„Szeretem ezt a klubot”

– Ön felajánlotta a lemondását. Úgy gondolom, ez erkölcsi kötelessége volt, ám az elnökség visszakozott, és nem fogadta el a döntését, úgy tűnik, ragaszkodnak önhöz. De miért?
– Talán mert az elnökségi tagok is belátták, minden tőlem telhetőt megtettem eddig a klub fennmaradásáért – mondta Ináncsy Miklós. – Döntésüket azzal magyarázták, hogy áttekintették az elmúlt hónapok dokumentumait, eseményeit, és úgy látták, a kialakult helyzetért nem engem terhel a felelősség.

– Ilyen indoklást eddig szinte mindegyik Fradi-vezetőtől hallhattunk. Ön szerint ki a hibás mindazért, ami most a Ferencvárossal történik?
– Sok felelőse van a klub mélyre süllyedésének. Kisteleki István vádaskodását, miszerint a Fradi vezetői nem kínáltak konkrét megoldást a problémára, visszautasítom. Mi igenis mindent megtettünk, a lelkiismeretünk tiszta. Hogy mást ne mondjak: a csapatot jogszerűtlenül zárták ki az első osztályból.

– Helyben vagyunk. Egyfelől valóban jogszerűtlennek tűnik az egész ,,kizárom, nem zárom” procedúra, másrészt viszont annak a klubnak, amely még a csapatot szállító busz benzinköltségét sem képes kifizetni, semmi keresnivalója egy profi bajnokságban.
– Figyeljen rám! Május harmincegyedikén ugyebár megkaptuk az MLSZ licencadó testületétől a rajtengedélyt. Ennek megfelelően kezdtük el a felkészülést az élvonalra. Így edzettek a játékosok, így dolgoztak az edzők. Mi szerződéseket kötöttünk közben, és végig hittünk abban, hogy ha már a pályán kiharcoltuk az első osztályú tagságot, akkor csakugyan el is indulhatunk.

Ha jönne új tulajdonos, átadná a helyét

– Nekem ön kissé álnaivnak tűnik... Mindenesetre a Fradi csak az NB II-ben indulhat, és nem azért, mert szakmailag nem felelt meg az élvonal elvárásainak. A gond az, hogy szétzüllött az ön által vezetett klub. Tényleg hitt abban, hogy megkapják a licencet?
– Meg is kaptuk. Ezért vagyunk rendkívül csalódottak, mert ezt a határozatot visszavonták, megsemmisítették, mindezt a mi kárunkra. Hideg zuhanyként ért mink
et az egész, ezért hallhatja mostanában minden Ferencváros-vezetőtől, hogy az összes lehetséges fórumon megtámadjuk a döntést. Nincs más választásunk.

– Félek, ez már késő lesz, de sok sikert hozzá. Mit várnak a bíróságtól, az ügyészségtől vagy éppen az UEFA-tól?
– Azt, hogy mondják ki az igazunkat. Állapítsák meg, hogy az MLSZ jogellenesen járt el.

– Mi a helyzet a nyolchektáros terület értékesítésével?
– Egyelőre nem született megállapodás az ügyben. Mindenesetre bizakodóak vagyunk, mert sok munkánk van az üzlet előkészítésében. Szerdáig minden eldől, mert addigra kaptunk ígéretet a végleges válaszra. Hetekkel ezelőtt gyakorlatilag már rendben voltak a dolgok, a szerződést is aláírhattuk volna, de azóta történt néhány váratlan esemény…

– Nyilván ön is hallotta azokat a híreszteléseket, melyek szerint a spanyol HI Grupo azért halogatja a megállapodást, mert ön és az elnökség többi tagja, valamint a vezetők túlságosan is befészkelték magukat a pozíciójukba. Ez tényleg így van?
– Ön szerint irigylésre méltó posztot töltök be? Nem gondolhatja komolyan, hogy olyan jó most a Ferencváros elnökének lenni... Korábban is mondtam már: ha jönne egy új tulajdonos, azon nyomban lemondanék. De nem akarom magára hagyni a klubot ebben a nehéz helyzetben sem, holott itt dolgozni nem éppen sikertörténet.

– A szurkolók nem értékelik az erőfeszítéseit.
– Azok, akik bírálnak, nem ülnek ott mellettem a különböző tárgyalásokon. Nem tudják, naponta hány órát dolgozom a Ferencvárosért. Ők csak azt látják: kizártak minket, nincs pénz, de a miértekre a legtöbben nem kíváncsiak. A székház előtt tüntetők a távozásunkat követelik, de nem tudják: ha mi elmegyünk, nem lesz, aki továbbvigye az ügyeket. Hallom, persze hogy hallom a fejemet követelő hangokat, de nem szabad felülnöm a provokációnak. Ezek az emberek nem terelik jobb irányba a dolgokat, inkább ártanak a klubnak. Ennek ellenére vannak olyanok, akik segíteni akarnak. A békés, higgadt drukkerekre most nagy szükségünk van. Szurkolók nélkül nincs futball, nincs Ferencváros. Ezúton is kérem a híveinket, jöjjenek el minél többen a csapat meccseire az NB II-es bajnokságban is. Mutassák meg, hogy a klubunk létezik, erős és vannak támogatói. Ezt a csapatot ugyanis lehet szeretni. Hát szeressék ezután is.

A klub elnöke, de nem egy személyben irányít

– Kevés az esély arra, hogy együtt marad a keret.
– Meglátjuk.

– A sajtótájékoztatón többször elhangzott, hogy az FTC zuhanásának több felelőse van. Bírálták az MLSZ-t, a licencadó testületet, Kisteleki Istvánt, a szurkolókat, de az eddig nem hangzott el: mi az ön sara a jelenlegi helyzetben? Tessék, gyakoroljon végre önkritikát.
– A Ferencváros elnöke vagyok, de nem egy személyben irányítom ezt a klubot.

– Ez rosszul kezdődik…
– Pedig nem erről van szó. Elnökként az én felelősségem kizárólag az lehet, ha rossz személyi döntéseket hoznék. Ha, mondjuk, nem venném észre, hogy a körülöttem dolgozók közül valaki nem alkalmas a betöltött posztra, ha kárt okoz a Fradinak. Hibás lennék, ha hasznavehetetlen emberekkel vettem volna körül magam, de nyugodt szívvel állíthatom, azok, akik velem együtt tevékenykednek a klubnál, egytől egyig becsületes, kiválóan képzett szakemberek. A kollégáim, csakúgy, mint én, hónapok óta nem vettek fel fizetést. Tehát még csak azzal sem vádolhatnak minket, hogy mi azért kivesszük a magunk kis pénzét a kaszszából.

Az előbb elmondottak miatt nem fogadtam el Tepszics Ignác lemondását sem. Ignác szívvel-lélekkel, éjt nappallá téve küzdött a létünkért. Jól végzi a munkáját, szükségünk van rá a jövőben is.

– Ha jól értem, ön nem hibázott semmiben.
– Elmondtam erről a véleményemet.

Az események magukkal sodorták0

– Ha ma kellene döntenie, ismét beleülne a Ferencváros elnöki székébe?
– Ez nem könnyű kérdés. Valószínűleg igen.

– Miért? Ahogy ön mondta: ez nem sikertörténet.
– Szeretem ezt a klubot, és kötelességemnek érzem azt is, hogy legjobb tudásom szerint segítsem a bajban is. Bár megmondom őszintén, nem hittem volna, hogy idáig süllyedünk.

– De hát ez benne volt a levegőben. Amikor kinevezték, nyilvánvaló volt, hogy óriási problémák feszülnek a háttérben. Nem mérlegelte a kockázatot?
– Pontosítok. Nem voltam tisztában azzal, milyen állapotban van a klub. Ez menet közben derült ki a számomra.

– Megint naivnak tűnik. Azt mondja, nem tudta, hogy százmilliós tartozásokat halmozott fel az egyesület?
– Nem ismertem a részleteket.

– Ilyen pozíciót hogyan lehet felelősen elvállani úgy, hogy nem tájékozódik kellően? Számomra ez több mint furcsa.
– Gyorsan kellett döntenem. Az események magukkal sodortak.