Tatabányai törökök

Túlzás lenne azt állítani, hogy kirobbanó jókedvében találtuk szerda délután Bozsik Pétert. A válogatott szövetségi kapitánya vakargatta a fejét, majd tollat és papírt ragadott, karikákat, háromszögeket rajzolt – a kívülállónak firkálgatásnak tűnt mindez, holott a kapitány a különböző taktikai sémákat vázolta fel.

Mondhatni, hirtelen felindulásból. Amikor odamerészkedtünk a zordul rajzolgató kapitányhoz, akkor elárulta, hogy több rossz hírt is kapott az elmúlt órákban. Így arra panaszkodott, hogy a hétfő esti, Sopron–Zalaegerszeg bajnoki alaposan keresztülhúzta a terveit, ugyanis a mérkőzésen két kerettag, Molnár Balázs és Sebők Vilmos is megsérült.

Mint később kiderült, Molnár egy becsúszó szerelésnél eltolta a labdát az egyik soproni elől, aki aztán nagy erővel a talpát találta el a labda helyett, az egerszegi középpályás pedig talpcsonttörést szenvedett. Kedden el is köszönt a társaktól, hiszen minimum egy hónapig nem futballozhat. Sebők Vilmos ott volt az edzőtáborban, de csak nézhette a válogatott Tatabánya elleni edzőmeccsét.

"Egy ártalmatlan szituációnál Feczesin Róbert ráesett a térdemre – mondta Sebők Vilmos az edzőtábor halljában. – Megsérültek a szalagok, vérömleny van a jobb térdemben, s nem is tudom rendesen behajlítani. Az orvosok azt mondták, néhány napig pihennem kell, s egy hét múlva talán már rendben lesz a lábam, de az biztos, hogy a törökök ellen nem játszhatok.”

Hát a két sérülés miatt volt gondterhelt Bozsik Péter, aki aztán elmondta azt, amit ilyenkor minden kapitány elmondana: a sérülések sohasem jönnek jókor. Az általa megálmodott szisztémában Molnár Balázsnak kulcssszerepe van, illetve lett volna, hiszen a rutinos futballista mozgatásával csere nélkül is tud szerkezetet váltani. A kapitány hozzátette, a már említett taktikai sémákon azért töri a fejét, mert könnyen lehet, hogy a középpályás kiesésével csapata alaptaktikáját kell módosítania, ehhez pedig igazán jól jött a szerda délutáni, Tatabánya elleni edzőmeccs.

A válogatott átállt a klasszikus 4–4–2-es hadrendre, de nem lehet kizárni, hogy szombatra megváltozik a taktika, és a csapat majd egy újabb felállásban veszi fel a küzdelmet a törökök ellen.

"A hadrendünkön egyelőre gondolkodom, erre még aludnom kell néhányat, és persze értékeljük majd a Tatabánya elleni meccsen látottakat” – merengett Bozsik Péter.

A kapitány a két sérülés miatt behívta Tatára Komlósi Ádámot, a DVSC védőjét és Bárányos Zsoltot, a REAC középpályását.

A Ferencváros csatára, Tököli Attila is ott volt szerda délután, igaz, ő rövid baráti látogatást tett a táborban.

"Éger Lacit látogattam meg – mondta a Ferencváros támadója. – Annak idején a Dunaferrben játszottunk együtt, de persze most rengeteg cimborával összefutottam még. Leandróval vagy éppen Huszti Szabolccsal is felelevenítettük a régi szép időket...”

Néhány futballista lábáról az edzőmérkőzés előtt mintát vettek – no nem az új aranyláb megformázásához. A PLF Protect nevű sípcsontvédőt ugyanis három magyar fiatalember tervezi és forgalmazza. Az ultrakönnyű sípcsontvédő formáját mintavétel után úgy alakítják ki, hogy az tökéletesen illeszkedjen a megrendelő lábszárához. Az élvonalban egyre többen használják, a válogatottnál Éger László játszik ilyenben, és a tervezők gipszbe öntötték Gera Zoltán, Tóth Balázs és Leandro lábát is.

A játékosok sípcsontja tehát biztonságban van, de hogy mire lehet képes a válogatott szombaton, azt a szerdai edzőmérkőzés után is nehéz lenne megjósolni. A Sisa Tibor edzette Tatabánya, Bozsik Péter kérésére, 4–4–2-es hadrendben lépett pályára, éppen úgy, ahogy a törökök általában játszani szoktak. A minél tökéletesebben szimulált felkészülést segítette Vad II István játékvezető is. Az egyik tatabányai támadásnál ugyanis Éger László akaszkodott össze Dorge Rostand Kouemahával, és amikor a válogatott védő kérdően nézett a sípjába fújó bíróra, az mosolyogva csak annyit mondott: ,,Ezt lefújják szombaton is.”

Ami az edzőmérkőzés veszteség rovatába írandó: Leandro igen szerencsétlen módon ütközött Kerényi Norberttel. A debreceni védő bokája pillanatok alatt megduzzadt, s azonnal látszott, hogy Leandróra sem számíthat a törökök ellen a kapitány. Nem sokkal az eset után Polonkai Attila szépen kilőtte a jobb alsó sarkot, majd Kabát Péter kitűnő beadását a feltűnően aktív és gólveszélyes Szabics Imre bólintotta a kapuba. Így a válogatott 2–0-s győzelemmel hangolt az Eb-selejtezőre.

Bozsik Péter ráncai a meccs után már kisimultabbak voltak, mint a kezdetekor. A kapitány bőbeszédűbb is lett, és a meccset a pálya szélén elemezte.

„Érdemes volt játszani a Tatabánya ellen – mondta. – Sajnálom viszont, hogy Leandro megsérült, hát, nem vagyunk valami szerencsések...”

Érdekes, hogy a mérkőzést úgymond a cserejátékosok alkotta második együttes nyerte meg. A kérdés tehát az: mi volt a csapattal az első félidőben?

„Az ilyen jellegű meccseken az a bizonyos második sor általában motiváltabb, ráadásul kevésbé feszültek a játékosai, mint a kezdőcsapatéi. Az azonban igaz, hogy az első félidőben türelmetlenül, kapkodva futballoztunk, és emiatt a szünetben, bevallom, volt néhány keresetlen szavam a játékosokhoz. De megérte odapirítani, mert katonásabban futballozott a társaság, márpedig a fegyelemre a törökök ellen is nagy szükségünk lesz.”

Magyar válogatott keret - Tatabánya 2–0 (0–0)
Tata, V: Vad II
Magyar válogatott keret. 1. félidő: Király – Fehér Cs., Éger, Juhász, Vanczák – Tóth B., Dárdai, Huszti, Halmosi – Gera, Torghelle. 2. félidő: Fülöp M. – Kiss Z., Komlósi, Juhász, Leandro (Vanczák) – Polonkai, Horváth A., Czvitkovics, Kabát – Szabics, Sowunmi
Tatabánya: Postrk – Kerényi, Vámosi, Filó T., Megyesi (Rajnay) – Ngalle (Simon V.), Gulyás, Mile (Jezdimirovics), Hajdú – Kouemaha (Dombai), Ndjodo (Takács M.)
G: Polonkai, Szabics