„Ne mi segítsük a törököket!”

– Milyen hangulatban várja a következő két selejtezőt?
– Nincs okom panaszra, minden rendben – mosolygott, mint mindig, Gera Zoltán, aki napjaink talán leginkább meghatározó magyar labdarúgója. – Az is igaz, hogy ugyanilyen légkörben vágtunk neki a Norvégia elleni nyitó meccsnek, de az a selejtező sajnos nagyon rosszul sikerült.

– És most sem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak.
– Nem bizony, ez így igaz. Megítélésem szerint a török csapat erősebb, mint a norvég vagy a bosnyák, nagyon jó futballisták alkotják a keretet ellenfelünknél. Gyorsan fejlődött a török futball, ahogy hallottam, a nyolcvanas években még hat nullára győztünk Isztambulban, arra pedig én is emlékszem, hogy négy éve, kétezer-kettőben bronzérmesek voltak a világbajnokságon. Akkor kétszer is találkoztak a későbbi világbajnok Brazíliával, és bár Ronaldóék mindkét alkalommal egy góllal nyertek, az eredmény is tükrözi, amit akkor látni lehetett: Törökország teljesen egyenrangú partnere volt a világ akkori legjobbjainak, a brazilok igencsak megszenvedtek a sikerért.

– Ugyanakkor azóta sem a portugáliai Eb-n, sem a németországi világbajnokságon nem vettek részt, kétszer is elbukták a pótselejtezőt.
– Kétszer is elérték a pótselejtezőt, fogalmazhatunk így is. Legutóbb Svájc ellen buktak el, és az pedig erős csapat, a legutóbbi, németországi világbajnokságon sem győzte le őket senki.

– Ismer valakit közelebbről is a törökök közül?
– Alpay Özalan szerepelt az Aston Villában, de egy török–angol meccsen összeütközésbe keveredett David Beckhammel, és elköszöntek tőle Birminghamben. Ellene nem játszottam, de ismerem a Newcastle United középpályását, Emre Belözoglut. Ám úgy tudom, egyikük sincs ott a keretben. De ez nem hiszem, hogy sokat számít, nagyon jó csapat ellen lépünk pályára.

– És mire számíthatnak a magyar szurkolók?
– Az biztos, hogy a maximumot próbáljuk magunkból kihozni, de így lesznek ezzel a törökök is. Sajnos az, hogy mi nagyon szeretnénk győzni, még nem elegendő a sikerhez – ott lesz velünk szemben tizenegy remek futballista, és nekik ugyanez lesz a céljuk. Győzelemre törekszünk, de hogy mit hoz majd a mérkőzés, azt senki sem tudhatja.

– Mit kell másként csinálni ahhoz, hogy a norvégok elleni rémálom ne ismétlődjön meg?
– Fegyelmezetten, maximálisan koncentrálva kell futballoznunk, és az egyéni hibákat el kell kerülnünk – ha egy jó csapat kipasszol minket, és gólt lő, azt el kell ismerni, de mi ne segítsük a törököket! Bátorság, ez lehet a kulcsszavunk, és olyan szervezetten kell játszanunk, mint ahogy Boszniában tettük. A norvégok, emlékszem, a meccs előtt hetekig szajkózták: nekik jó a döntetlen, szerényen, csendesen idejöttek, és aztán mi lett a vége? Mindenki tudja. Nekünk is alázatosan kell készülnünk, de ezzel soha nem volt semmi baj. Ez jó szellemű társaság, jó ide hazajönni, hiszen itt mindig ragyogó a légkör: a profiknál néha még köszönni sem szoktak egymásnak…

– Mit vár saját magától?
– Mindig szeretnék jól játszani, amennyire csak tudom, szeretném a csapatot segíteni, góllal, gólpasszal, de ha kell, védekezéssel. Legutóbb, a West Bromban a Leeds United ellen emberhátrányban játszottunk több mint egy félidőt, és inkább a bekkelésre kellett figyelnem – egyszerűen abban a helyzetben ez kellett a sikerhez. Mint a csapat egyik tagja, természetesen mindent megteszek azért, hogy örömöt szerezzünk a szurkolóknak.

– A sorozat vége még arrébb van, de érdekelne: hányadik hellyel lenne elégedett?
– Nyilvánvaló, hogy a továbbjutást jelentő első két helyre szeretnénk odaérni, de ehhez ugye a norvég–török–görög trióból két csapatot meg kellene előzni. Ahhoz pedig, hogy az Európa-bajnoki szereplés tekintetében mellékes harmadik helyre odaérjünk, egyet a felsoroltak közül, és akkor még a szerintem nem gyenge bosnyákokról nem is beszéltem. Szóval, a harmadik hely szerintem óriási eredmény lenne, nagy előrelépés a magyar futball jelenlegi helyzetében, a továbbjutás pedig… Azt hiszem, fantasztikus bravúr lenne. ---- A ---- C