„Kritizálhatnak, de nem a frizurám a fontos…”

Nagy reményekkel szerződtették a DVSC-TEVA vezetői a nyáron a Kaposvári Rákóczitól Zsolnai Róbertet, mondván, ő az a csatár, aki minden meccsen rúg majd egy gólt. Nos, hosszú ideig várni kellett arra, hogy a 24 esztendős támadó megmutassa, mit tud, hiszen a 13. fordulóig jószerivel alig került a kapu közelébe. A múlt héten, Rákospalotán megtört a jég, Zsolnai Róbert két góljával nyert a Debrecen, és most, szombaton, a Zalaegerszeget is Zsolnai Róbert találatai „mattolták”.

– Mit szólt ahhoz, hogy másfél hete még kritizáltuk, mondván, nem találja helyét a Lokiban?
– Elismerem, nehezen lendültem játékba – mondta a ZTE elleni, 3–1-re megnyert mérkőzés után Zsolnai Róbert. – Bár a Bajnokok Ligája-selejtezőben egyszer betaláltam, de utána hosszú szünet következett. Nem mentség, de sérülés miatt több bajnokit kihagytam, aztán pedig, amikor játszottam, hiába igyekeztem, nem ment a góllövés. Görcsös voltam, és a kritikák is hatással voltak rám. A REAC elleni bajnokin dolgozott bennem a bizonyítási vágy, és a Pesten szerzett két gól lendületet is adott. Amúgy megértettem a türelmetlenkedőket, hiszen egy csatárnak a góllövés a feladata. A lényeg: ma már érzem, hogy túl vagyok a nehezén.

– Mint ahogy a Debrecen is, hiszen a csapat szombaton kimondottan jó mérkőzésen nyert. Mit gondol, mitől javult a forma?
– Mindegyik csapat életében vannak hullámvölgyek. A REAC ellen már érezhető volt a javulás, és szombaton már-már úgy játszottunk, mint ahogy azt Miroslav Beránek elvárja tőlünk. Fontos volt számunkra a győzelem, értékesnek tartom a sikert, azért is, mert a nagyszerűen felkészített Zalaegerszeg ellen nyertünk. Igazuk van azoknak, akik úgy látták, hajtós, jó iramú meccs volt. Magam is ezt éreztem belül a pályán, s a mérkőzés után társaim is hasonlóan vélekedtek. Nem volt könnyű, mert kettő egy után a Zete mindent megtett az egyenlítésért, nagy erővel támadott, volt időszak, amikor fölénk is kerekedett. Ezt talán a labdatartás aránya is bizonyítja, de nem roppantunk össze, ám igazából csak Sidibe gólja után nyugodtunk meg.

– Feltűnt, hogy ezúttal nemcsak góllövésben, a mentésben is jeleskedett. Két alkalommal is a gólvonal előtt segítette ki társait. Talán egy új, profibb felfogásnak köszönhető a változás?
– A csapatban mindenkinek van védekező feladata, így nekem is. Ha Ibrahim Sidibe van elöl, akkor az edzőm megköveteli tőlem, hogy zárjak vissza. Nem változott a felfogásom, hiszen korábban is tudtam: a csatárnak is kell védekeznie.

– Volt idő, mikor kaposvári játékosként a futball helyett inkább a frizurájával volt elfoglalva. Mostanság mintha fontosabb lenne a játék, mint az, hogy miként áll a haja. Egyetért ezzel?
– Kritizálhatnak, de nem a frizurám a fontos… Profi körülményeket nyújtanak a számomra, és megpróbálok profi módon teljesíteni. Persze nem mindig játszik jól az ember, de alázattal vagyok a futball iránt. És ha rosszabbul is megy a játék, azért a sikerért mindent megteszek.

– Azt mondta, hogy nagyszerűen felkészített ZTE-vel mérkőztek. A kezdés előtt körülnézve észrevette, hogy Sebők József nincs a pályán?
– Nagyon meglepődtem, hiszen tudtam, Sebők Józsi jó formában van, s olyan játékos, akitől akkor is tartani kell, ha nem megy neki. Nem értettem, miért nincs a kezdőben. Persze, ma már tudom, az edzője, Simon Antal fegyelmezte. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, ez a ZTE-öltöző belügye.

– Azt azonban elmondhatja, hogy Debrecenben létezik-e hasonlóan szigorú házirend?
– Mint mindegyik csapatnál, nálunk is vannak írott és íratlan szabályok, amelyeket igyekszünk betartani. Profi labdarúgónak tartom magam, megtiszteltetésnek érzem, hogy a bajnokcsapatban futballozhatok, ezért mindent megteszek, hogy tiszta lelkiismerettel játszhassak. Négy gólnál tartok, ha gólkirály nem is leszek, de a Sidibét talán utolérhetem, ő ugyanis eddig hatszor volt eredményes. Talán ebből is érezhető: én a futballal foglalkozom, semmi mással...