„Ígérem, továbbra is a földön maradok”

Másfél esztendővel ezelőtt Garami József, az MTK Budapest szakmai igazgatója egy fiatal, vékony csatárt küldött pályára az egyik második vonalbeli csapat ellen. A játékos még nem volt 18 esztendős, mégis cseppnyi megilletődöttség nélkül futballozott. Hrepka Ádám azonnal elfogadtatta magát a csapattársakkal, a tavalyi bajnokságban Kanta József mögött második lett a házi góllövőlistán, s ha fejlődése töretlen marad, akkor rövid időn belül több lesz, mint tehetség.

– Mondok két számot: harminchét és tizenkilenc...
– Könnyű a feladvány – mondta nevetve Hrepka Ádám. – Előbbi az élvonalbeli mérkőzéseim száma, utóbbi pedig az azokon elért találataimat jelzi. Tudom, vannak labdarúgók, akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a statisztikának, engem azonban foglalkoztat.

– A felkészülési időszak elején nem lőtt gólt, aztán a német Wolfsburg ellen duplázott, most pedig öt találattal vezeti a góllövőlistát. Minek köszönhető a jó idénykezdet?
– Örülök annak, hogy ilyen eredményesen kezdtem a bajnokságot, azonban semmire sem mennék, ha a társaimtól nem kapnék megfelelő segítséget. Egyébként egyáltalán nem tudom, mitől megy az egyik héten jobban, a másikon pedig kevésbé a futball. Elhiheti, hogy ugyanúgy készültem például a ZTE ellen elveszített találkozó előtt is, mint az elmúlt héten, akkor azonban kapu elé sem kerültem, míg most két gólt sikerült szereznem...

– Amikor egy labdarúgónak megy a játék, akkor rendre sok barát veszi körül. Tizenkilenc esztendősen miként tudja kezelni a népszerűséget?
– Nem gondolom azt, hogy népszerű lennék. Persze, vannak ismeretlenek, akik olykor gratulálnak, azonban a baráti körömhöz ugyanazok tartoznak, akik korábban is.

– Mégis ki az, aki a legtöbbet segíti abban, hogy a helyes úton maradjon?
– Abból a szempontból nem könnyű a helyzetem, hogy a szüleim Szegeden élnek, én pedig ugyebár Budapesten lakom. Az életemben nincs különösebb nehézség, a helyén kezelem mindazt, ami velem történik, csak azért, mert olykor eredményes vagyok, még nem lebegek a föld felett. Apuékkal rendszeresen beszélek telefonon, de nincs szükség, hogy naponta a lelkemre hassanak. Ígérem, továbbra is a földön maradok.

– Azzal mindenki tisztában van, hogy a futballnak nem csak napos oldala van, a sport lemondással is jár. Az edzések mekkora energiát vesznek el öntől, egyáltalán mit csinál szabad idejében?
– Fiatalok vagyunk, bírnunk kell azt a munkát, amit a szakmai stáb megkövetel tőlünk. Ezzel nem is foglalkozom, nincs értelme nyavalyogni, ahogyan minden munkában, úgy itt is száz százalékot kell nyújtani. A szabad időmet többnyire otthon töltöm, nem vagyok az a mászkálós fajta, inkább internezetem vagy a játékgépemet nyomkodom. Idővel majd szeretnék továbbtanulni, most azonban igyekszem a labdarúgásra koncentrálni.

– Amikor a bajnoki rajt előtt az MTK többek között a Bundesligában szereplő Wolfsburgot és az 1. FC Nürnberget is maga mögé utasította egy nemzetközi tornán, akkor a Wolfsburg edzője, Klaus Augenthaler elismerőleg nyilatkozott a teljesítményéről. Mennyire motiválja egy esetleges külföldi szerződés?
– Jólesik, ha valaki megdicsér, különösen ha egy korábbi ismert futballista teszi ezt, azonban azt is tudom, egy-két jó meccs nem elég ahhoz, hogy külföldi szerződéshez jussak. Szinte mindenben fejlődnöm kell, de egyszer talán valóban eljutok álmaim bajnokságába, a spanyol ligába. Ezért is hajtok...