Alaposan megszenvedett a Vasas a Kaposvár ellen, hiszen bár a hazai csapat sokkal több helyzetet dolgozott ki, csupán egy góllal verte meg nem túl acélos ellenfelét. A kaposvári vereség pedig azt jelenti, hogy a riválisok pontszerzése miatt a zöld-fehér együttes kieső helyre zuhant.
Mirkó István
Németh Norbert (balra) és a kaposvári Dragan Suljics összecsapása a mérkôzéssel ellentétben vendégsikerrel végzôdött
Mirkó István
Németh Norbert (balra) és a kaposvári Dragan Suljics összecsapása a mérkôzéssel ellentétben vendégsikerrel végzôdött
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Függetlenül az eredménytől Németh Norbert számára ünnep volt ez a nap, hiszen a Vasas szurkolói őt választották meg az idény legjobb angyalföldi játékosának, és a kezdés előtt vehette át az ezért járó ajándékot. Az nem derült ki, hogy hányan voksoltak, az viszont igen, hogy a Kaposvár elleni mérkőzésre lehangolóan kevesen voltak kíváncsiak, és igencsak szűk körben érte Németh Norbertet a nagy megtiszteltetés.
Sajnos azonban nemcsak a lelátó festett lehangolóan, az sem deríthetett jókedvre senkit, ami a pályán zajlott. A házigazda egy csatárral játszott, a többnyire a középpályán szereplő Lázok János feladata volt a kaposvári védelem mozgatása, és igazán nem rajta múlott, hogy csapata kilátástalanul futballozott. A középpályások minden ötletet nélkülözve próbáltak eljutni a vendégek kapujának közelébe, ám sajátos módon csak akkor tudott a Vasas kicsit veszélyesebb lenni, amikor Lázok János kicsit hátrébb húzódott, és ő indított valakit, és így hiába birtokolta a Vasas többet a labdát, Milinte Árpád a kapuban jószerivel végigunatkozta az első félidőt. A Kaposvár jól megszervezte a védekezését, és a két gyors csatárában bízva próbált ellentámadásokat vezetni, ám ezek rendre kisiklottak egy-egy pontatlan átadáson. Így is Oláh Lóránt hagyta ki a legnagyobb lehetőséget, talán sosem érti meg ő sem, hogy miként tudott néhány lépésről, zavartalanul a kapu mellé fejelni. A félidő utolsó perceiben inkább a vendégek próbálkoztak többet, de ez csak a mezőnyfölény megszerzését jelentette, Németh Gábornak sem akadt több dolga az angyalföldi kapuban, mint kaposvári kollegájának.
A szünet sem tett jót a találkozónak, azt követően is csapkodó, fantáziátlan és rengeteg hibával tarkított játék zajlott a pályán. A Kaposvár elképzelése a támadásvezetésről kimerült abban, hogy a védők hatalmasat belerúgtak a labdába a két ék irányába, ők meg sprinteltek, de a hazai védelemnek nem került különösebb erőfeszítésébe ezeknek az „akcióknak” a hárítása. A Vasas irányította a mérkőzést, azaz többnyire a vendégek térfelére korlátozódott a játék, de az angyalföldiek támadásai sem rejtettek magukban több veszélyt. Zahorecz Krisztián hatalmas hibájára is szüksége volt a házigazdának a vezetés megszerzéséhez, viszont ezzel a találattal el is dőlt a három pont sorsa. Az érezhető volt, hogy a Rákóczi képtelen újítani, hiába cserélt Prukner László hármat már a félidő derekán. Jellemző, hogy a vendégek a 90. percben találták el először a hazai kaput.
A Vasas a gól után már felszabadultabban futballozott, és építve a vendégvédők gyakori hibáira, több helyzetet is kidolgozott, azonban elsősorban saját maguknak köszönhetik az angyalföldi játékosok, hogy ezeket sorra ki is hagyták. Időnként elképesztő technikai hibákat követtek el kritikus pillanatokban, és így megfosztották magukat a nagyobb különbségű győzelemtől. Ennek ellenére a házigazdák sikere megérdemeltnek mondható, mert többnyire sikerült az akaratukat rákényszeríteni a nagyon gyengén s teljesen veszélytelenül futballozó Kaposvárra a rendkívül alacsony színvonalú, könnyen felejthető mérkőzésen. ---- M ---- &