Középpontban a könyök

– Szia. Jól vagy?
– Persze. Nyertünk…
– Tudom. Figyelj, nagyon eltaláltalak?
– Megéreztem, de azért nem vészes.
– Nem akartam, hogy megsérülj…
– Tudom, persze, de úgy éreztem, a passz után még léptél egyet felém, tehát ez nem csak egy ösztönös mozdulat volt. Nincs bennem harag, de szerintem ez egyértelmű piros volt!

A fenti párbeszéd a székesfehárvári Sóstói Stadion főbejáratánál zajlott. A vendég debreceni játékosok pizzaszeletekkel a kezükben készültek a rájuk váró nem rövid buszútra, és a hazai futballisták is kezdtek kiszállingózni az épületből – itt futott össze a Fehérvár FC játékosa, Vincze Zoltán és a DVSC labdarúgója, Dombi Tibor.

Az ezt megelőző találkozójuk nyomán Bede Ferenc játékvezető kiállította Vincze Zoltánt, a hazaiak bal oldali védőjét, míg Dombi Tibor ápolásra szorult. A Szuperkupa-döntő 26. percében a Loki szélsője elpasszolta Vincze Zoltán jobb oldala mellett a labdát, majd a bal felén akart elfutni, hogy egy kényszerítő után esetleg visszakaphassa – de a bekk feltartóztatta, megállította. A televíziós ismétlésből jól látható volt, hogy Vincze Zoltán magasra felemelt bal karjával eltalálta Dombi nyakát, aki nagyot esett. Bede játékvezetőnek nem volt szüksége (persze, lehetősége sem) a televíziós lassításra, a közelben helyezkedve jól látta a történteket, és azonnal a piros lapot mutatta fel a székesfehérváriak játékosának. A televíziós szakkomentátor, a korábbi játékvezető, Puhl Sándor is határozottan úgy vélte, egyértelműen kiállítást érő momentum volt.

„Szomorú vagyok a történtek miatt – mondta Vincze Zoltán a találkozó után, láthatóan magába roskadva. – Kívülről csúnyán nézett ki? Már hallottam az ismerőseimtől, hogy a tévében nem festett túl szépen az eset… Hogy mi történt? Láttam, hogy Dombi Tibi passzát már nem érem el, és minket, védőket arra tanítanak már gyerekkorunkban, hogy hasonló helyzetben meg kell állítani az ellenfelet, nem szabad hagyni, hogy lendületből a hátunk mögé kerüljön. Ösztönösen felemeltem a karom, de nem ütöttem, és higgye el, még véletlenül sem akartam sérülést okozni Tibornak. Csak meg akartam állítani, ennyi az egész. Azt hiszem, jogos volt a piros lap, de ha újra ilyen helyzetbe kerülnék, akkor is meg akarnám állítani a szembejövőt. Hosszú évek alatt csak két sárga lappal állítottak ki, ha jól emlékszem, kétszer, tehát nem vagyok durva vagy alattomos bekk.”

A játékvezető döntését érthetően másként élte meg Dombi Tibor.

„Azt hiszem, a világbajnokság hatására másképp figyelnek egy-egy szituációt a játékvezetők – mondta a DVSC 35-szörös válogatott futballistája. – A meccs előtt felsorakoztunk a kivonulásra, amikor Bede Ferenc szólt: most mindennél jobban kell figyelni a könyöklésekre, az ütésekre. Ezután nem telik el fél óra, és nyakon ütnek, szerintem senki sem lehet meglepődve, hogy piros lap lett a vége. Ki akartam kerülni Vincze Zoltánt, de visszalépett felém, és úgy éreztem, meglehetősen magasra emelte a karját, nem is tudtam volna kikerülni. Ez jogos piros volt.”

Dombi Tibor a mérkőzésről elmondta, a Szuperkupa sorsát végleg eldönthették volna az emberelőnyben lejátszott második félidőben, de kihagyták a ziccereiket. A szélső szerint Sebők Zsolt, a Fehérvár kapusa kitűnően védett, de sokszor a Loki játékosai tették naggyá.

Ezzel együtt a DVSC várja kedvezőbb helyzetben a visszavágót, és a bajnokcsapat játékosa úgy véli, hazai környezetben, a szurkolók támogatásával egyértelmű favoritjai a párharcnak, még ha – tette hozzá Dombi Tibor – a Fehérvár nagyon kellemetlen ellenfél, ezért nem szabad lefutottnak tekinteni a párharcot.