„Túl nagy az ellenségeskedés”

– Volt idő, amikor csak hírbe hozták a magyar labdarúgással, ám az utóbbi időben konkrétumokról is beszélhettünk, hiszen többször is tárgyalt Kisteleki Istvánnal, az MLSZ elnökével. Mire jutottak, és végül miért maradtak abba a megbeszélések?
– Korábban csakis a médiumokban vetődött fel a nevem, de soha senki sem keresett az MLSZ-től – mondta az 53 esztendős Bölöni László. – Most négy alkalommal valóban beszéltem is Kisteleki Istvánnal. Az MLSZ elnöke először közölte, számítana rám, ha Bozsik Péter feláll a válogatott kispadjáról, a második és harmadik alkalommal már technikai jellegű beszélgetéseket folytattunk, és ekkor értésére adtam, ahhoz, hogy a magyar futball végre mozdulhasson, a kispadra leültetett személynél többre van szükség. Néhány napja aztán közölte velem Kisteleki István, hogy nincsenek meg a feltételek a szerződtetésemhez.

– Melyek voltak a feltételek? Úgy tudom, az ősz közepe óta elemzi labdarúgásunk helyzetét. Milyen megállapításokra jutott?
– A magyar futball egészét vizsgáltam, és nem pusztán a válogatott helyzetét, mert bár fontos a nemzeti tizenegy, nem elsődleges, hogy ki a jobbhátvéd vagy az irányító középpályás. Beszéltem a szövetségben dolgozókkal, a ligában felelős beosztásban lévő emberekkel, szponzorokkal, klubelnökökkel, edzőkkel, újságírókkal. Tudni akartam, mi a gond. Első fontos megállapításom – bár ez nem újdonság –, hogy rendkívüli anyagi gondokkal küzd a magyar futball, tetézve az összefogás hiányával. Nincs összetartás azok között, akik a magyar futballért dolgoznak, vagy a sportágért tehetnének. Nem látok közös nevezőt. A véleményeket hallgatva arra jöttem rá, hogy a politikai hovatartozás meghatározza a fontos beosztásokban lévő embereket abban, hogy odaállnak-e az ügy mellé vagy sem, ráadásul hasonlókat tapasztaltam a klubvezetők és a szövetség viszonyában is. Túl nagy az ellenségeskedés, ez hatja át a magyar futballt, és a magánbefektető is azt mondja, ha az állam nem ad semmit, akkor ő minek adjon.

– Ön ilyen rossz helyzetben mit tudott volna tenni?
– Én a futball miatt jöttem volna Magyarországra, éppen ezért elsősorban az érdekek egyesítését tartom a legfontosabbnak. A szerződésem bizonyos kitételeket tartalmazott volna arra vonatkozóan, hogy egységet kell teremteni a futballban. Ha nem sikerül, nincs értelme elvállalni a feladatot, csak azért, hogy hasonló legyen a sorsom, mint a legutóbbi tíz szövetségi kapitánynak. Ezért szükségesnek tartottam volna, hogy azon politikai körök, amelyek beleszólhatnak a labdarúgás lényeges ügyeibe, lássák a szerződésemet, abban a reményben, hogy összefoghatunk. Megoldani egyelőre semmit sem lehet a magyar futballban, de ki lehet billenteni a tehetetlenségi állapotából.

– Ez az érdekek megsértése nélkül önnek sem sikerült volna.
– Valóban nem. A magyar futballban dolgozó emberek nagy része – tisztelet a kevés kivételnek – értékzavarban szenved. Régi mese, de ma is aktuális: még kétezerben, román kapitányként örömmel láttam, hogy a magyar válogatott kettő kettes döntetlent játszik az olaszok elleni világbajnoki selejtezőn. Olyan mérkőzésen, amely előtt az olaszok három nappal álltak össze. És mit tapasztaltam? Tiszteletkört futott a magyar csapat a lelkesen tomboló közönség előtt. Győzelem esetén megértem az ünneplést, ám így olcsó mulatság az egész. Értékzavarról van szó, arról, hogy az, amit az elmúlt húsz évben a magyar futballban tettek, egy-szerűen rossz. Nincs előrelépés sem a fiatalok, sem a válogatott, sem a klubfutball tekintetében. Óriási baklövésnek tartom, ha a kudarcokért a játékosokat teszik felelőssé, nem az ő bűnük a kialakult helyzet.

– Kemény szavak, sötét kép, kilátástalanság… Mit kell tenni?
– Dolgozni. Sok alázattal, hozzáértéssel, fegyelemmel. Olyan programok kellenek, amelyek mentesek a kiskapuktól, amelyek igényesek, elvégezhetők és ellenőrizhetők. Én így érkeztem volna: logikus, hibátlan tervekkel, sok és minőségi munkát végezve. A programokkal olyan emberek dolgoztak volna, akik képesek végrehajtani őket. Tapasztalataim alapján mondhatom, a francia és a magyar futball struktúrája ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy az egyik működik, a másik nem. Ha engem választ a szövetség, akkor – átmenetileg – külföldi szakembereket is hoztam volna magammal.

– Kisteleki István szerint technikai okok miatt maradt el a megegyezés. Mire gondolt az elnök?
– Az anyagiakra biztos nem, hiszen egy szót sem beszéltünk a fizetésről. Azt hiszem, az elnök mögött nincs akkora támogatás, hogy az általa kitűzött célokat végre tudja hajtani.

– Úgyszintén az MLSZ elnöke mondta: a magyar futball kapuja nem zárult be ön előtt. Vajon dolgozik-e itt valaha is?
– Az életben csupán egyvalami biztos, a halál. Egyébként pedig tényleg semmi sem lehetetlen… ---- Kevés magyar származású labdarúgó büszkélkedhet olyan csodás pályafutással, mint Bölöni László. Önmagában az a tény, hogy 108-szor szerepelt magyarként a Ceausescu-éra román válogatottjában, csodának tekinthető. Tagja volt az 1986-ban BEK-et nyerő Steaua Bucuresti-nek, és a csapattal egy évvel később az európai Szuperkupát is elhódította. Négyszeres román bajnok, háromszoros Román Kupa-győztes, kétszer az év játékosának választoták meg (1974, 1983). Romániában az első olyan futballista volt, akinek engedélyezték, hogy nyugaton is kipróbálja magát, ám ekkor Bölöni László már túljutott pályafutása csúcsán, ezért csak kiscsapatokban, a belga Racing Jet Bruxelles-ben, a francia Créteille-ben, az Orléans-ban és a Nancyban profiskodott.
Bölöni László edzőként is fényes karriert futott be, még akkor is, ha legutóbb az AS Monacótól szerződésének lejárta előtt távozott. Elsőként 14 évvel ezelőtt a Nancynál vállalt munkát, megelégedésre, hiszen a szerény anyagi körülmények között működő klub csapatát kétszer is az élvonalba vezette. Nancyból 2000-ben a román szövetség Bukarestbe csábította szövetségi kapitánynak, és bár sikeresen dolgozott, mégis sok támadás érte a magyarsága miatt, ezért aztán kapva kapott a portugál Sporting ajánlatán, és két évre a lisszaboni együtteshez szerződött.
A portugáloknál eddigi edzői pályafutása legfényesebb időszaka következett, hiszen bajnoki címet szerzett a Sportinggal, és elnyerte a Portugál Kupát is.
Ténykedését mindenütt az aprólékos szakmai munka, a fiatalok csapatba építése jellemezte, a Sportingnál többek között olyan, ma már ismert sztárok kerültek nála az együttesbe, mint Cristiano Ronaldo, Hugo Viana, Ricardo Quaresma. Munkáját elismerték a portugálok, aztán mégis Rennes-be tette át székhelyét, ahol szintén új gárda kialakítását bízták rá a vezetők. Nehéz körülmények között, a sztárok nélküli alakulatból UEFA-kupában induló csapatot formált. Aztán a nyáron jött az újabb nagy kihívás, s Bölöni László elfogadta az AS Monaco invitálását. Bár itt már nem sikerült maradandót alkotnia, ma sem bánja döntését. Korábban két francia nagycsapat ajánlatát (Bordeaux, Marseille) utasította vissza, s úgy gondolta, a Monacóval ezt már nem teheti meg.
Legutóbb lehetséges magyar szövetségi kapitányként vetődött fel a neve, ám az MLSZ végül a novemberben egy meccsre (Magyarország–Kanada 1–0) megbízott Várhidi Péter szerződését hosszabbította meg egy évre. ---- +++++Felkészült szakember, edzői diplomáját Franciaországban szerezte. Nemcsak a labdarúgószakmában jutott a csúcsra, nyugodtan dolgozhatna civilként is, hiszen fogorvosi diplomája is van. A székelyekre jellemző egyenességgel, következetességgel, hatalmas munkabírással teszi a dolgát. Nem ismeri a sógor-komaságot – főleg nem a futballban. Jó szeme van a fiatal tehetségek kiválasztásához, tudja, milyen út vezethet ahhoz, hogy egy-egy tehetségből elismert, profi labdarúgó váljon. Bár távol áll tőle a politika, mégis jó a „diplomáciai” érzéke , amely elengedhetetlen a magyar futballban. Érkezésével hazánkban eddig szokatlan szemlélet, felfogás, munkastílus honosodhatott volna meg a futballunkban.

-----Konoksága, munkába vetett hite miatt gyakran diktatórikus edzőnek titulálták, főleg Romániában, de ezen a téren Franciaországban is bírálták azok a játékosok, akik nem fértek bele csapatépítési elképzeléseibe. Magyarországon is sok-sok érdek sérült volna az érkezésével. Bírálatot csak az általa felkészültnek tartott szakemberektől fogad el, nehezen viseli a sajtóban megjelenő kritikákat, mondván, összefogás nehezen képzelhető el támogatás nélkül. Maximalista ember, s ezt követeli közvetlen beosztottjaitól, munkatársaitól, de ezt várja el feletteseitől is. Azt vallja: munka nélkül senki se jusson jövedelemhez – ismerve a honi viszonyokat, bizony sokan vannak, akik csak a markukat tartják…