Tizenöten egy célért

A Pittsburgh Steelersnél három ember híján sikerült megtartani az előző évadban Super Bowl-győztes csapat kezdőjátékosait, és a távozók pótlását is megoldották, így elvileg minden esélyük megvan a duplázásra. Így van ez már csak azért is, mert a Steelers eddig mindig kettesével nyerte a bajnokságokat: 1974–75 és 1978–79 után 2006–07 lehet a legújabb nyerő páros. Csak egy a baj: a csapat kulcsembere, az irányító Ben Roethlisberger a nyáron kis híján életét vesztette egy motorbalesetben, fölépülése után pedig – négy nappal a Miami Dolphins elleni idénynyitó előtt – a vakbelét kellett sürgősen műteni, és nincs rá garancia, hogy ez volt az utolsó „balesete” az idényben. Ha pedig akár csak 4-5 meccset ki kell hagynia a nehéz sorsolással megvert címvédőnek, nem marad sok esélye a rájátszásra.

Az AFC (az Amerikai főcsoport) ráadásul tele van trónkövetelőkkel, így könynyen lehet, hogy a Steelers hiába jut el a playoffig, ott hamar megállítják. Az Indianapolis Colts, soraiban a liga legfelkészültebb irányítójával, Peyton Manninggel, például szintén évek óta esélyes, ráadásul a nyáron megszerezte a New England Patriotsnak három Super Bowl-győzelmet hozó rúgót, Adam Vinatierit. A védelem ugyan meggyengült kicsit, de a csapat mindenkinél jobban akarja a győzelmet – idén talán össze is jön.

Ha már a Patriotsot említettük, a New England évről évre gyengül, de amíg a magabiztos Tom Brady a quarterback és mindentudó Bill Belichick az edző, bárkit bármikor megverhet.

Hasonló a helyzet a Denver Broncoszszal is, amely az előző bajnokságban is csak a Steelerstől kapott ki a playoffban, és a nyáron megszerezte a kirakós játék utolsó darabját is egy első osztályú elfogó, Javon Walker személyében. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a remek megoldások mellett kapitális hibákra is képes irányító, Jake Plummer nem zuhan-e össze idén. Ha ő kitart, a Musztángok nagy dolgokra lehetnek hivatottak.

Nincs ez másként a Jacksonville Jaguarsszal sem, amely legutóbb elsősorban szerencsés sorsolásának köszönhette remek, 12–4-es eredményét, de a fiatal csapat újabb egyévnyi tapasztalattal felvértezve meg is ismételheti ezt a teljesítményt, még ha támadóalakzata nem is valami félelmetes. A Cincinnati Bengalsnál nincs ilyen probléma, ám ott Carson Palmer januárban elszakadt térdszalagjai miatt kell aggódni: a remek irányító nyolc hónapra rövidítette le a 12-15 hónapos rehabilitációt, így lehet, hogy még nincs százszázalékos állapotban, nélküle pedig a Tigriseknek sanszuk sincs a playoffra. És akkor az újjávarázsolt Miamit még nem is említettük az esélyesek között...

Az NFC-ben (Nemzeti főcsoport) sem egyszerűbb a helyzet: a legutóbbi Super Bowl vesztese, a Seattle Seahawks például nem gyengült számottevően, ám előtte a történelmi példa: a döntőbeli kudarc után gyakori a visszaesés.

A New York Giantsnál a támadó- és a védőalakzat is kiváló, de ott a harmadéves, szupertehetséges irányító, Eli Manning (Peyton kisöccse) nem bizonyította még, hogy fiatal kora ellenére a végső sikerig is képes elvezetni együttesét – tavaly betlizett januárban.

A Dallas Cowboys tele van klasszisokkal, ám a tavaly a Philadelphia Eaglest is megmételyező botrányhős sztárelkapó, Terrell Owens Texasban is tönkrevághatja a csapategységet, amely nélkül nincs Super Bowl.

Az Eagles viszont, tanulva az Owens-esetből, a nyáron nem igazolt nagy neveket, inkább körbepakolja átlagos képességű, lelkes játékosokkal Donovan McNabbet, a pompás irányítót, és benne, valamint a legjobbak közé tartozó védelemben bízik.

Az Arizona Cardinals is igencsak megerősödött, miután elcsábította Indianapolisból a futó Edgerrin Jamest, és a félelmetes védelemmel, illetve Michael Vick sztárirányítóval felálló Atlanta Falconsszal is számolni kell. Ám ha egyetlen csapatot kellene választani, amely az NFC-ből a csúcsra juthat, mindenképp a Carolina Pantherst mondanánk, amelynek, ha mindenki egészséges, egyszerűen nincs gyenge pontja, a sérülések azonban tavaly sem kerülték őket. ---- Michael Vick (quarterback /irányító/, Atlanta Falcons) (képünkön)
Az el nem kötelezett NFL-rajongók kedvenc játékosa irányító létére passzolni ugyan nem tud valami jól, de ha futni kezd, mindenkinél látványosabb megoldásokra képes, míg jól meg nem csapják.

Sean Taylor (free safety /söprögető/, Washington Redskins)
Az egyébként is betonkemény Redskins-védelem legfélelmetesebb tagja, szélvészgyors és nagyokat ütközik. Ráadásul, ha begőzöl, a köpködéstől a szolidabb verekedésig képes mindenféle sportszerűtlenségre is.

Chad Johnson (wide receiver /elfogó/, Cincinnati Bengals)
Utolérhetetlenül gyors, elkaphatatlan labdákat fog meg fél kézzel, a touchdownjai utáni ünneplései (a labda mesterséges lélegeztetése, lánykérés, ír néptánc) pedig élményszámba mentek, míg be nem tiltották nagy részüket.

Troy Polamalu (strong safety /elősöprögető/, Pittsburgh Steelers)
A Super Bowl-győztes védelmének oszlopa játszsza be a legnagyobb területet a ligában: bárhová odaér és megszerzi a labdát, vagy megcsapja azt, akinél van. Majd felkel, leporolja magát, és egyből ő lesz a legsportszerűbb fiú. ---- A sportág még gyerekcipőben jár Magyarországon, így aztán az információk java része szájhagyomány útján terjed, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A következőkben néhány közkeletű tévhitet igyekszünk eloszlatni.

Az edzői stáb és a játékosok a sisakba épített mikrofonon keresztül beszélik meg a következő játékot.
Egyedül az irányító sisakjában van rádió, és ő is csak az edzője hangját hallja, az általában 40 másodperces támadóidő lejárta előtt 15 másodperccel pedig lekapcsolják az adást. Így az egyoldalú kommunikáció a következő játék hívására, néhány lelkesítő szóra és gyors taktikai tanácsokra szorítkozik.

Bármilyen kétséges ítéletnél lehet kérni a videobíró segítségét.
Elsősorban a labda és a játékosok helyzetének, illetve sikeres vagy sikertelen paszszoknak a megítélésénél lehet az úgynevezett challenge-et kérni, de szabálytalanságoknál például nem. Ráadásul a bíró csak akkor változtatja meg eredeti ítéletét, ha a videofelvétel megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat a tévedésére.

A támadó- és a védőfalban nyugodtan lehet verekedni, birkózni.
A szabályok szigorúak: a támadófal tagjai maximum erőteljesen lökhetik (de nem üthetik) és tolhatják a védőket, utána vissza kell húzniuk a kezüket, és nem karolhatják át vagy ragadhatják meg ellenfelüket. A védők ezenkívül – szemből – megragadhatják és eltolhatják vagy -húzhatják a támadókat. Persze, mindent szabad, amit a bírók nem vesznek észre.