Nyáron a Kométa-Kaposvárból Görögországba, az Ethnikoszhoz szerződött Dávid Zoltán, a magyar válogatott nyitásfogadó-első ütője. Odakint azonban megelégelte edzője mogorva stílusát, és a Bajnokok Ligája-résztvevő osztrák Aon hotVolleys Wiennél kötött ki.
– Szezon közben váltott csapatot, ez általában nem jelent jót. Mi történt?
– Minden rendben volt, jó csapatba kerültem, a játékomra sem lehetett panasz, egyedül az edzőmmel volt bajom, Kosztasz Delikosztasszal nem jöttem ki – mondta Dávid Zoltán. – Az elnökség tagjai is elégedettek voltak velem, de a tréner rendszerint minősíthetetlenül beszélt velem.
– Mivel indokolta ezt?
– Egyszer közölte, hogy én vagyok a csapat legjobbja, de nem szeret. Én ugye nyitásfogadó-első ütőként szerepelek, de az egyik meccsen például nem engedte, hogy fogadjak, viszont labdát sem kaptam támadásban. Aztán amikor benyeltünk három nyitást, engem cserélt le. Másnap megkérdeztem, miért kellett lejönnöm, erre a harmincnégy éves görög edző azt válaszolta, hogy ez az ő filozófiája. Egyébként tényleg nem voltunk roszszak, egy amerikai és két szerb csapattársam volt, a tizenkét csapatos bajnokság hetedik helyén álltunk novemberben, amikor eljöttem, most a tizedik az együttes.
– Fura figura lehet a tréner.
– Az egyik edzésünket végignézte az elnök, akkor az edző végig dicsért, amikor az elnök elment, akkor meg elkezdett szidni. Ebből elegem lett, eldöntöttem, hogy távozom. Figyeltem az interneten a híreket, beszélgettem sok ismerőssel, és tudtam, hogy Bécsből elküldtek két játékost. A görög edző elkezdett játékost keresni a helyemre, én pedig megkértem Koch Róbertet, aki tavaly Bécsben játszott, hogy szóljon a szándékaimról az osztrákoknak.
– Mi következett ezután?
– Hazajöttem, aztán öt napig próbajátékon vettem részt a hotVolleysnál, majd megegyeztünk.
– Nem akármilyen csapat, a friss világbajnoki ezüstérmesekkel felálló lengyel Bot Skra Belchatow ellen mutatkozott be új együttesében.
– A Bajnokok Ligája teljesen más világ! A negyedik szett felénél léptem pályára, nyolcvanöt százalékkal fogadtam, és az ütéseim sem voltak rosszak. Most az a legfontosabb feladatom, hogy a kezdőcsapatba verekedjem magam, az edző bízik bennem, s lehetőséget ad. Megyünk Belgiumba egy felkészülési tornára, remélem, ott is sok időt tölthetek a pályán.