Asafa Powell: parádés hajrá

A brüsszeli gála után ugyanazok – a vágtázó Asafa Powell, a négyszázas Jeremy Wariner és Sanya Richards, valamint a hosszútávfutó Tirunesh Dibaba – vannak versenyben a Golden League-sorozat fődíjáért, az egymillió dolláros jackpotért, mint akik a versenyt megelőzően.
A négyesből elsőként az etióp Dibaba szerzett újabb győzelmet, igaz, futás közben nézeteltérésbe került honfitársával, Meseret Defarral. Dibaba ugyanis arra számított, hogy az utolsó körig Defar mögött halad, és aztán a hajrában megszerzi az aranyat, Defar azonban nem akart egyedül vezetni, és három körrel a táv vége előtt futás közben hátrafordulva tudatta ezt Dibabával. Ám a jackpot várományosának eszébe sem jutott az élre állni, Defar ezért látványosan visszafogta a tempót, így az üldözőboly befogta a párost, az élre Jo Pavey állt. Dibaba a brit mögé helyezkedett, így továbbra is a második helyen futott, Defar tehát elérte célját, riválisa mögé került. De hiába volt minden erőfeszítése, hiába kezdte kedvezőbb helyzetből a hajrát, Dibaba ismét biztosan győzött.

Arra senki sem gondolt, hogy a 100 méter világcsúcstartója, a jamaicai Asafa Powell, aki az idén már kétszer is beállította saját 9.77 másodperces rekordját, elveszítheti a versenyt. Pedig nem sok hiányzott hozzá, bár furcsák voltak az előzmények. A startpisztoly jelére az amerikai Leonard Scott kilőtt a rajtgépből, Powell sokkal lassabban indult, és legalább egyméteres hátrányt kellett ledolgoznia. Szokatlanul nehezen kapott lábra, egy pillanatra úgy tűnt, kiesik a jackpotért folyó küzdelemből, de féltávnál mintha magához tért volna, új sebességbe kapcsolt, és ha nehezen is, befogta riválisát. Még ilyen kezdés után is 10 másodpercen belüli idővel nyerte meg a versenyt! A győztesnek járó virágot dühösen dobta a háta mögé, és nem ő volt az egyetlen, aki értetlenkedett. Az Európa-bajnok portugál Francis Obikwelu ugyancsak úgy vélte, hogy Scott kiugrott, és Powellhez hasonlóan arra számított, hogy visszalövik a futamot, a rossz kezdésnek tehát ez volt az oka. Powell ezúttal nem futott – nem futhatott – világrekordot, ám így is bravúrosat produkált.

Az amerikai Sanya Richards simán, különösebb gond nélkül lett első, 50.04 másodperccel győzött női 400 méteren, és így már neki is csak a jövő héten Berlinben kell diadalmaskodnia ahhoz, hogy az egymillió dollár mindkét feléből részesedhessen. A Golden League-sorozat fődíját ugyanis két részre osztják, az egyik ötszázezer dollár azoké lesz, akik mind a hat versenyen győznek, a másik ötszázezerből azoknak is jut, akik csak ötször állnak a dobogó legfelső fokára. A szintén amerikai Jeremy Wariner ugyan az utóbbi időben sérülés miatt nem tudott úgy edzeni, ahogyan szeretett volna, de annyival jobb riválisainál, hogy még így is biztosan győzött férfi 400 méteren. Igaz, azt a vágyát, hogy egy idényen belül négyszer fusson 43 másodpercen belül, valószínűleg fel kell adnia, de a veretlenségét megőrizheti.

Remek idővel, 19.79 másodperccel nyerte meg a 200 métert az amerikai Tyson Gay. A rivalizálás közte és honfitársa, a világranglistát 19.63 másodperccel vezető Xavier Carter között elmaradt, Gay ugyanis remekül rajtolt, már a táv elején nagy előnyre tett szert, és meg is tartotta. Az idén másodszor futott 19.80 másodpercen belül. Szaif Szaid Sahin világcsúcsot szeretett volna javítani, de ehhez jó irammenőre lett volna szüksége. Zürichben kénytelen volt megelőzni a „nyulakat”, mert nem bírták elég gyorsan vezetni, és most sem tudott neki senki sem segíteni. Csak ezer méterig diktálták a tempót, onnan egyedül próbálta tartani a gyilkos ritmust, ám ez a kísérlet nem jött be. A táv végére rendkívüli módon elfáradt, és nyolc percen kívül (8:04.32) ért célba. Még így is hatalmas fölénnyel lett első.

Kenenisa Bekelének saját öcscse, Tariku segített, ám hiába, az etióp csodafutó sem javította meg a világrekordot. Ő az 5000 méter csúcsával próbálkozott. Mégsem maradt világcsúcs nélkül a verseny, a kenyai férfistaféta 4x800 méteren 7:02.43 percet ért el.