Akik látták, állítják, Leandro de Almeida a DVSC-TEVA játékosaként Sopronban, a vendégek által 6–1-re megnyert meccsen futballozott először úgy, ahogyan az elvárható egy hatszoros magyar válogatott labdarúgótól.
Mirkó István
Maximális összpontosítás egy profi futballistától: Leandro is tudja, Debrecenben csak akkor fogadja el igazán a közönség, ha minden meccsen erôn felül produkál
Mirkó István
Maximális összpontosítás egy profi futballistától: Leandro is tudja, Debrecenben csak akkor fogadja el igazán a közönség, ha minden meccsen erôn felül produkál
Leandro Sopronban az eltiltás miatt hiányzó Sándor Tamás posztján szerepelt – kiválóan. Motorja volt az együttesnek, remek labdákkal hozta helyzetbe társait; ha kellett, visszafogta, ha pedig a helyzet úgy kívánta, fölgyorsította a debreceniek játékát. Még az is előfordult a mérkőzés végén, hogy amikor hozzá került a labda, ollézott a javarészt soproni közönség.
– Minek tulajdonítja a hat egyes győzelmet, s mitől javult fel ennyire a játéka? – Szerintem már az utóbbi hetekben sem ment rosszul a futball, de valóban, Sopronban minden eddiginél jobban játszottam – mondta Leandro. – Persze a labdarúgás csapatsport, így aztán ahhoz, hogy átlagon felül teljesítsek, a társak is kellenek.
– Láthatóan remekül megértette magát Kiss Zoltánnal, Halmosi Péterrel, Szatmári Csabával, elöl pedig Ibrahim Sidibével. Jobban fekszik önnek az irányító szerepköre? – Korábban sem volt gond a csapattársakkal, hiszen a nyári Debrecenbe kerülésem után rögtön befogadtak. Ráadásul Halmosi Péterrel korábban együtt futballoztam Szombathelyen, így aztán már egymás gondolatait is ismerjük. A felsorolt játékosok valóban mind-mind sokat tettek a szép győzelemért, és mondhatom, büszkék vagyunk a hat egyes diadalra. Rég rúgtunk ennyi gólt, és több mint két évet vártam magam is a gólörömre. Érdekes, valahogy megéreztem, hogy Sopronban betalálok, hiszen pénteken a csapatbuszon kapusunkkal, Csernyánszki Norberttel éppen arról beszélgettünk, hogy legutóbb Siófokon rúgtam gólt. Annak mondjuk nem örült, hogy éppen neki.
– Arra a gólra pedig sokan emlékeznek, hiszen kettő kettes állásnál védhetetlenül vágta a labdát Csernyánszki Norbert kapujába. Sokak szerint éppen annak a gólnak köszönhette a Ferencváros a bajnokság megnyerését. – Az óriási gól volt! És két fordulóval az idény befejezése előtt valóban nagyon kellett az a győzelem.
– A Ferencvárossal tehát aranyat nyert, mégis távozott az Üllői útról, éppen egy másik bajnokcsapathoz. Jól érzi magát Debrecenben? – Jó volt nekem az Üllői úton is, de nem akartam az NB II-ben futballozni – remélem, ezt megértik a Fradi-szurkolók. A DVSC befogadott, és én szeretek Sándor Tamásék között játszani. Rendkívül erősnek tartom a keretet, ezért azt gondolom, a Fradi után a Lokival is bajnoki címet szerzek.
– Ha úgy futballozik, mint szombaton, van rá esély. Mi lesz akkor, ha Sándor Tamás visszakerül a kezdőcsapatba? – Vele még erősebbek leszünk, őt egyébként a legjobb magyar futballistának tartom. Nincs közöttünk rivalizálás, bár most valóban a helyén szerepeltem. De biztos vagyok benne, hogy a következő meccsen már ő lesz az irányító.
– Korábban több poszton is megfordult: a Haladásban játszott balszélsőt, irányító középpályást, a Fradiban kiválót nyújtott a balhátvéd helyén, és volt bal oldali középpályás is. Melyik az igazi posztja? – Fiatal koromban, Brazíliában irányító középpályásként futballoztam. Kedvelem a pálya közepét, de egyáltalán nem okoz gondot, ha más feladatot bíznak rám, mint az irányítás. Profi labdarúgónak tartom magam, ezért ott játszom, ahová az edzőm állít.
– Sopronban számos külföldi megfigyelő ült a lelátón, s nekik is tetszett a játéka. Elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan külföldön folytatja? – Semmi sem lehetetlen, ám a nyáron három évre szerződtem Debrecenbe. Ez azért sok mindent meghatároz. Viszont huszonnégy esztendős vagyok, már érett, tapasztalt labdarúgónak számítok.
– Talán éppen a kora miatt kerülhet ki a válogatott irányítóinak látóköréből. Mi a véleménye a nagyfokú fiatalításról? – Mindig szívesen mentem, és ezután is szívesen megyek a válogatottba, ha hívnak. Nincs ellenemre a fiatalítás, hiszen egy sor tehetséges játékos futballozik az MTK-ban, akiknek valóban ott a helyük a legjobbak között. Ám azért érdemes néhány rutinosabb embert is beválogatni. Brazíliában így csinálják, és miért ne lehetne Magyarországon a brazil példát követni?