Két hétig reménykedhet a Vadkakasok együttese

Egy labirintusból talán könynyebb kijutni, mint eligazodni a Vadkakasok NB I A-csoportos férficsapatát üzemeltető Debreceni Városi Egyetemi Kosárlabda Zrt. dolgaiban. Ráadásul amíg az útvesztőből kijuthatunk a fényre, kérdéses, hogy a cég működésében észlelhető anomáliákra, a rosszul vagy felelőtlenül gazdálkodó személyek kilétére fény derül-e. Egy biztos: a csődközeli helyzet nem az utolsó fél évben állt elő, már régóta üresen kong a kassza. A játékosok ebben az évadban például mindössze egyhavi bérüket kapták meg – azt is részletekben… Nem csoda, ha felélték tartalékaikat, és néhányan már kölcsönökből tengetik mindennapjaikat, így annak is örülnek, ha egy-egy szponzor jóvoltából nem kell az ebédért vagy a vacsoráért fizetniük. Az egyik idegenlégiós például elsírta magát, amikor múlt pénteken – a kaposvári megmérettetés előtt – kitették az albérletéből.

Jellemző az állapotokra, hogy kétségbeesésében nem a klubot irányítók valamelyikéhez, hanem az edzőjéhez, Rajko Toromanhoz fordult segítségért. A szerb szakember egyébként ott volt a hétfői rendkívüli közgyűlésen, amelyen a Vadkakasok léte-nemléte volt az egyetlen napirendi pont. A mester azonban nem lett okosabb a témában, merthogy a megjelentek elodázták a döntést.

„Mit mondjak a fiúknak?” – tárta szét kérdőn a karjait.

És mit mondhatunk mi a debreceni kosárlabdasportért aggódóknak? Körülbelül két hét múlva okosabbak leszünk. Hogy miért éppen akkor, arra az igazgatósági elnöki posztjáról lemondó, de még funkciójában lévő Takács László számolt be.

„Múlt hét pénteken a zrt. igazgatósága összeállította azt a konszolidációs tervezetet, melynek alapján szerintünk megmenthető a társaság – kezdte Takács László. – Ezt az anyagot tártuk a rendkívüli közgyűlés elé. Az anyagban szereplő elképzelések nagy terheket raknak a tulajdonosokra, ezért azt gondoltuk, időt kell adnunk a döntéshozóknak. A tizennyolcadikával kezdődő hét valamelyik napjáig nem zárjuk le tehát a rendkívüli közgyűlést. Delegációt alakítottunk, amelynek az a feladata, hogy részleteiben is megismertesse a tervet az érdekeltekkel, legfőképp a csaknem harminc százalékot tulajdonló önkormányzat képviselőivel. Ha a város egyértelműen kinyilvánítaná, hogy továbbra is kiáll a kosárlabda mellett, az pozitívan hatna az időközben elbizonytalanodó támogatóinkra is. Ha viszont a város kihátrál, annak nem pusztán beláthatatlan pénzügyi következményei lennének – ne feledjük, idény közben vagyunk, élő szerződésekkel –, hanem nagy valószínűséggel az utánpótlás-nevelés is megsínylené.”

Takács László – felhatalmazás híján – nem árulta el, mekkora az adósságállomány, így csak találgathatunk, hogy valóban mi érné meg jobban a tulajdonosoknak. Az önkormányzat hezitálása érthető, hiszen néhány év alatt több száz millió forintját emésztette fel a klub. Mindenesetre a sportágért aggódó debreceniek – köztük Orendi Mihály, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola igazgatója, illetve Nagy Ágoston, a Debreceni Egyetem sportigazgatója – közös nyilatkozatban kérik a zrt. tulajdonosait, tegyenek meg mindent, hogy ne szűnjön meg az élvonalbeli csapat.

A játékosok kedden sajtótájékoztatón kérik a nyilvánosság segítségét.