Marat Szafin nagy találkozása

Nincs argentin, aki vitatná Diego Maradona csodatévő képességét, ám a hazájában félistenként tisztelt egykori labdarúgó varázsereje az Oroszország–Argentína Davis-kupa-fináléban (3–2) fordítva sült el. A pocakos zseni végigszurkolta ugyan a döntőt, de a mágikus kézfogásától épp az ellenfél kulcsembere, Marat Szafin táltosodott meg.

Az orosz óriás egész évben csak szenvedett, volt, amikor a legjobb százat is csak kívülről nézte a világranglistán, és a DK-finálét is úgy kezdte pénteken, hogy három szettben kikapott David Nalbandiantól. Szombaton aztán találkozhatott Maradonával.

„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy megszoríthattam azt a kezet, amellyel azt a csodálatos gólt szerezte a nyolcvanhatos világbajnokságon” – lelkesedett némi szarkazmussal Szafin az argentin emlékezetes, Anglia elleni negyeddöntőben szerzett találatára utalva. „Isten keze” (ahogy Maradona utalni szokott arra a gólra) most is megtette hatását: meghozta az orosz szerencséjét.

Szafin először Dmitrij Turszunovval az oldalán a párost nyerte meg, majd az ötödik, mindent eldöntő meccsen parádés tenisszel verte meg José Acasusót – pedig fejtörést okozott Samil Tarpiscsev kapitánynak, hogy őt vagy Turszunovot nevezze-e.

„Azért döntöttem végül Marat mellett, mert keresztülment már mindenen, óriási a tapasztalata. Van, amikor jobban játszik, van, amikor rosszabbul, de az ilyen meccseket ő nem veszíti el” – magyarázta Tarpiscsev, akinek be is vált a számítása.

„A döntő pillanatokban jobban koncentráltam, sokszor voltam már hasonló, kiélezett szituációkban. Mindketten remekül teniszezünk, Acasuso jól szervált, és veszélyesen ütött az alapvonalról, végül azonban a nagyobb tapasztalat a javamra döntötte el a meccset” – fogalmazott rendkívül sportszerűen az orosz. Nyikolaj Davigyenko mindenképpen hálás lehet Szafinnak, hiszen már ő megnyerhette volna a finálét Nalbandian ellen, ám zavarba ejtően rosszul teniszezett, így az argentin lesöpörte a pályáról.

„Minden jó, ha jó a vége. Szerencsére Marat megmentette a bőrömet – örült Davigyenko. – Idegesen léptem pályára, egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan teniszezem majd így egyáltalán. Sohasem éreztem még ilyet, életemben nem voltam ennyire bizonytalan” – elevenítette fel a meccset az orosz, aki élete legboldogabb heteként említette az elmúlt napokat.

Az argentinok háza táján persze nagy volt a szomorúság.

„Mindent megtettünk, amit csak tudtunk” – értékelt Alberto Mancini szövetségi kapitány. – Acasuso kipihent volt, Szafin stílusa is neki fekszik a legjobban, a csapatkijelöléssel volt gond. Igazából a pároson ment el a mérkőzés. Ha ott nyerünk, Nalbandian formáját ismerve legalább nyolcvan százalék esélyünk lett volna a sikerre.”