a következőket mondta: „Most már nekem is tetszik ez a párharc, mert sikerült ellene javítanom a mérlegemen. Örülök, hogy végre legyőztem, még mielőtt valami Nadal-fóbia alakult volna ki bennem. Hogy mi lesz jövőre? Természetesen itt leszek, hogy mindent megtegyek az újabb, immárom ötödik győzelmemért...”ANGOL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, WIMBLEDON (18 680 466 dollár, fű).
Nők. Páros. Döntő:
Jan Csi, Cseng Csie (kínai, 4.)–Ruano Pascual, Suárez (spanyol, argentin) 6:3, 3:6, 6:2 ---- „Füvön a legjobb teljesítményemet nyújtottam. Még én sem vártam magamtól döntőt, de óriási élmények értek: itt lehettem Agassi búcsúmeccsén és Federer győzelménél is” – érzékenyült el Nadal.

„Olyan élményeket szereztem, hogy jövőre is mindenképpen viszszatérek. Az egész tornán egyre jobban éreztem a játékot ezen a borításon, és ahogy hallottam, a nézők is egyre inkább kedvelnek, ha még egyszer eljutok itt a döntőig, remélem, nem Federer lesz az ellenfelem” – udvariaskodott a spanyol.

„A negyedik szettre kicsit idegesen jöttem ki, mert már többször is megtréfált Nadal, de végül nem volt különösebb problémám, persze a szelet leszámítva” – mondta a sorozatban negyedik wimbledoni bajnoki címét szerző Federer.

„Szerencsére nem érzékenyültem el, bár azt sem bántam volna, mert nagyképűség nélkül állítom, hogy ezzel a győzelemmel nagyon nagy dolgot vittem véghez” – tette hozzá a svájci.

„Nadal óriási tehetség, amit már többször is bizonyított, de füvön még nem játszottunk egymással. Most pedig legyőztem, szóval a vereségek ellenére kellemes emlékeim lesznek vele kapcsolatban” – idézte fel korábbi találkozá-saikat a füves pályás rekorder. ---- „Sokszor mondtam már, hogy Federer tulajdonképpen verhetetlen füvön, az első és az utolsó szettben is óriási formában játszott. Látszott rajta, hogy nagyon tiszteli Nadalt, már csak az eredményei meg az ellene megnyert mecscsek miatt is. Az előző körben Nadal vett villámrajtot, most Federernek sikerült ugyanez. A füvön legfontosabb játékelemek, például az adogatásfogadások Nadalnak nem jöttek be, vele kapcsolatban azt érzem, szüksége van még néhány évre, hogy ezen a borításon is felvegye a küzdelmet Federerrel. A svájci korábban már háromszor nyert Wimbledonban, így sokkal nyugodtabban játszott. Annak igazán örülök, hogy a Borg–McEnroe és a Sampras–Agassi párharc után itt az újabb: a Nadal–Federer vetélkedés jó néhány évre garantálja számunkra az igényes szórakozást.”

Taróczy Balázs, wimbledoni bajnok