A Detroit Shock és a Sacramento Monarchs kijátszotta a rendelkezésére álló öt meccset, a sorsdöntő összecsapáson pedig a Detroit érvényesítette a hazai pálya előnyét.
Bill Laimbeer pezsgôvel locsolta a döntô MVP-jét, Deanna Nolant
Bill Laimbeer pezsgôvel locsolta a döntô MVP-jét, Deanna Nolant
Amikor a múlt héten elkezdődött a tizedik születésnapját ünneplő amerikai női profi bajnokság 2006. évi nagydöntője, a főszereplők közül a detroiti Katie Smith „csak” olimpiai arannyal meg American Basketball League-elsőséggel dicsekedhetett, WNBA-bajnoki címmel viszont – társaival ellentétben – nem. Magyar idő szerint vasárnap hajnalban aztán a 32 esztendős bedobó is csatlakozott a bajnokok jeles társulatához.
A Detroit Shock és a Sacramento Monarchs kijátszotta a rendelkezésére álló öt meccset, a sorsdöntő összecsapáson pedig a Detroit érvényesítette a hazai pálya előnyét: a Joe Louis Arenában, 19 671 drukker előtt (ez a második legnagyobb nézőszám a finálék történetében) 80–75-re verte meg a Sacramentót, s ezzel (2003 után) a franchise történetében másodszor lett a WNBA aranyérmese. Apropó, Joe Louis Arena: a döntő ötödik felvonását azért kellett a Detroittól 30 mérföldre délre található csarnokba, a Detroit Red Wings-pályára költöztetni, mert a Shock otthonában, a Palace Of Auburn Hillsben éppen Mariah Carey koncertezett.
A csata főhőse a finálésorozat MVP-jének választott Deanna Nolan lett, aki a látogatók 44–36-os vezetésével zárult első félidőben még csak 4/13-as dobásmutatóval szerénykedett, a folytatásban viszont, ellenállhatatlan produkcióval, 24 pontig jutott. Abban, hogy a Monarchsnak nem sikerült csatlakoznia a Houston Cometshez és a Los Angeles Sparkshoz, amelyeknek 1997 és 2000 között, illetve 2001-ben és 2002-ben sikerült megvédeniük bajnoki címüket, jelentős része volt a harmadik negyedbéli összeomlásnak. Ebben a periódusban a vendégeknek mindössze kilenc pontra futotta; igaz, nem ez volt a leglátványosabb csődjük a döntősorozatban. A negyedik, ráadásul a sacramentiói Arco Arenában lejátszott találkozó negyedik játékrészében összesen két pontot kapartak össze – nehezen alulmúlható negatív rekordot produkálva.
A bajnoki trófeát Donna Orender ligaelnöktől a Shock tulajdonosa, William Davindson vette át, akinek van gyakorlata az efféle ceremóniákban, hiszen a szintén általa irányított Pistons az NBA-ben, a Tampa Bay Lightning pedig az NHL-ben lett korábban első helyezett. S ha már a Pistons szóba került: a Shock vezetőedzője, Bill Laimbeer és segítője, Rick Mahorn állt már együtt a dobogó tetején, hiszen mindketten tagjai voltak az 1989-ben NBA-bajnok detroiti férfikosárcsapatnak.
Detroit Shock - Sacramento Monarchs 80–75 (17–18, 19–26, 22–9, 22–22) Detroit, 19 671 néző. V: Trammell, Mattingly, Napier DETROIT: Nolan 24/6, Katie Smith 17/6, Cash 4, Ford 10, Riley 4. Cs: Pierson 16, Braxton 5, E. Powell, Holland-Corn, Williams. Edző: Bill Laimbeer SACRAMENTO: Lawson 17/6, Penicheiro 5, Walker 8, N. Powell 9/3, Griffith 11. Cs: Maiga-Ba 8, Haynie 13/6, Brunson 4, Dorrell, Buescher. Edző: John Whisenant A párharc végeredménye: 3–2