Egy máig élő rekord: 370 pont!

Ahogy azt a pénteki Nemzeti Sportban már olvashatták, három órán és 38 percen át gyötörte egymást legutóbb a New York Knicks és a Detroit Pistons, mire háromszori hosszabbítás után végre kiderült, hogy a győztes a hazai együttes lesz. A két alakulat öszszesen 296 pontot termelt, de 74 ponttal így is elmaradtak az NBA 1983. december 13. óta érvényes kosárcsúcsától. A két meccset a háromszori hosszabbítás mellett Isiah Thomas személye köti össze: a kosárlegenda 23 évvel ezelőtt irányítóként főszerepet játszott a Detroit denveri sikerében, míg szerdán éppen hajdani klubját kényszerítette térdre a Knicks kispadján ülve.
a támadójáték volt mindkét gárda erőssége

Előzetesen semmi sem utalt arra, hogy a Denver Nuggets és a Detroit Pistons 1983. december 13-ai összecsapása bekerül az amerikai kosárlabdaliga történelemkönyvébe. A két alakulat akkoriban az NBA mellékszereplőihez tartozott: a Pistonsnak hatodik éve nem sikerült pozitív mérleggel zárnia az alapszakaszt, míg a Nuggets csak kereste önmagát Doug Moe tréner (manapság a csapat másodedzője) dirigálásával. Egyvalamiben azonban hasonlítottak egymásra: mindkettő a látványos támadásokat részesítette előnyben (a Pistonsnak két bajnoki győzelmet kamatozó, a kíméletlen védekezésre alapozó stratégiája ekkor még csak az edzőzseni, Chuck Daly fejében létezett). Egyetlen adalék: az 1983–84-es évadban e két alakulat közül a Denver átlagban 123.7, míg a Detroit 117.1 pontot dobott, cserébe előbbi 124.8, míg utóbbi 113.5 pontot kapott.

Téphették a hajukat a lapszerkesztők

Jellemző a visszafogott előzetes várakozásokra, hogy sem a Detroit Free Press, sem a Detroit News nem küldött tudósítót a Pistons körútjára, a Denver Post pedig erre az estére szabadságolta szakíróját, és egy segédtudósítót delegált a találkozóra, mondván, ez is csak egy lesz az alapszakasz 943 összecsapása közül.
Utóbb alighanem mindhárom lap szerkesztői tépték a hajukat.

A 9655 néző viszont, aki beült a McNichols Arena lelátójára, áldhatta az eszét. Hiszen az NBA történetének mindmáig legkosárgazdagabb mérkőzésének lehetett szemtanúja.

Maguknak a szereplőknek is feledhetetlen emlék a meccs: a detroiti legenda, az ezen a találkozón 17 pontot gyűjtő Bill Laimbeer például az irodájának falán bekeretezve őrzi az összecsapás jegyzőkönyvének másolatát. A kétszeres NBA-bajnok (1989, 1990) és négyszeres All Star-szereplő (1983, 1984, 1985, 1987) mesélte később a Hoop Magazine-nak, hogy ügynöke Chicagóban a kocsijában ült a meccs időpontjában, és rádión próbálta követni az eseményeket. Mivel hol jobb, hol rosszabb volt a vétel, folyamatosan körözött az utcákon, hogy hallhassa a szpíkert. Végül három órán át autózgatott a „szeles városban” , hogy végigszurkolhassa a közvetítést. A találkozó ugyanis csak háromszori hosszabbítás után dőlt el a Detroit javára (184–186).
A Denver T. R. Dunn, Rob Williams, Kiki Vandeweghe, Alex English, Dan Issel összeállításban kezdett, míg a Detroitot az idény eleje óta dirigáló Chuck Daly a John Long, Isiah Thomas, Kelly Tripucka, Cliff Levingston, Bill Laimbeer ötöst küldte pályára. A két bíró Joe Borgia és Jesse Hall volt, akik beugróként sípoltak, az NBA hivatalos játékvezetői ugyanis éppen sztrájkoltak.

„Igencsak idegesek voltak, és néhány ítéletükben bizonytalannak tűntek” – mondta a denveri irányító, Mike Evans. Idegesség ide vagy oda, a duó sűrűn használta a sípját. Levingstont például már a 13. percben kifújták, de a hazaiakat sem kímélték, tőlük négy kosaras pontozódott ki. Többségük az akkor 22 éves ifjú zsenivel, az Indiana Universitytől Detroitba kerülő Isiah Thomasszal vívott párharcok során begyűjtött faultok miatt, akit azonban így sem lehetett megállítani, 47 pontot jegyzett.

Az első negyed 38–34-es Pistons-vezetéssel zárult, félidőben 74–74 volt az állás, három negyed után pedig a Nuggets állt jobban (113–108). S így volt ez hat másodperccel a rendes játékidő vége előtt is (145–143), amikor Laimbeer állt a büntetővonalra. A center elhibázta az első kísérletét, így másodjára már szándékosan rontott.

Mi tagadás, jól taktikázott. Mert miközben a toronydaru méretű kosarasok csodálkozva figyelték a lehulló labdát, a pályán lévők közül a legalacsonyabb, a 183 centis Thomas berobbant a gyűrű alá, lekapta a lepattanót, és elsüllyesztette a gyűrűben. Az első ráadás után 159–159, a másodikat követően 171–171 állt az eredményjelzőn. A harmadik öt perc vége előtt 1.41 perccel a hazaiak álltak jobban (179–177), a Pistons azonban nem adta fel. Laimbeer előbb értékesített két büntetőt, majd a pályafutását a liga hetedik legeredményesebb pontszerzőjeként befejező English rossz kísérlete után szerzett lepattanót, s tért ölelő passzát követően Long zsákolt. A folytatást már uralták a látogatók, s a vége 186–184 lett a Detroit javára. A végső dudaszót követően a játékosok szó szerint betámolyogtak az öltözőbe.

„Végiggürcölsz három ráadást, minden energiádat kiszívja a játék, s mégis veszítesz, ráadásul saját közönséged előtt, nos ez roppant kiábrándító” – mondta Issel. „Halálosan fáradt voltam” – tette hozzá English, aki 47 pontot szerzett. A legeredményesebb denveri Vandeweghe volt, aki 51 pontnál állt meg 21/29-es mezőnydobó-teljesítménnyel. A győzteseknél, ahogy már szó volt róla, Thomas 47 pontot dobott (18/34-es dobóteljesítménnyel), s mellé kiosztott 17 asszisztot, míg Longnak, karriercsúcsként, 41 pont került a neve mellé.

Jobb büntetőzéssel elérik az álomhatárt

A két alakulat összesítésben 56.6 százalékos pontossággal célzott a mezőnyből (142/251), és a statisztikusok kiszámolták, ha a Pistons nem 61.7 (37/60), hanem legalább 85 százalékos hatékonysággal büntetőzik, elérte volna a 200 pontos álomhatárt is! Pedig mindössze négyszer próbálkozott a két alakulat a triplavonalon túlról (mindkettő kétszer). A 13 percet pályán töltő detroiti Kent Bensonnak a kosáreső közepette is sikerült úgy befejeznie a mecscset, hogy nem szerzett pontot…
S a tanulság? Talán csak annyi, hogy az NBA az a bajnokság, ahol bármelyik meccsen, még egy hideg decemberi napon Denverben is, megtörténhet a csoda.