Federer még nem örökzöld

Rafael Nadal az idén négyszer verte meg Roger Federert: a dubai torna döntőjében kemény pályán, a monte-carlói, a római mesterversenyen, a Roland Garros fináléjában pedig salakon győzött a spanyol. Rajta kívül egyedül Andy Murray gyűrte le a világelsőt, de azt a találkozót Federer nem vette komolyan. A svájci így is minden idők legjobbjai közé emelkedett 2006-os eredményeivel: nyert három Grand Slam-viadalt, az évadzáró Mesterek Kupáját, négy mesterversenyt és négy „mezei” tornát.

De nem sokon mú-lott, hogy nem lett még jobb. Játszszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy egyetlen ember, Nadal mind a négy említett tornán kiesik az elődöntőben! Rainer Schüttler, Gaston Gaudio, Ivan Ljubicic, Gael Monfils – velük találkozott volna Federer a négy fináléban, közülük egyedül Ljubicicnak lett volna halovány esélye egyáltalán megszorítani őt.

Ha tehát nincs a salakkirály, a világelső szinte felülmúlhatatlan évadot zárt volna: 96 győzelemmel és egy vereséggel minden idők legjobb idénye fűződne a nevéhez. Ezt a rekordot – arányt számolnak – jelenleg John McEnroe tartja 82:3-mal, bár a svájci így is harmadik az örökranglistán. Emellett 65 mérkőzéses, parádés veretlenségi sorozatot ért volna el (Guillermo Vilas is csak 46-ig jutott), kemény pályán pedig 76 meccset vívott volna egyhuzamban vereség nélkül – persze itt egyébként is ő a csúcstartó 56-tal. Ráadásul a világon harmadikként a Grand Slam is összejött volna neki. A „Nadal-mentes” világban Federernek
9 428 335 dollárja és 9060 ranglistapontja lett volna ebben az évben. Valójában „csak” 8 343 885 dollár és 8370 pont az eredménye, de ezt sem közelítette meg soha senki.

A még mindig csak 25 esztendős Federernek tehát nincs szüksége képzeletbeli rekordokra: ha nem törik meg a lendülete, rövid időn belül minden idők legnagyobb játékosa lesz. A kereseti örökrangsort Pete Sampras vezeti 43 millió dollárral. Federer 28-nál tart, azaz jelenlegi tempójában két év sem kell neki, hogy megelőzze. A Grand Slam-győzelmek tekintetében is Sampras vezet 14-gyel, de a svájcinak már kilenc van, ami Federer-léptékkel mérve másfél évnyi távolság.
Közkeletű vélekedés, hogy könnyű dolga van: a mostani me-zőny nem olyan erős, mint a tíz vagy húsz évvel ezelőtti (hol vannak most a Samprasek, Courierek, Edbergek, Beckerek, Lendlek, Wilanderek vagy Borgok?), így természetes, hogy sorra hódítja meg a csúcsokat. Ez részben igaz, hiszen a ranglistapontok alapján például közte és a második Nadal között nagyobb a különbség, mint a spanyol és a 67. szerb Janko Tipszarevics között. Baranyi Szabolcs, a magyar Davis-kupa-csapat szövetségi kapitánya azonban úgy látja, a helyzet nem ilyen egyszerű.

„A jelenlegi mezőny is kiváló játékosokból áll, ám egyszer csak jött valaki, aki innen is magasan kiemelkedik – vélekedik a szakember. – Federer egyrészt szerencsés, hiszen tökéletes közegben nőtt fel, nem csináltak belőle túl korán profit. Ezt a játékot neki találták ki: abban a legjobb, ami a tenisz lényege, hogy a háló két oldalán álló ember közül ki nem veszíti el a fejét, ki tudja meggyőzni a másikat a játékával, hogy ő a jobb. Jó technikát is tanult Svájcban, fiatalkorában remek teniszezőktől leshetett el mindent. Minden bizonnyal rengeteget elemzi a saját játékát, rendkívül tudatosan dolgozik, bár az a mondás is igaz, hogy bajnoknak születni kell.”
Baranyi Szabolcs azonban úgy véli, nem lesz mindig ekkora a világelső fölénye: „Most ő a legjobb, de bármikor érkezhet valaki, aki megfoghatja. Nadalban is benne van ennek a lehetősége, és ő még csak húszéves, fejlődni fog. A többiek sem rossz játékosok, bár Federer valóban kiemelkedik közülük.”
A svájci első számú kihívója, Nadal sem fukarkodott a dicsérő szavakkal.

„Ő a legjobb. Csodálatos teniszező, nincsenek hiányosságai, mindent tud a játékról” – mondta Federerről a nagy ellenfél.
A kérdés csak az, tart-e addig a svájci egyeduralma, hogy megdöntse a legtöbb fennálló rekordot, és vitán felül minden idők legjobbja legyen. Ha most kellene tippelni, nehezen tudnánk rávenni magunkat, hogy nemmel válaszoljunk.