Ahol a futball minőség

1900. január 28-án nyolcvanhat futballklub képviselője összeült egy lipcsei vendéglőben, és megalapították a Német Labdarúgó-szövetséget, amely 1904-ben nyolcadikként a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja lett, a futball pedig elterjedt az országban.

A második világháború után feloszlott a DFB, ám 1949-ben újból létrehozták, és mára 26 ezer egyesülettel, illetve több mint hatmillió tagjával a világ egyik legnagyobb labdarúgó-szövetsége, miközben a sportág az élet részévé vált az országban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nekünk fájdalmas emlékű 1954-es vb-döntő, amikor a németek először hódították el a világbajnoki címet. A berni csoda – ahogyan a vesztett állásból, esélytelenként megnyert emlékezetes finálét a németek máig nevezik – felrázta a világháború elvesztése utáni apátiában lévő társadalmat.

A diadal hatására lassan visszatért az életkedv, és ezzel magyarázható – ha nem is közvetlenül, de közvetett módon mindenképpen – a gazdasági csoda: Németország talpra állása, megerősödése és újbóli felemelkedése.

Minden stimmelt tehát, csak valahogy a bajnokság megszervezése nem ment úgy, ahogy azt többen is szerették volna. A hatvanas évekig a német területekre mindig is jellemző decentralizáció következményeként (nem is beszélve immár Kelet és Nyugat szétszakításáról) regionális, illetve területi bajnokságok zajlottak csupán, amelyek legjobbjai aztán a nyugati zónában a sorozat végén összemérték erejüket.

Egészen 1962-ig nem is változott a helyzet, holott az NDK-ban ekkor már országos bajnokság, amolyan „Oberliga” létezett. A haladéktalan változtatás apropója az NSZK-ban az volt, hogy az említett évben a német válogatott a chilei világbajnokságon kiesett a negyeddöntőben.

Megalakul a Bundesliga – a Bayern nélkül

Hermann Neuberger akkori DFB-elnök úgy vélte, csak akkor tudnak lépést tartani a labdarúgás élvonalával, ha létrehoznak egy legmagasabb osztályt, amelyben a játékosok jobban fejlődhetnek. 1962-ben megalkották a ligarendszert, az egységes bajnokság pedig 1963. augusztus 24-én rajtolt, először 16 csapattal. Érdekes, hogy a liga mai napig legeredményesebb klubja, a Bayern ekkor még nem lett tagja a mezőnynek.

A hatvanas évek végén a liga létszámát felemelték tizennyolcra. 1965-ben feljutott a Borussia Mönchengladbach és a Bayern München, két olyan csapat, amely hamarosan meghatározó tagja lett a Bundesligának.

A hetvenes években a bundamérkőzések miatti botrányok következtében csökkent a nézőszám (az eseményeknek sajnos magyar érintettje is volt, Varga Zoltánt, a Hertha BSC játékosát ekkor el is tiltották), a szurkolókat pedig még a nyolcvanas években is nehéz volt visszacsábítani a lelátókra. Ennek oka, hogy több német sztár is külföldre igazolt, míg a stadionokban eluralkodott a huliganizmus. Ekkortájt Boris Becker, illetve Steffi Graf sikerei inkább a tenisz felé terelték az emberek figyelmét.

A kilencvenes években az újraegyesítéssel a keletnémet ligarendszert hozzáillesztették a nyugatihoz, így csatlakozhatott a Hansa Rostock és a Dynamo Dresden is a legjobbakhoz – a létszám pedig húszra duzzadt, de csak rövid ideig. A nézők kezdtek visszatérni a stadionokba, ebben óriási szerepe volt a válogatott remeklésének is.

A hanyatlás időszaka, botrányos ügyek

Az ezredfordulón lassú minőségromlás volt érzékelhető a Bundesligában. Az UEFA aktuális értékeléseiben a liga folyamatosan rontott helyezésén és megítélésén. A kétezres évek elején egy szinten emlegették a portugál és holland pontvadászatot a némettel. Nem javított a helyzeten Robert Hoyzer játékvezető sem, aki több másodosztályú, regionális és kupamérkőzés eredményét is tudatosan befolyásolta.

Teltházas mérkőzések, gazdasági sikerek

A nézőket azonban, úgy tűnik, már semmi sem tarthatja távol: az elmúlt esztendőkben folyamatosan emelkedett a nézőszám, a futball visszanyerte társadalmi rangját, ismét a legnépszerűbb sport Németországban. Nem mellékesen busásan megtérülő vállalkozás is, és nem nehéz kitalálni, hogy a világbajnokság csak megerősítette a labdarúgás pozícióit. Több tízezer a bérletesek száma minden klubnál, a legnépszerűbb csapat, a Bayern tavaly azzal dicsekedhetett, hogy minden (idegenbeli és hazai) meccsén telt ház volt.

Nekünk pedig csak az irigykedés marad – pedig olyan egyszerűnek tűnik minden: minőségi futballisták, jól szervezett bajnokság, valamint a játék népszerűsítése elegendő ahhoz, hogy a sportág felemelkedjen. ---- M ---- &