A Milan azért megpróbálhatja

Nehogy valaki azt higgye, hogy a Milan a futballbotrányban ,,öszszeszedett” nyolcpontos hátránya ellenére nem próbálja megszerezni a bajnoki címet! A piros-feketék a legutóbbi három idényben 23, 7 és 12 ponttal előzték meg a most a bajnoki cím toronymagas esélyesének számító Intert, azaz átlagosan 14 pontot (!) vertek városi riválisukra minden évben. Ha most is legalább ekkora előnnyel végeznek az Inter előtt (és persze megelőzik a többi együttest is), akkor akár meg is nyerhetik a scudettót, bár nagy kérdés, hogy ebben a különleges helyzetben nem döntenek-e úgy, hogy erőiket inkább a Bajnokok Ligájára összpontosítják, amelyben nem kell megküzdeniük semmiféle ponthátránnyal.

A Milan kerete nem sokat változott a nyáron, azt pedig semmiképpen sem állítanánk, hogy erősödött. A legnagyobb csapást (szakmai és lélektani szempontból egyaránt) Andrij Sevcsenko távozása jelentette. Az ukrán gólzsák akkor is képes volt évi 20 találatra, ha sérülések hátráltatták, egészségesen pedig szinte tarthatatlan volt a legjobb védők számára is. A pótlására szakértők szerint három futballista lett volna képes: Drogba, Eto’o és Ronaldinho, de végül egyikük sem érkezett meg Milanellóba, bár olasz források szerint a Milan mindháromnak ,,udvarolt” egy ideig. Jött viszont egy Olaszországban alig ismert brazil támadó, Ricardo Oliveira a Betisből, de őszintén szólva nehezen tudjuk elképzelni, hogy majd éppen ő feledteti Sevát. (Igaz, eleinte biztosan nem is ez lesz a feladata.)

A gólszerzést inkább az Alberto Gilardino, Filippo Inzaghi duóra bíznánk, és nem csupán azért, mert mindketten friss világbajnokok (akárcsak másik három milanos: Gennaro Gattuso, Alessandro Nesta és Andrea Pirlo). ,,SuperPippo” (Inzaghi) remek formában, BL- és válogatottbeli gólokkal kezdte az idényt, ,,Gila” (Gilardino) pedig betalált a franciák elleni Eb-selejtezőn, azaz biztató ősz elé néznek. Gondot csak az jelenthet, hogy több mint 50 tétmérkőzésen keresztül aligha lehet két támadóra építeni, és nem biztos, hogy az Oliveira, Marco Borriello cseresor elegendő lesz.

A többi csapatrészről kevesebbet kell szólni, ott ugyanis szinte nincs változás. A középpályán a legendás Gattuso, Kaká, Pirlo, Clarence Seedorf négyest láthatjuk majd – alighanem a legtöbbször a megszokott rombusz alakzatban –, itt a Firenzéből visszatérő (és ott remeklő) Cristian Brocchi, valamint Massimo Ambrosini és az új Zidane-nak tartott fiatal francia Yoann Gourcuff jelent némi alternatívát. (Rui Costa és svájci Johann Vogel távozása aligha rázza meg ezt a szektort.)

A védelem fiatalítása ezúttal is elmaradt, hacsak nem tekintjük annak, hogy a távozó Jaap Stam helyét a Parmából érkező Daniele Bonera foglalja el. Beszédes adat viszont, hogy továbbra is biztos kerettag a 41. évét taposó (!) Billy Costacurta, a 36 éves Cafú, a 39.-ben járó Paolo Maldini, a 35 éves Serginho és az egyaránt harmincesztendős Nesta és Dario Simic is, arról nem is beszélve, hogy az újonnan igazolt Giuseppe Favalli lassan 35 lesz.

Nem éppen süvölvények…

A kispadon továbbra is Carlo Ancelotti ül, aki (állítólag) nemet mondott a Real Madridnak, hogy egy újabb nyerő sorozatot nyisson a piros-feketékkel: a 2003-as és a 2004-es év sikerdömpingje után a következő két évad igen üresre sikeredett, azaz Carlettónak alighanem ez az utolsó alkalma arra, hogy bizonyítson a Milannal.
Szerintünk akár a bajnoki címet is célba veheti, de azt is megértenénk, ha ,,csak” a BL-re koncentrálna… ---- Kicsit furcsa a Fiorentina helyzete ebben az idényben.

Egyrészről a gárda kerete az egyik legerősebb a Serie A-ban, az előző évadot (a botrány kirobbanása előtt) a negyedik helyen zárta, így (akkor még) kvalifikálta magát a BL-be, középcsatára, Luca Toni 31 találattal gólkirályi címet szerzett (1959 óta senki sem lőtt ennyi gólt a Serie A-ban), majd világbajnok lett. Másrészről viszont ez a nagyszerű alakulat a botrányt követő ítéletek miatt 19 pontos hátrányból kezdi a bajnokságot, ami azt jelenti, hogy a biztos bentmaradáshoz legalább hatvan-hatvankét pontot kell szereznie (így 41-43 ponton zárna, ennyivel már meg lehet kaparintani a hőn áhított 17. helyet). Ez persze korántsem lehetetlen feladat, hiszen 2006-ban 74 pontot értek el a lilák, ráadásul a klubtulajdonos Della Valle család a nyáron még jobban megerősítette a keretet: Valerij Bozsinov, Cristian Brocchi, Stefano Fiore, Luis Jimenez, Giuseppe Pancaro és Marco Di Loreto ugyan távozott, viszont a helyüket olyan remek futballisták foglalták el, mint Manuele Blasi, Adrian Mutu, Fabio Liverani, Mario Alberto Santana, Massimo Gobbi és Reginaldo.

Az együttes játéka várhatóan továbbra is Luca Tonira épül majd (a középcsatárt sokáig ,,támadta“ az Inter, de végül Firenzében maradt), akit három középpályás és két szélső szolgál ki, ám Cesare Prandellinek nagyszerű alternatívái is vannak: két fiatalra, Giampaolo Pazzinire és az U21-es válogatott két mostani 1-0-s győzelmét is góllal elősegítő Riccardo Montolivóra gondolunk, akik (a román Mutuval együtt) levehetik Toni válláról a góllövés felelősségét.

Egy biztos: a tetemes ponthátrány miatt a firenzei alakulat folyamatosan győzelemre van ítélve, ami aligha teszi unalmassá a meccseit… ---- Messina
A Juventus kizárásának köszönhetően visszakerülő szicíliai együttes leghíresebb alkalmazottja az edző, Bruno Giordano, a nyolcvanas évek nagyszerű támadója, a Diego Maradona-féle Napoli legendás Ma-Gi-Ca (Maradona, Giordano, Careca) csatártriójának tagja, aki most debütál az A-ligában, és megpróbálja bent tartani a piros-sárgákat.

Palermo
Ne lepődjünk meg, ha a Palermo bajnoki címre törne: adott a kiváló tréner (Francesco Guidolin), a világbajnok Andrea Barzagli által irányított védelem, egy kétharmad részben megújult középpálya és egy bombaerős csatártrió (Di Michele, Caracciolo, Bresciano).

Parma
A Serie A-ban most debütáló Stefano Pioli mesternek rendkívüli módon megfiatalított kerettel kell kiharcolnia a bentmaradást: Budan, Castellini, Ciaramitaro, Gasbarroni, Kutuzov és Muslimovic érkezése nem feledteti Bonera, Bresciano, Cannavaro, Corradi, Marchionni és Simplicio távozását.

Reggina
A 15 pontos hátrányból startoló (s ráadásul két sztárját, Paredest és Cozzát is elvesztő) calabriai gárda egyetlen célja a bentmaradás lehet, de a küldetést az összes szakember lehetetlennek tartja.

Sampdoria
Az előző idényt zuhanórepülésben befejező Samp elsősorban a középpályán változtatott, a nagy kérdés azonban a csatársor teljesítménye: ha a Bazzani, Bonazzoli, Flachi trióból legalább kettőnek kijön a lépés, akkor akár a dobogót is megcélozhatja a genovai gárda.

Siena
A Parmát tavaly gond nélkül bent tartó Mario Beretta mester ezúttal Sienában próbálkozik meg a bravúrral, ebben nagy segítségére lehet Enrico Chiesa, az immár 35 éves gólzsák, a Serie A legeredményesebb aktív játékosa (138 gól), s még néhány veterán: Bertotto, Candela, Negro, Cozza és Frick.

Torino
Senkit se tévesszen meg, hogy a ,,bikák” a másodosztályból jönnek, a hétszeres olasz bajnok Torino aligha újoncként viselkedik majd: a kerete tele van kipróbált A-ligás futballistákkal (Abbiati, Di Loreto, Fiore, Pancaro, Barone, Muzzi), igaz, a csütörtöki edzőváltás (Gianni De Biasi helyett Alberto Zaccheroni lett a tréner) kicsit aggasztó előjel.

Udinese
A friuli együttes kerete változott a legkevesebbet az előző évadhoz képest, és nagyon sok múlik azon, hogy a papíron roppant erős Barreto, Iaquinta, Di Natale támadósor melyik arcát mutatja a szezon során.