Gera Zoltán a frontvonalban

Iparvárosi, második ligás klubokhoz illő, 94 perces brusztolás és birminghami vereség: így summázható a Championship „melós” rangadója, a West Bromwich Albion északi vendégjátéka, amely a „kisebbik” sheffieldi egylet, a Wednesday 3–1-es győzelmével zárult. A lassan egy hónapja vádlisérüléssel nyűglődő Gera Zoltánt a 71. percben, 2–0-s hazai vezetésnél, tehát vészhelyzetben vetette be Tony Mowbray, a WBA menedzsere – az előzetesen megbeszélteknek megfelelően. A magyar középpályás neve mellé a hátralévő időben egy gólpasszt, valamint egy sárga lapot jegyeztek fel a mérkőzés statisztikájában.

„A mester a találkozó előtt megkérdezte, milyen állapotban vagyok, amire sajnos azt kellett felelnem: még nem százas a lábam – elevenítette fel a kedd délutáni eszmecserét Gera Zoltán. – Kérte, hogy a padra üljek le, amivel egyben vállaltam, hogy ha az eredmény számunkra kedvezőtlenül alakul, beszállok. Elszúrtuk a meccset, illetve az elejét, a Sheffield negyedóra alatt két gólt szerzett. Szavunk nem lehet, megérdemeltük a vereséget, mert hiába támadtunk, nem volt bennünk elég átütőerő. A gólpasszom? Nem nagy ügy, egy lecsorgó labdát rúgtam a kapu elé, Jason Koumas pedig pontosan érkezett a hosszú oldalon. Nem sikerült talpra állnunk, sőt, bár szerintem jogtalan tizenegyesből, de a hazaiak szereztek újabb gólt. ”

A keretet alkotók kvalitásai alapján feltétlenül az élmezőnybe kívánkozó WBA pocsék formát mutat az utóbbi időben, legutóbbi hét bajnokijának mutatói riasztóak, főként annak ismeretében, hogy a Premier League-ből való kiesést követően az elöljárók együtt tartották az első osztályban „könynyűnek” bizonyuló együttest – az azonnali visszakerülés érdekében. A statisztikusok éhségét kielégítendő íme a mérleg: egy győzelem, egy döntetlen és öt vereség, nyolc rúgott és 12 kapott gól.

„Mi a gond? Idegenben kiszámíthatatlanul teljesítünk, ráadásul a Norwich a hazai veretlenségünktől is megfosztott bennünket. Idomulnunk kell ennek a ligának a követelményeihez. Ez nem a Premiership, itt az erőfutball dominál, aminek egyenes következménye, hogy az egyébként jobb csapat kikap a szerényebb képességűtől, mert az harcosabb, agresszívebb. Tulajdonképpen ez történt Sheffieldben is, ám szó sincs tragédiáról. Nem vagyunk túl jó passzban, de nem úszott el a hajó, az első helyezett Prestonnal szemben kilenc pont a hátrányunk, ami ledolgozható, ugyanis ebben az osztályban állandóak a körbeverések. Szombaton a Derby ellen karcsúsíthatjuk a különbséget, méghozzá valószínűleg velem a kezdőcsapatban, reményeim szerint addigra tökéletes lesz a lábam.”

A WBA 11-esének éppen a Derby elleni idegenbeli fellépésen sérült meg a jobb vádlija, ami miatt csapata soron következő két bajnokiját (Norwich, Burnley) kihagyta, hogy aztán a Stoke City, majd a Wednesday ellen, ha csak percekre is, beszállhasson. Hogy a madárcsontú középpályásnak mennyire ízlik a fentebb általa is említett „robotos” üzemmód?

„Nem titok, szeretnék az élvonalban futballozni a West Bromwich színeiben, mivel a feljutás a célunk. A velem kapcsolatba hozott, magasabban jegyzett klubokat illetően egyébként sem számolhatok be újdonságról, sehol semmi konkrétum, felesleges spekulálni. Fizikailag nincsenek gondjaim, nem érzem, hogy az ellenfelek elnyomnának, bár azt el kell ismernem: mostanában sűrűbben látogatom a konditermünket… Mindamellett rám soha nem volt jellemző a birkózós stílus, ami nem jelenti azt, hogy bármiből, ami a többieknek kötelező, kivonnám magam. Megvan bennem a szándék, legfeljebb a menedzser szól, hogy ezt vagy azt ne tegyem.

Legutóbb például megemlítettem neki, hogy a védekezésben bőven lenne tanulnivalóm, s arra kértem, tegyen abba a csoportba, amelyik az elhárítást gyakorolja.

Azt felelte, ne aggódjak, én csak végezzem a dolgom – elöl. Ha a fronton rendben mennek a dolgok, hátul sem lesz gond.”